Történeti szemle, 1922 (11. évfolyam)

Dávid Antal: A Hammurapi-Codex forrásai

DÁVID ANTAI. tak, míg a dilettantismus állította önkénytes segédcsapatok itt is be nem látták, hogy a bölcseség kövének a feltalá­lása nem csupán a jámbor óhajtáson, hanem elsősorban a helyesen alkalmazott kitartó munkán fordul meg. Ham­murad­ törvénykönyve e belátás folytán megszűnt a tárcza­czikkek és csevegések tárgya lenni s megkezdődött a Ham­murapi-kutatás második, csendesebb korszaka. Mivel a külső zajtól nem zavart, érdekelt szakkörök az első lázban kapkodva, ferdére élezett formában feltett kérdéseket csaknem kivétel nélkül újra fogalmaztak s oly problémákat is vetettek fel, a­melyekre azelőtt senki sem gondolt, a kívülről tallózó részletmunkának látszó szakszerű kutatások korszaka nemcsak csendesebb, hanem eredmé­nyeiben értékesebb sőt érdekesebb, mint a megelőző. A Hammurapi-kutatásnak e csendesebb korszakába kíván illeszkedni a következőkben foglalt tanulmányom, a­mely a törvénykönyv jogtörténeti helyzetét teszi vizsgálat tárgyává a források szempontjából. E probléma egy részben tudományos, részben praktikus kérdésből keletkezett. Mint az valószínűleg ismeretes, a Hammurapi-oszlop szövegének évekre s ezeken belül sorokra való osztottsága tisztán külsőleges és a tartalommal semmiféle összefüggés­ben nincs. Emiatt az egyes gondolategységekre utaló min­den külső megjelölés nélkül egymást követő rendelkezések és rendelkezéscsoportok szétválasztásában és rendezésében pusztán a grammatikai és jogi analysisre vagyunk utalva. Miután az egyes paragrafusok szétválasztását maga P. Scheil több-kevesebb sikerrel elvégezte, egyrészt a törvénykönyv f­­elosztását, a­mely a törvénykönyvben — az oszlop előlap­jának lecsiszolt alsó részére átlagszámítással 35 paragrafust számít­ván — 282 paragrafust különböztet meg, az utána következő fordí­tók és feldolgozók kivétel nélkül magukévá tették. Régebbi és újabb babiloni és asszír másolattöredékeink azonban, a­melyek az egyes paragrafusokat üresen hagyott sorral, illetve — ha az egyes sorokat nem vonalazzák — választóvonallal jelzik, arról tanúskod­nak, hogy a törvénykönyv paragrafusokra osztásában a babiloni jogtudomány teljesen egységes, de Sch­eiltől eltérő álláspontot fog-

Next