Katolikus gimnázium, Trencsén, 1877
Tanintézetünk 1776-tól napjainkig. Túlhaladott álláspont a történelem mezején, midőn a népek hatalmát számuk s a birtokolt földterület négyzetmértföldei szerint mérlegelték. — Ma már nem az ingatag nyers erő, hanem a szellemnek amazt irányzó hatalma a mérvadó a népek rangfokozatában. A szellemi erők nagy hatalmának egyik és fő alapja az iskola, melynek nemes hivatása: a lélek szunnyadó erőit fölkelteni, azokat a kellő irányba terelni, és nyújtani az eszközöket, melyek segélyével egykor ő is résztvehessen — habár egyszerű napszámosként is — a nemzeti nagy munkában. Ennélfogva a nemzet kultúrái életének megítélésénél súlyt kell fektetnünk az iskolák állapotára is: valljon megfelel-e? s képes-e megfelelni nemes hivatásának? Midőn a trencséni kath. főgym. százéves életét feladata e soroknak vázolni, nem lehet czélom bőven kiterjeszkedni az intézet beléletére, s a divatanrendszert, tanmodort, könyveket, fegyelmet részletezni; annyival is inkább, mert e száz év nagyobb részében sokkal nagyobb egyöntetűséget, és sokkal kevesebb szabad mozgást észlelünk mindenütt, hol a kormány ellenőrzését az autonómia nem gátolja, semhogy bármi csekély önállóságot kereshetnénk egy intézet kebelében. Intézetünk létét Lippay György esztergomi érsek bőkezűségének köszöni, ki az 1645 ben városunkba bevezetett jezsuitákra bízza az ifjúság nevelését, de anyagi eszközök hiányában csak 10 év múlva, midőn Püsky János nyitrai püspök a szt. Benedekről czimzett szkalkai apátságot adományozza nekik, kezdhetik meg működésüket. Ez által képesek lévén az intézetet megnyitni, a rend feloszlatásáig daczára a protestánsok féltékenységének s a háborús mozgalmaknak, miknek a város helyzeténél fogva folyton ki volt