Törvényhozók Lapja, 1934 (3. évfolyam, 19-24. szám)

1934-10-15 / 19-20. szám

NAPIRENDEN VAN: í. Az országgyűlés összes­ 2. Kárálygyilkosság 5. A mezőgazdaság munokája AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÖSSZEÜL. Október 23-án is­mét megkezdődik a magyar parlament munkája. A leg­utóbbi ülésszak, a költségvetési és a felhatalmazási vita kétségtelenül igen szépen és nívósan folyt le. Tárgyilagos szemlélő is csak azt állapíthatta meg, hogy az a békés és nyugodt atmoszféra, amely ma jellemzi országunkat, ez kifejezésre jutott a parlament munkájában is­, valamint a Ház hangulatán. Nem voltak forró napok, nem voltak bot­rányok. Le kell szögeznünk azt, hogy nehéz és szép mun­kát fejtettek ki a képviselők, akármilyen pártállásúak vol­tak. Csak az tudja ezt megbecsülni és igazán értékelni, aki közelről látja, hogy milyen hihetetlenül igénybe veszi ma a választók tömege a képviselőiket. Soha még nem volt arra példa, hogy annyi mindennel kelljen egy képviselőnek fog­lalkozni, mint a mai időkben. A választók ezer és ezer apró-cseprő ügyes-bajos dolgaival. Bátran elmondhatjuk, hogy ma ők a nemzet napszámosai. S az ilyen sok munka között kell szakítani időt a parlamenti vitában való rész­vételre, ami szintén nem kis­ munka. Nem tagadhatják, hogy végül a mai parlament összetételén is visszatükröző­dik az egész állam és a nép hangulata. A választójog újra való megkonstruálása cszakia a hangskálán változtatna, még az általános, egyenlő, titkos választójog esetében is. A főbb problémák és azok megoldhatása tekintetében nem változna a helyzet. Nem hisszük, hogy az új választói jog például megoldásra vinné Trianont, vagy a gazdasági vál­ságot. De hisszük, hogy nehezebbé tenné az összműködést, az építő munkát. A külföldi példák azt mutatják, hogy az a nagyon reklamált, széleskörű, abszolút liberális választó­jog termeli ki végül természetes ellenhatásként a­­ dik­tatúrákat és a parlamentarizmus megszüntetését. 2. KIRÁLYGYILKOSSÁG. A szerb király és a francia külügyminiszter meggyilkolása borzalmas bűntény és fáj­dalommal kell regisztrálnunk, hogy nem ültek el még min­dig az alantas szenvedélyek. Megzavarják ezek az államok békéjét. Nagyon erős és szívós az a nemzeti érzés, amely ilyenre bírja rá a rajongóit, vagyis, hogy gyilkoljanak. Az elnyomott nemzeti törekvések brávói, catilináris existen­­ciái, akik végül, ha sikerre vezet­tettük, nemzeti hősökké válnak. Nem kell nagyon messzire visszanyúlnunk, csak a végzetes 1914 júniusáig, amikor is az osztrák-magyar trón várományosát gyilkolták meg nejével együtt Sarajevóban. Ez indította el a rémséges világháborút és ez okozta végül is Magyarország megcsonkítását. A recept, a módszer fel­tűnően hasonló a ,,Narodna Obdrada“ tagjainak a receptjé­hez. Ez lefordítva nemzeti védelmet jelent és emlékezünk még arra az izgalmas tárgyalásra, amelyen Princip adta elő, hogy tanították meg jól revolverrel bánni. Ma még nem áll tisztán előttünk, hogy a merénylők horvátok vagy macedónok voltak, mely párthoz, vagy lövészegyesülethez tartoztak, de a módszer csak anyiban változott, hogy a csikágói banditák fegyvereit, a golyószóró revolvert hasz­nálták. A különbség tehát, hogy nem bankot raboltak, nem szeszt csempésztek ennek a fedezetével, hanem nemzeti eszmét akartak „védeni“. A kérdés most már csak az, hogy miért kell az új S. N­. S. államalakulatban az egyes csoportok nemzeti esz­méjét védeni? Talán elnyomják? úgy látszik, a gyors szerbesítés nincs i ínyére a többi nemzetiségnek. Valamint a diktatórikus kormányforma. Mindegy, ez a gyilkosság drasztikusan mutatja annak a belső politikai irányzatnak a helytelenségét, amelyet most követne­k és mutatja azt is­, hogy a párizskörnyéki békediktátumok nem lehetnek örök­­életűek, mert rosszul húzták meg a határokat. A horvát kérdés megoldásra vár — írják az angol lapok — és ez a horvát kérdés évszázadokon keresztül nem okozott olyan komplikációkat, mint az utolsó tizenöt évben. Tény, hogy a horvátok nem rendelkeznek ma azzal az autonómiával sem, amellyel a háború előtt rendelkeztek az 1868 :XXX. törvénycikk meghozatala óta. Milyen óriási felháborodást keltett az, amikor Kossuth Ferenc, akkori kereskedelmi miniszter behozta az Államvasutak horvátországi részére is a kötelező magya­r nyelvet. Milyen vihart keltett a hor­vát obstrukció. De revolver mégsem dörrent... Itt ma más bajok vannak és ezért más eszközökkel védekeznek. A szerb király hősi halála intő példa kell, hogy legyen az ügyetlen, rövidlátó diplomaták és államférfiak előtt. A másik áldozat, a francia külügyminiszter a véletlen áldozata. Nem hisszük, hogy ő szerepelt volna a listán. Az ő politikája az utóbbi hónapokban sehol sem találkozott nagy szimpátiával, sem hazájában, sem a külföldön. A francia ellenzéki lapok igen éles hangon keltek ki ellene, mert úgy vélték, hogy sok ellenséget szerez hazájuknak a túlságos szovjetbarátsággal. Barthou szép kort ért meg 157

Next