Történelmi szemle, 1978 (21. évfolyam)

1. szám - TANULMÁNYOK - Somogyi Éva: Az osztrák liberálisok és a dualizmus problémái az 1870-es évek második felében

4 SOMOGYI ÉVA számára magától értetődően a németeket illette. Axiómának tekintette, hogy a német nyelv, mint általános közvetítő uralkodjék a közhivatalokban. A Hohenwart-kormány idején határozottan fellépett a tartományi autonómia kiterjesztése, az egység lazítása ellen. Ekkor és ezzel nyerte meg a németség maradéktalan szimpátiáját. Katonai pályafutás állt mögötte, amikor 1867-ben először lett tagja a csehországi tartományi bizottságnak. 1870-ben lépett állami szolgálatba, mint salzburgi tartományi elnök. Azt mondták, a katonai szolgálat alakította ki temperamentumos szenvedélyes, néha durva modorát, de lehet, hogy jellegzetes nemesi büszkesége a katonai szolgálatban éppúgy érvényesült, mint a polgári életben. Nyolc éven át volt Ferenc József miniszterelnöke. Azokhoz, tehát a többséghez tartozott, akiket intim viszony a császárhoz nem fűzött, akikhez hatáskörükön túl tanácsért, véleményért a császár sohasem fordult. Auersperget nyolc évi kormánye­ln­ökség sem jogosította fel arra, hogy bukása másnapján az uralkodói audiencián politikai termé­szetű megjegyzéseket tehessen. Nem volt markáns politikai egyéniség. Mérsékelt liberális és centralista politikát követett akkor, amikor erre lehetőség nyílott: a császár számára úgy tűnt, a birodalma hatalmi helyzetét garantáló dualista rendszer csak egy ilyen — Ausztriában is liberális, német centralista­ rendszerrel — tartható, s amikor a németség zöme úgy érezte, ez a politika hatalmának legbiztosabb formája, így lehetett az Auersperg-kormány olyan hosszúéletű.­ Lasser belügyminiszter salzburgi nemesi család sarjaként a vormarzi alsó-ausztriai liberális reformmozgalomban indul, Kremsierben jelentős szerepet játszik. Az 50-es évek­ben állami szolgálatba lép. Az októberi diploma után igazságügy-, a Schmerling-kor­mányban közigazgatási miniszter. Hohenwart személyes politikai ellenfele. Auersperg benne kereste és találta meg azt a támaszt, aki gazdag tapasztalatait a kormány rendelke­zésére bocsátotta. Sokak véleménye szerint ő volt a kormány igazi vezető egyénisége. Az Auerspergnek nevezett Lasser-kormány elnevezés ellenfelétől, Hohenwarttól ered. Lasser a kormány legidősebb tagja volt, s talán ez is okozta, hogy egy korszakkal korábbi, tehát egy árnyalattal centralistább liberalizmust képviselt, mint minisztertársai. Schmerling tanítványaként a kormány tekintélyét akarta fenntartani, jól, azaz hatéko­nyan kormányozni, a képviselőháznak annyi befolyást engedni, amennyi az alkotmányos­ság folyamatos funkcionálásához, fennállásához szükséges. Széles homloka intelligenciájá­ról, arckifejezése roppant energiájáról árulkodott. A személyes érintkezésben begombol­kozott, nehezen adta ki magát. Kevés személyes híve akadt, de tisztelték komolyságát, akaraterejét, cselekvési készségét.­ A Horst család a birodalomból vándorolt a Monarchiába. Az apa Erdélyben teljesí­tett katonai szolgálatot. Ott, Nagyszebenben született fia, Julius 1829-ben. Tizennégy­esztendős, amikor kadetiskolába kerül. Részt vesz az erdélyi harcokban Bem ellen. 1866-ban a Hadügyminisztériumban a katonai szervezési osztály vezetője lesz. Kuhn GAlois Czedik: Zur Geschichte der к. к. österreichischen Ministerien 1861 bis 1916. Teschen-Wien-Leipzig. 1917.1. 278-279. Kaiserhaus, Staatsmänner und Politiker. Aufzeichnungen des к. k. Statthalters Erich Graf Kielmansegg. Hrsg.: Walter Goldinger. Wien-München 1966. 186-198. Ernst Plener: Erinnerungen. II. Stuttgart-Leipzig. 1921. 10. 1 Karl Müllner: Freiherr Lasser v. Zollheim. Eine Biographie. Wien. 1962 (kézirat). Plener, II. 10-11. Kielmansegg, 205. Czedik, I. 251. Neue Freie Presse, 1879. nov. 19. Josef Redlich: Lasser und Schmerling (Nach ihren Briefen) in: österreichische Rundschau 19. Wien. 1909.

Next