Történeti szemle, 1922 (11. évfolyam)
Dávid Antal: A Hammurapi-Codex forrásai
DÁVID ANTAI. tak, míg a dilettantismus állította önkénytes segédcsapatok itt is be nem látták, hogy a bölcseség kövének a feltalálása nem csupán a jámbor óhajtáson, hanem elsősorban a helyesen alkalmazott kitartó munkán fordul meg. Hammurad törvénykönyve e belátás folytán megszűnt a tárczaczikkek és csevegések tárgya lenni s megkezdődött a Hammurapi-kutatás második, csendesebb korszaka. Mivel a külső zajtól nem zavart, érdekelt szakkörök az első lázban kapkodva, ferdére élezett formában feltett kérdéseket csaknem kivétel nélkül újra fogalmaztak s oly problémákat is vetettek fel, amelyekre azelőtt senki sem gondolt, a kívülről tallózó részletmunkának látszó szakszerű kutatások korszaka nemcsak csendesebb, hanem eredményeiben értékesebb sőt érdekesebb, mint a megelőző. A Hammurapi-kutatásnak e csendesebb korszakába kíván illeszkedni a következőkben foglalt tanulmányom, amely a törvénykönyv jogtörténeti helyzetét teszi vizsgálat tárgyává a források szempontjából. E probléma egy részben tudományos, részben praktikus kérdésből keletkezett. Mint az valószínűleg ismeretes, a Hammurapi-oszlop szövegének évekre s ezeken belül sorokra való osztottsága tisztán külsőleges és a tartalommal semmiféle összefüggésben nincs. Emiatt az egyes gondolategységekre utaló minden külső megjelölés nélkül egymást követő rendelkezések és rendelkezéscsoportok szétválasztásában és rendezésében pusztán a grammatikai és jogi analysisre vagyunk utalva. Miután az egyes paragrafusok szétválasztását maga P. Scheil több-kevesebb sikerrel elvégezte, egyrészt a törvénykönyv felosztását, amely a törvénykönyvben — az oszlop előlapjának lecsiszolt alsó részére átlagszámítással 35 paragrafust számítván — 282 paragrafust különböztet meg, az utána következő fordítók és feldolgozók kivétel nélkül magukévá tették. Régebbi és újabb babiloni és asszír másolattöredékeink azonban, amelyek az egyes paragrafusokat üresen hagyott sorral, illetve — ha az egyes sorokat nem vonalazzák — választóvonallal jelzik, arról tanúskodnak, hogy a törvénykönyv paragrafusokra osztásában a babiloni jogtudomány teljesen egységes, de Scheiltől eltérő álláspontot fog-