Trianoni Szemle, 2017 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2017-07-01 / 3-4. szám

2017. JÚLIUS-DECEMBER ZSIDÓ HŐSÖK A NAGY HÁBORÚBAN női pályáját, majd Berlinben folytatta tanulmányait, ahol 1913-ban Rein­hardt színházának lett a karmestere. Kompozícióinak stílusát részben a ma­gyar népzene befolyásolta.­ A tehet­séges zeneszerző a háború kitörése után a szolnoki császári és királyi 68. jász-kun gyalogezredbe vonult be tar­talékos hadnagyként. Alig bő egy hó­nappal a szerbek elleni hadműveletek megindulása után, a Száva-menti vé­delmi harcok során, 1914. szeptember 9-én halt hősi halált. Tiszttársa, Se­bestyén József a 68. gyalogezred tör­ténetéről szóló kötetben az alábbi szép szavakkal búcsúzott el tőle: „Ta­lálkozott-e már lelked odafönt Beetho­ven szellemével? (...) Erős hittel hiszem, hogy nem mindenestül foglal magában az a sírhalom, melyet derék fiaink, a jász-kán legények hántolták a jakovói pópa udvarán. Virággal díszítették a sírt, bele­vésték a fejedhez állított fake­resztbe: Radó Aladár hadnagy. Meg­tette, amit a haza követelt tőle. Azok a derék, bolondul rajongó fiúk nem tud­ták, hogy a muzsika művésze vagy, hogy lelkedben csudaszép melódiák csengenek, mikor a szurcsini erdőben, az előőrsben belemerülsz a lágyan zsongó éjszakába. ”­ Radó Aladár földi maradványait családja később exhu­­máltatta és a Kozma utcai zsidó te­mető hősi parcellájában helyezték végső nyugalomra, ma is ott alussza örök álmát. Szintén a háború első esz­tendejében esett el a kiemelkedő te­hetségű szobrászművész, Sámuel Kor­nél. Szilágykövesden született 1883. április 10-én és az iparművészeti is­kolában kezdte meg művészeti tanul­mányait Mátrai Lajos keze alatt. 1905- től Münchenben Balthasar Schmitt nö­ vendéke volt. 1907-ben szerepelt a Kunstvereinben. 1908-ban jött haza és Teles Ede műtermében dolgozott. 1909-ben a Műcsarnok Tavaszi Tárla­tán Női akt című szobrával díjat nyert. 1911-ben tanulmányutat tett Olaszor­szágban. 1914. október 2-án az ezer­éves határ védelmében az Uzsoki-há­­gónál halt hősi halált. A festőművészek közül is szedte ál­dozatát a szörnyű első világháborús moloch. Az egyikük a komoly tehet­ségnek számító Szírj Oszkár volt. Bu­dapesten született 1889. december 22-én, 1912-ben fejezte be tanulmá­nyait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Balló Ede, Ferenczy Károly és Fé­nyes Adolf voltak a mesterei. Nyaran­ként Nagybányán dolgozott, ösztön­díjasként a szolnoki művésztelepet lá­togatta. 1912-től a Műegyetemen ta­nított szabadkézi rajzot. A budapesti 1. honvéd gyalogezredhez vonult be, majd átkerült a szintén fővárosi 30. honvéd gyalogezredhez. Kiérdemelte a III. osztályú Katonai Érdemkeresztet és a Bronz Katonai Érdemérmet hadi­szalagon a kardokkal. 1915. július 20- án a keleti fronton a Bug folyó partján szívlövés következtében halt hősi ha­lált. Örökbe fogadott nevelt testvére, Szirt-Kondor Oszkár hadapród 1914 decemberében a Kárpátok védelmé­ben esett el. Öccse, Szírt József, a bu­dapesti 1. honvéd gyalogezred roham­századának hadnagya 1917. szeptem­ber 29-én Monte San Gábrielén ro­hamcsapata élén egy ellentámadás alatt szintén szívlövés következtében halt hősi halált. Csupán a negyedik Szírt fiú, Miklós élte túl a háborút. Vé­­gigküzdötte a doberdói, Monte San Michele-i harcokat. Az 1915. decem­ber 8-i ütközetben, amikor százada megsemmisült, többszörösen sebesül­ten olasz fogságba került. Onnan 1918. március végén, miután három szökési kísérlete nem sikerült, ne­gyedszerre - őrültséget szimulálva - Svájcon át került haza s 50 százalékos hadirokkantként érte a háború vége. A hivatásos tisztek közül nemes göl­­lei Inselt István tábornok kapta meg a legmagasabb katonai elismerést, a Mária Terézia Katonai Rend lovagke­resztjét, aki zsidó szülőktől szárma­zott, de szülei a nemesség elnyerésé­vel kikeresztelkedtek s ő maga már keresztényként született.10 Inselt ér­demességét a rendi káptalan 1929. december 21-én állapította meg. A há­ború kitörésekor a kecskeméti „Mol­­lináry" császári és királyi 38. gyalog­ezred III. zászlóaljának volt a parancs­noka. Századosként vezette a zászló­aljat az I. isonzói csatában. Fegyver­tényét a következőképpen írják le: „Az első Isonzo-csata 1915. június 23-án az olasz nehéz tüzérség heves rom­boló tüzével kezdődött. Egészen vilá­gos volt, hogy az olasz erőfeszítés a 145 Szírt Oszkár festőművész, aki 1915. július 20-án halt hősi halált (Forrás: Magyar Had­viselt Zsidók Aranyalbuma) . http://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/1-775­4/rado-aladar-7762A/ (Letöltés időpontja: 2017. 07.12.) 9 A 68-as jász-kun gyalogezred háborús albuma (szerk.: Reschner Róbert, Sebestyén József 1917) 120. o. 10 Bíró tanulmány

Next