Történelmi szemle, 1978 (21. évfolyam)
1. szám - TANULMÁNYOK - Somogyi Éva: Az osztrák liberálisok és a dualizmus problémái az 1870-es évek második felében
4 SOMOGYI ÉVA számára magától értetődően a németeket illette. Axiómának tekintette, hogy a német nyelv, mint általános közvetítő uralkodjék a közhivatalokban. A Hohenwart-kormány idején határozottan fellépett a tartományi autonómia kiterjesztése, az egység lazítása ellen. Ekkor és ezzel nyerte meg a németség maradéktalan szimpátiáját. Katonai pályafutás állt mögötte, amikor 1867-ben először lett tagja a csehországi tartományi bizottságnak. 1870-ben lépett állami szolgálatba, mint salzburgi tartományi elnök. Azt mondták, a katonai szolgálat alakította ki temperamentumos szenvedélyes, néha durva modorát, de lehet, hogy jellegzetes nemesi büszkesége a katonai szolgálatban éppúgy érvényesült, mint a polgári életben. Nyolc éven át volt Ferenc József miniszterelnöke. Azokhoz, tehát a többséghez tartozott, akiket intim viszony a császárhoz nem fűzött, akikhez hatáskörükön túl tanácsért, véleményért a császár sohasem fordult. Auersperget nyolc évi kormányelnökség sem jogosította fel arra, hogy bukása másnapján az uralkodói audiencián politikai természetű megjegyzéseket tehessen. Nem volt markáns politikai egyéniség. Mérsékelt liberális és centralista politikát követett akkor, amikor erre lehetőség nyílott: a császár számára úgy tűnt, a birodalma hatalmi helyzetét garantáló dualista rendszer csak egy ilyen — Ausztriában is liberális, német centralista rendszerrel — tartható, s amikor a németség zöme úgy érezte, ez a politika hatalmának legbiztosabb formája, így lehetett az Auersperg-kormány olyan hosszúéletű. Lasser belügyminiszter salzburgi nemesi család sarjaként a vormarzi alsó-ausztriai liberális reformmozgalomban indul, Kremsierben jelentős szerepet játszik. Az 50-es években állami szolgálatba lép. Az októberi diploma után igazságügy-, a Schmerling-kormányban közigazgatási miniszter. Hohenwart személyes politikai ellenfele. Auersperg benne kereste és találta meg azt a támaszt, aki gazdag tapasztalatait a kormány rendelkezésére bocsátotta. Sokak véleménye szerint ő volt a kormány igazi vezető egyénisége. Az Auerspergnek nevezett Lasser-kormány elnevezés ellenfelétől, Hohenwarttól ered. Lasser a kormány legidősebb tagja volt, s talán ez is okozta, hogy egy korszakkal korábbi, tehát egy árnyalattal centralistább liberalizmust képviselt, mint minisztertársai. Schmerling tanítványaként a kormány tekintélyét akarta fenntartani, jól, azaz hatékonyan kormányozni, a képviselőháznak annyi befolyást engedni, amennyi az alkotmányosság folyamatos funkcionálásához, fennállásához szükséges. Széles homloka intelligenciájáról, arckifejezése roppant energiájáról árulkodott. A személyes érintkezésben begombolkozott, nehezen adta ki magát. Kevés személyes híve akadt, de tisztelték komolyságát, akaraterejét, cselekvési készségét. A Horst család a birodalomból vándorolt a Monarchiába. Az apa Erdélyben teljesített katonai szolgálatot. Ott, Nagyszebenben született fia, Julius 1829-ben. Tizennégyesztendős, amikor kadetiskolába kerül. Részt vesz az erdélyi harcokban Bem ellen. 1866-ban a Hadügyminisztériumban a katonai szervezési osztály vezetője lesz. Kuhn GAlois Czedik: Zur Geschichte der к. к. österreichischen Ministerien 1861 bis 1916. Teschen-Wien-Leipzig. 1917.1. 278-279. Kaiserhaus, Staatsmänner und Politiker. Aufzeichnungen des к. k. Statthalters Erich Graf Kielmansegg. Hrsg.: Walter Goldinger. Wien-München 1966. 186-198. Ernst Plener: Erinnerungen. II. Stuttgart-Leipzig. 1921. 10. 1 Karl Müllner: Freiherr Lasser v. Zollheim. Eine Biographie. Wien. 1962 (kézirat). Plener, II. 10-11. Kielmansegg, 205. Czedik, I. 251. Neue Freie Presse, 1879. nov. 19. Josef Redlich: Lasser und Schmerling (Nach ihren Briefen) in: österreichische Rundschau 19. Wien. 1909.