Katolikus gimnázium, Trencsén, 1911

Egyéni nevelés, A nevelés-tanítás elm­életével és gyakorlati végrehajtásával ex offo foglalkozó testületek soraiból évszázadok óta unos-untalan felhang­zik egy egy szó, amely akár a már meglevő elméleteket fejtegeti bővebben, akár újabb adatokkal iparkodik fejleszteni az ifjúság nevelését. A spártaiaktól a németekig jó egy néhány elmélet látott napvilágot, illetőleg jutott kifejezésre. Mind­ennek dacára sohasem lehet káros, sem pedig fölösleges, ha tanár­ember akár tanügyi lapok hasábjain, akár értesítői értekezés formájában a neveléssel foglalkozik. A középiskolai nevelésnek például az egyes ember életére kiható elhatározó befolyását fölösleges bizonyítgatni, azzal tisztában van immár minden laikus is. Azonban, hogy Pestalozzitól és Rousseautól kezdve egészen a mai napig voltak és vannak hibák úgy az egyes elméletekben, mint azok végrehajtásában, az is bizonyos. Éppen azért örömmel kell fogadnunk minden gondolatot, ami az eszmék tágításához és tisztulásához vezethet, éppen azért soha­sem lehet elég, amit a nevelésről eddig írtak és ezután írni fognak. Ez a gondolat adja tollam alá tárgyamat, amelynek quint­­essentiája az, hogy a nevelés terén igen nagy nehézségek elé állítja sokszor az elmélet a nevelőt, mert megjelöli ugyan a vég­célt, de ennek végrehajtására igen sokszor elfelejti megadni a !*

Next