Történelemtanítás, 1983 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1983 / 1. szám
denfajta elfogultságtól mentes feltárására, oly módon, hogy ne szoruljanak háttérbe haladó hagyományaink, amikor ezen térség népei saját hazájukban, vagy közösen a térség népeivel harcoltak az elnyomás, a kizsákmányolás különböző formái ellen. Ez körültekintő és türelmes munkát igényel. Megköveteli a múlt tisztázatlan kérdéseinek tudományos megválaszolását, az öröklött előítéletek vitákban történő visszaszorítását, amit korábban a dogmatizmustól terhelt politika, az erre épülő tudományos gyakorlat és propaganda nem tudott megoldani. Az 1956-os ellenforradalom leverése után a mind kedvezőbbé váló körülmények ellenére sem ment simán végbe a tudomány megújhodása, és még ma sem mondhatjuk, hogy az imént említettek által előidézett tudatzavarokon már minden kérdésben úrrá lettünk volna. Mint az Egerben 1982. május 16 — 18 között megrendezett országos elméleti tanácskozás is bizonyította: messze vagyunk még attól, hogy történelmünk nagy sorsfordulóit, fejlődéstörténetének fő folyamatait meghatározó események, személyiségek már elfoglalták volna az őket megillető helyet a nemzeti köztudatban, az emberek gondolkodásában. A történettudomány területén az utóbbi két évtizedben végbement alapvető szemléleti, módszertani változások a megjelent, a tudományosság kritériumainak megfelelő művek létrehozása ellenére sem mondhatjuk el, hogy a tudományág eleget tett volna már a ráháruló feladatoknak. Valamennyi szociológiai és pszichológiai felmérés, a különböző szintű iskolai oktatás tapasztalatai egyaránt azt bizonyítják, hogy társadalmunk történelem ismerete és értelmezése még igen heterogén, sok tudatzavarral küszködik A már-már megoldottnak vélt, megalapozottan bizonyított tények, események, összefüggések megítélésében rendkívül tarka a társadalom tudatképlete. Még tömörebben szólva: a történettudomány valóságos — jóllehet nem minden területre kiterjedő — fejlődése és a tömegek történeti tudata, korszerű történeti ismerete, reális történetszemlélete, nemzeti önismerete között még nem tudtuk megteremteni az optimális, alapvető társadalmi igényt kifejező összhangot. Melyek ennek az okai, mik a teendők? Elsősorban ezeket boncolgatta az Egerben, Történelem és közgondolkodás címen megrendezett országos elméleti tanácskozás. Megállapította, az okok összetettek, amelyek részben a múltba nyúlnak vissza, részben a mai nevelő, ismeretterjesztő munkánk gyengeségeiben, ellentmondásaiban, a tudomány és az ún. közvetítő mechanizmusok közötti munka szinkronitásának hiányában, részben pedig a bonyolult nemzetközi körülményekben jelölhetők meg. Az egri tanácskozás rendező szervei — az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya, az MTA Történettudományi Intézete, az MSZMP Heves megyei Bizottsága — társadalomtudósok, írók és újságírók, a párt és az állami oktatás, valamint ezek irányító szervei illetékeseinek bevonásával nyílt eszmecserében, helyenként szenvedélyes vitában kísérelte meg elvégezni a helyzetfelmérés és a belőle fakadó következtetések alapján a történelmi tudat, a közgondolkodás formálásában jelentkező gondokat, a megoldásra váró feladatokat. Három kérdéskör vizsgálata szerepelt a tanácskozás napirendjén: I. A történelmi tudatot formáló, meghatározó társadalmi tényezők; II. Közelmúltunk néhány kérdése a közgondolkodásban; III. A történelemszemléletet formáló hatásrendszerek működésének tapasztalatai. Az imént felsorolt három témacsoport és az ezekre választ kereső 18 előadás, a vitavezetőknek az előadásokhoz és az eszmecseréhez fűzött megjegyzései és zárszava, valamint a tanácskozás résztvevőinek nagy aktivitása bizonyságát adta annak, hogy nemcsak nagyon aktuális téma került terítékre, hanem feltárta az e területen végzett munka eredményeit, annak hibáit, gyengéit és fő vonalaiban megjelölte a legfontosabb teendőket is. Nemcsak a tárgyalt témát „gondozó” .