Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-28 / 22. szám

1893. május 28. ___________________ TOLNAVÁRMEGYE, melyek mindegyikére egy-egy fényképészeti „Ca­­merát“ helyeznek. Hát ezek elé fogunk állani, — mert ha későbben 3 oldalról szorongatni fognak is, legalább hátulról biztosítva van az ember. Még jó korán van. A nagy állvány még üres. Jobb ol­dalunkon van a felmenetel a „Közlekedési eszkö­zök“ épületéhez, bal oldalunkon a „gépek“ épü­lete. --------- 10 óra. Az emelvény tetején né­hány zenész bukkanik fel, ezek után jön még több ; 10 perc alatt már mind a 200 itt van. Minden ol­dalról jönnek a vendégek az emelvényre , most egy sereg orosz, majd török, német, japán, angol, ja­vai, festői öltözetekben, a koreai tisztek 3 emele­tes kalapjukban, némelyek szalon­kabátban, mások frakkban, ismét mások meg tiszti ruhában, az an­golok borzasztó vörös kabátban, az oroszok zöld­ben, a japánok kék selyem felöltőkben, az ameri­­kaiak egyszerű feketében. Fél óra alatt az emel­vény megtelik, mialatt a közönség az állvány köré seregült. A­hol 8 órakor még a tért tisztogatták, a­hol 9 órakor alig áldogált 200 ember,­­ ott most féltizenegykor 200 ezer van. Még tíz perc és a nap az ismét előkerült felhők közül kibukkanik. Az épü­letek tetői megtelnek nézőkkel , (némelyeken még dolgoznak) és valamennyiek száz és ezernyi zász­lókkal díszítve; mindegyik épület mellett egy em­ber áll a­ki pont 12 órakor meghúzza a jelző kö­telet és a főzászlót szélnek ereszti. Öt perccel tizenegy előtt. Egy ágyúlövés hal­latszik. Az elnök és kísérete a parkba érkeztek. Minden csendes. Egyszerre az elnök „Heroldja“ hallatja trombitáját. Még egy perc: az elnök az áll­ványon van és gyorsan siet emelvényéhez. A­mi a következő 5 perc alatt történik, azt nem lehet le­írni. A­ki valaha hallotta a vihartól korbácsolt ten­ger bömbölését, csak az tudja elképzelni a száz­ezernyi emberi torok éktelen Hurrah rivalgását, úgy hogy sem zene, sem ágyúzás nem hallható. A néhány kiállítási főnök, a Verognai gróf és még néhány idegen, a­kiknek valami teendőjük van az elnök emelvényén, gyorsan körülveszik az állam első emberét. Erre mintegy varázsütésre is­mét csend lesz. Az egyesült államok Congressusának vak káp­lánja, ki már 20 éve működik ezen hivatalban, elő­lép és imájával és áldásával megnyitja a program­­mot. Utána a zene az ezen alkalomra komponált „Columbia“ íuarsot játs­sza, majd egy hölgy a „Jóslat“ oiy­ű költeményt szavalja, mely után a kiállítás elnöke röviden előadja a 2 év alatt tör­ténteket ; ezek után a tervek és munkák elnöke, és végre a kiállítás igazgatója beszél. E beszéd végeztével a zene a „Riendi“ opera egy indulóját adja elő nagyszerű „effect“tel, mely­nek végével mindenki feszülten várja a program út utolsó számát: az elnök beszédjét, ó nem is igen késik. Pár szóval dicséri a főnökök dolgát — a várost, mely a szükséges pén­zek legnagyobb­­ részét megszavazta és reménye, hogy oly sok évi munkájukat siker fogja koronázni. Pontban 12 órakor megnyomja a gombot, mely összeköttetésben van a „gép“-ház legnagyobb gépével és azon pillanatban százezernyi torok „Húr­ j rah” kiáltásával, és ezernyi gép gőzfüttyentése — ezer és ezernyi zászló kibontásával és száz meg száz ágyú dörgése mellett — mialatt a zene a „Dicsőséget“ játs­sza, a szökőkutak pompájával és valamennyiük gratulatiójával és jóakaratával — s meg van nyitva a chicagói világkiállítás, dicsősé­gére azon embernek, a ki azt a földrészt felfedezte. De most végzek. Legközelebb többet. Hazafiui üdvözlettel Wm. M. Beifeld. _________________________ . ___3^ hogy ő ki akar menni, hogy neki ki muszáj menni, s a közönség lélegzete is elállt. A művésznőt annyira elragdta a heve, művé­­szi temperátu­ma, hogy szerepének néhány végső sorát már el sem mondta. Akkor ugyan­is, mikor­­ a nagyherceget ellökte magától, a leckéztetést el­hagyta, de annyi vadsággal, annyi kétségbeesetség­­­gel, mondhatni, hogy annyi emberfölötti gyorsaság­­­­gal rohant ki, amennyit még senki sem provokált.­­ Olyan taps, olyan éljenzés, amilyen ekkor hangzott föl, eddig sohasem töltötte be a színházat, j Rengett a fal s ingott a függöny. Bimbó kiasszony azonban annyira ki volt merülve, hogy a tapsra és síivásra t­z egész percig nem tudott megjelenni a limpák előtt. És mikor a szűnni nem akaró tapsra jó tíz perc múlva még­is megjelent, akkor is látszott rajta a játék hatása. Az arca még mindig piros volt, a homloka még mindig verejtékezett és alakja még mindegyre gör­­nyedező volt. Ám ha a szerep ilyetén hatása alatt mutatta is magát, műértő közönségünk el van ragadtatva. És a­mint, az uj ragyogó csillag, Bimbó kisas­­­szony ott állt előttünk a lámpák előtt, szinte lát­tuk rózsává hasadását és szinte éreztünk valami csodálatos, különös illatot, a­mely kelt a művészet virágos kertjéből, kellemesen csiklandoztatva minket. Hírek. — Tolnavármegye a honvédszobor leleple­zésénél. Tolna vármegye impozáns deputációja álta­lános feltűnést keltett a leleplezési ünnepély al­kalmával Budapesten. A fővárosi lapok különösen kiemelik azt a körülményt, hogy az országban a mienk volt az egyedüli deputáció, a­melyet főis­pán vezetett. A legmelegebb köszönettel adózunk ezért Széchenyi Sándor gróf ő méltóságának, a ki mindent megtett, hogy a nagy nemzeti ünnepélyen vármegyénk régi tradícióihoz híven, — igazi haza­­fisága s valódi szabadelvűségéhez képest — kül­­döttségileg képviselve legyen. — Szép, hazafias, szóval Széchenyihez illő cselekedet volt ez. — A király adománya, Ő Felsége a kölesdi ág. h­itv. ev. egyházközségnek 100 frtnyi segélyt adományozott magánpénztárából. — Perczel Dezsőt a delegáció külügyi bi­zottsága részéről a zárszámadási albizottságba meg­választották, a másik két tag F­a­l­k M­i­k­s­a és S­z­a­p­á­r­y Gyula gróf, — Jászay Mari Szegzárdon. A budapesti nemzeti színház nagy művésznője, a magyar mű­vészvilág legkimagaslóbb tagja, a hírneves tragika, j­ú­l­i­u­s hónap első hetében Szegzárdon tartandó hangversenyen fel fog lépni. A hangverseny­ről egyelőre annyit jelenthetünk, hogy az olyan él­vezetesnek ígérkezik, a minőhöz hasonló városunk­ban még alig volt. A hangverseny tiszta jövedelme jótékony célra, a szegzárdi tűzoltó egy­let és népkonyha javára fog fordittatni . J­á­­szain kívül Hilgermann Laura a m­. kir. operaház kitűnő művésznője és P­o­l­o­n­y­i Elemér ismert zongoraművész fognak közreműködni. — A hangverseny nagyérdekű műsora a következő: 1. Zongoradarabok Chopin, Moszkovszkytól, előadja P­o­l­o­n­y­i Elemér zongora­művész. 2. Kiss Jó­zsefnek hatalmas drámai költeménye : „Jehova,“ szavalja Jászai Mari. (E költemény elszavalása 20 percet vesz igénybe.) 3. a) „Nagy ária“ (az 1-ik századból) szerzé: Strandella; b) „Bölcsődalt“ szerző • Mozart,­ énekli: Hilgermann Laura Polonyi Elemér zongora kísérete mellett. 4. Nagy Ábránd a „Lucia“ dallamai felett, szerző: Liszt, előadja Polonyi Elemér. 5. „Isten“ Alfred de Musset-től, továbbá Arany, Petőfi, Kiss különféle hires költeményei, szavalja Jászai Mari. 6. A „Mignon“ opera hires románca: „Ismered ama tájt?“ A „Bajazzó“ opera hires madárdala. „Hagyj álmodid szerelemről“, Hubay Jenőtől énekli Hilgermann Laura. 7. „Magyar Ábránd“, szerzé Polonyi, előadja Polonyi Elemér. — Si­ma o­n­t­s­i­t­s Béláné urhölgy távirati uton kérte fel a Harmonia társulat igazgatóságát, hogy a mű­vésznőknek Szegzárdon való szereplését biztosítsa. — A selyemfonógyár ügyében tisztelt mun­katársunk, Matejka Károly úr, Tolnát tartotta arra alkalmasnak. Lapunk egyik benső barátja most arra figyelmeztetett bennünket, hogy, ha a Csörgető vize alkalmatlan volna, a legalkalmasabb hely a Sárvíz csatorna lenne, már csak azért is, mert ez Szegzárd, Tolna, Mözs, Sárköz, Agárd természe­tes központja. Az eszme jó, kérdés, nem lesz-e akadály a kivitelben ? — Kinevezés. Ő Felsége a király, M­ó­d­l­y Béla pécsi kir. törvényszéki jegyzőt a duna­­föld­vári kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. A szegzárdi kir. törvényszék elnöke pályázatot sem hirdetett ezen állásra, — hanem mind ő, mind a kir. tábla, a jeles készültségü fiatal jegyzőt egye­nesen hivatalból terjesztette fel kinevezésre. Szívből örvendünk a gyors, de jól megérdemelt előlépésen. — Iskolaszéki ülés. A szegzárdi közs. isko­laszék dr. S­z­i­g­e­t­h Gábor elnök letete alatt folyó hó 25-én a polg. isk. tanácstermében ülést tartott, melynek legfontosabb tárgya az évzáró viszgák, ide­jének, továbbá az ösztöndíjak és jutalmazások meg­állapítása volt. Az iskolaszék K­r­a­m­m­e­r János K­o­v­á­c­s­n­é N- Lujza igazgatók által bemutatott és a tantestületek által bemutatott és a tantestüle­tek által megállapított tervezetet helyben hagyta és egyúttal intézkedett az iskola­széknek a vizsgá­kon való képviseletéről. Ugyanúgy intézkedett a M­a­y­e­r-A­r­t­o­w-féle magánintézetre vonatkozó­lag is. Az újvárosi óvodára nézve pedig azt hatá­rozta, hogy miután a kir. tanfelügyelő átirata sze­rint Szegzárdon úgy is nemsokára 3 menhely lesz létesítendő,­ azonkívül a belvárosi óvodának közsé­givé változtatása is már csak rövid idő kérdése, az iskolaszék az összes iratokat ismét átteszi a köz­séghez további intézkedés végett. — Végül még néhány folyó ügyet intézett el. — Eljegyzés: Korbonich Dezső várme­gyei árvaszéki ülnök eljegyezte Kolozsváry Margit kisasszonyt Duna-Szent-Györgyről. — Az egyházmegye köréből. Szerény­i Gyula elhalálozása folytán megüresedett závodi plé­bániára a megyéspüspök Takács István ottani káplánt adminisztrátorrá nevezte ki.­­ A Dunagőzhajózási társaság szegzárd­­keselyűsi állomásán pompás kis épület készül. A társaság méltányolva a közönség érdekét, az 1885-iki kiállításon volt pavillonját állíttatja fel a keselyüsi erdőben, hogy az várótermekül és raktárul szolgál­jon. A kezdeményezés érdeme egy szegzárdi nagy­­kereskedőt, s az állomás-főnököt illeti. Az épület mint halljuk még a jövő hónapban elkészül. — Államsegély az alsófoku kereskedelmi iskola számára. A m. kir. vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter a szegzárdi alsófoku kereskedelmi iskola számára 200 frtnyi segélyt engedélyezett. — Meg­­s­érdemli ez az iskola a támogatást, melyet a város évi 100 frtnyi támogatása mellett tisztán a kereskedők tiltanak fenn tanoncaik számára, hogy azokból majdan a kor színvonalán álló, művelt ke­reskedők váljanak. — Piros cédula a kapun. A nagy­ utcán és az újvároson végig menve, több kapun piros cé­dulát látunk, melyeken olvasható, hogy a házban ragályos beteg van, s hogy mindenki, de különö­sen családos emberek ez irányban óvatosak legye­nek. Tudjuk, hogy az ilyen intő cédula nem jelent mindig veszélyt még azokra nézve sem, kik azon a kapun belül vannak, de azért helyes intézkedés, bárki rendelte el, mert így legalább ki van zárva még a lehetősége is annak, hogy szülők egy vé­letlen ott tett látogatás által hazavigyék a betegség csíráját apró gyermekeik számára.­­ A sétatérnek a vasúthoz vezető útját a múlt héten murvával kevert apró kőtörmelékkel felhordanák, miáltal a járás sokkal könnyebbé lett. Helyes az intézkedés, akárki cselekedte, csak az kár benne, hogy a munka közepest, úgy látszik, megfeneklett, a­mennyiben a murvázás eddig csak a Ludvig és Taubner-féle fakereskedésig ter­jed, azontúl pedig növelheti a vasúthoz járó közönség továbbra is a talpán a tyúkszemeket. P­edig tekintve, hogy Szegzárdnak ez az egyetlen séta hely­et erre az útra általában nagyobb gondot kellene for­dítani. Avagy talán Szegzárdon a szép nyári estéken az emberek poenitenciából járnak sétálni? — Zöld­ojtási tanfolyam. Nits István sző­­lészeti felügyelő június 5-én kezdi a zöldojtási tanfolyamot a szegzárdi telepen. Ekkor dobszóv­al fogja hirdettetni az egész várme­gyében, s kik benne­­ részt akarnak venni, ott jelentkezhetnek. A községi telepek kezelőit pedig az alispán, mint a filloxera bizottság elnöke, be fogja rendelni, akik is a filloxera alapból 80 kr napidijban fognak részesülni.

Next