Történelmi szemle, 1995 (37. évfolyam)
1. szám - TANULMÁNYOK - Barta Gábor: Az elfelejtett hadszíntér. 1526-1528 (Megjegyzések a török-magyar szövetség előtörténetéhez)
2 BARTA GÁBOR Itáliában volt lekötve, az ellenségeskedés kirobbanására 1527 áprilisáig kellett várni. Ekkor is csak az osztrák határszéltől jó messze, a magyar Délvidéken kezdődtek harcok János és Ferdinánd hívei között. Addig viszont meglehetősen élénk harci tevékenység folyt az Adriától a Vaskapuig terjedő török arcvonalon. I. Szulejmán szultánnak Budáról az Oszmán Birodalomba való 1526. szeptember-októberi visszavonulása csak a naiv bizakodókat téveszthette meg Magyarországon. A mohácsi hadjárat eredményeképpen az 1521 óta alaposan meggyöngült magyar végvári vonal a Duna szerémségi szakaszán gyakorlatilag átszakadt. Igaz, a török az általa ekkor elfoglalt erősségek egy részét kiürítette, a fontosabbak közül Szalánkemént, Zimonyt és Bácsot. Évek óta üresen állt Haram, Orsova és Szörénytornya (Turnu Severin) is, az al-dunai határszakaszon, s nem maradt őrség „Pécsett" (Pety, Krassó megye), s Kulics várában, (Szerbia), valamint Gradistyán sem, és még néhány kisebb palánkban. Ha a térképre nézünk, láthatjuk, hogy a kiürítés minden, a Duna-Dráva vonalától északra eső, volt magyar várat érintett. Az egyetlen kivétel a török őrséggel alaposan megrakott Titel — ennek megtartásával viszont oszmán ellenőrzés alá került a Duna-Tisza összefolyása, elvágta egymástól a környék két legfontosabb vízi útját. Magában a Szerémségben viszont csak a romokat, vagy az értéktelennek minősített kisebb palánkokat hagyták üresen. Pétervárad, Szerémújlak, Bánmonostor, Szávaszentdemeter, Atya, Cserőd, Bacsa, Barica, Rednek és társaik török garnizonokat kaptak. A távolabb fekvő Eszék sorsára közvetlen adatunk nincs, valószínűleg már ekkor véglegesen megszállták ezt is. Az oszmán főerők elvonulását, mint ez a háborúkban gyakran megesik, a magyar-horvát fél kisebb visszacsapásai követték. Az egyik ilyen akció a távoli horvát végeken történt, ahol Jurisics Miklós horvát és Hans Katzianer belső-ausztriai főkapitány október derekán egyesítette haderejét (azért nem kell túloznunk: 2000-3000 emberről lehetett szó), és gyors portyával beütött Boszniába. A másik ellenlökés színhelye a szerémi Duna-szakasz volt, ahol rác (szerb) parasztkatonák előbb megszállták az elhagyott Bács várát, majd, még mindig 1526 novemberében, Futaknál átkeltek a folyam déli partjára, s előbb Cserődöt, majd Bánmonostort foglalták vissza, rohammal. E parasztkatonák vezetője az a Cserni Jován volt, akiről először éppen 1526 októberében hallottak Magyarországon. Ekkor, a Délvidékről érkezve, — ahol maga köré gyűjtötte a földönfutóvá lett harcias rácokat —, tíz testőrétől kísérve tisztelgett a Budára készülő Szapolyai János vajda előtt a tokaji gyűlésen (október 14—16). Szerémi György úgy tudta, Jován mozgalmának központja ekkor 4 Thury József: Török történetírók I—II. Bp. 1893-1896.1. 306. skk., ill. Uő.: A török hódítás kezdete Magyarországon. Századok 27 (1893) 293. 5 Jurisicsról és Katzianerről Id. Thallóczy Lajos-Hodinka Antal: A horvát véghelyek oklevéltára I. 1490-1527. Bp. 1903. (Monumenta Hungáriae Historica [MHH], Diplomataria XXXI.) N° 437. (Ferdinánd király irata, 1526. nov. 10, Bács, stb.) Aleksa Ivic: Istorija Srba u vojvodini od nastarijih vremena do osnivanja potisko-pomoriske granice (1703). Novi Sad, 1929. (Knijege Matice Srpske, 50.) 77. és 360., Acta Tomiciana, Red. Stanislas Górski etc., Poznan, 1852-től. IX. 75. Ferenc Szakály: Remarques sur l'armée de Jovan Tcherni. Acta Historica Academiae Scientiarum Hungaricae 24 (1978) 43. 66. Szakály, i. m. 41.