Katolikus gimnázium, Trencsén, 1911
Egyéni nevelés, A nevelés-tanítás elméletével és gyakorlati végrehajtásával ex offo foglalkozó testületek soraiból évszázadok óta unos-untalan felhangzik egy egy szó, amely akár a már meglevő elméleteket fejtegeti bővebben, akár újabb adatokkal iparkodik fejleszteni az ifjúság nevelését. A spártaiaktól a németekig jó egy néhány elmélet látott napvilágot, illetőleg jutott kifejezésre. Mindennek dacára sohasem lehet káros, sem pedig fölösleges, ha tanárember akár tanügyi lapok hasábjain, akár értesítői értekezés formájában a neveléssel foglalkozik. A középiskolai nevelésnek például az egyes ember életére kiható elhatározó befolyását fölösleges bizonyítgatni, azzal tisztában van immár minden laikus is. Azonban, hogy Pestalozzitól és Rousseautól kezdve egészen a mai napig voltak és vannak hibák úgy az egyes elméletekben, mint azok végrehajtásában, az is bizonyos. Éppen azért örömmel kell fogadnunk minden gondolatot, ami az eszmék tágításához és tisztulásához vezethet, éppen azért sohasem lehet elég, amit a nevelésről eddig írtak és ezután írni fognak. Ez a gondolat adja tollam alá tárgyamat, amelynek quintessentiája az, hogy a nevelés terén igen nagy nehézségek elé állítja sokszor az elmélet a nevelőt, mert megjelöli ugyan a végcélt, de ennek végrehajtására igen sokszor elfelejti megadni a !*