Tudomány és Mezőgazdaság, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987-08-01 / 8. szám

tották. Különösen Németországban kedvelték kellemes, savanykás ízéért. A fajta kedvező értékesüléséhez hozzá­járult potenciálisan magas hozamszintje is, ez alacsony termelési önköltséget jelentett. Étkezési értékei mellett a fajtát kedvező borászati tulajdonságai is kiemelték. Kel­lemes savösszetételű, magas savtartalmú bor készíthető belőle. Alacsony alkoholtartalma alapján, lágy borok há­­zasítására kitűnően felhasználható. Ennek tulajdonítha­tó, hogy már a 30-as évektől kezdődően jellemzővé vált az Izsáki sárfehér borának pezsgő alapborként való ér­tékesítése, — belföldre és külföldre egyaránt — főként Németországba tankpezsgő gyártáshoz. A felszabadulás után tovább nőtt Izsák szőlőterülete. A földreform idején felosztott nagyobb szőlőtelepek az eszközök és a hozzáértés hiánya miatt többnyire tönkrementek. Az államnak felajánlott, elhagyott szőlő­­területeken, tagosítással kissé rendezett birtokviszonyo­kon 1952-ben alakult meg az Izsáki Állami Gazdaság. A II. ötéves terv nagyarányú szőlőtelepítéseibe a gaz­daság is bekapcsolódott. A 60-as évek végéig a hagyo­mányokra alapozva a szőlőágazatban az étkezési, cseme­geszőlő termelést és a hordósbor értékesítést valósította meg. Az éves termés 30%-a belföldön, 70% a export értékesítéssel (étkezési szőlőt pezsgő alapbor) realizá­lódott. Az értékes alapanyag ismeretében, az értékesí­tési lehetőségek felmérése után a fejlesztési stratégia meghatározására került sor. 1970-től teljes feldolgozásra alkalmas technológia és a szőlő bor vertikum kiépítése kezdődött el. A fejlesztés a szénsavas italok előállításá­ra, főleg pezsgő gyártásra alkalmas technológia kiépí­tésére irányult. A SZŐLŐ BOR VERTIKUM LÉTREHOZÁSA A fejlesztés irányát, a stratégiai döntés alapját, helyes­ségét — a piac és a közgazdasági környezet ismeretében — az alapanyag adottsága határozta meg. A szőlőter­mesztés további fejlesztését a borászati tevékenység ered­ményéből lehetett folytatni. A szőlőtermesztésben 1965- től 1974-ig új ültetvények nem létesültek. Az 1970-es években megkezdődött a gépi művelés jobb lehetőségé­nek egyoldalú biztosítása érdekében a szőlőkorszerűsítés kissé erőltetett munkája. A szőlőültetvények érdemi fej­lesztésére 1974-től került sor. A telepítési programot pezsgőalapbor termelési céllal a meglevő Izsáki sárfehér alapanyag minőségi kiegészítésére indította el a gazdaság, így teljesítettek nagy felületen a Chardonnay, Muscat Ottonel és a Rajnai rizling minőségi szőlőfajtákat. A sző­lőtelepítésre alkalmas területek behatároltsága, a szélső­séges talajok, a kedvezőtlen éghajlati tényezők miatt a nagyüzemi művelésben a termelés biztonságára is nagy súlyt kellett fektetni. Az ökológiai problémák mérséklé­sére interspecifikus fajták telepítésére is sor került (Kunbeány, Kunbarát, Zalagyöngye). A borászati üzem alapjainak kiépítése 1966-ban kezdődött, 6000 t kapaci­tású szőlőfeldolgozó és 50 000 hl térfogatú bortároló és az iparvágány megépítésével. A gazdaság a habzóbor sikeres gyártása után 1972-ben megkezdte a helyi pezsgőalapanyagra épülve a pezsgő­­gyártást. A pezsgő előállításában rejlő lehetőségeket a gazdaság elsőként ismerte fel és valósította meg az álla­mi gazdaságok közül és adott önzetlen segítséget a Hosz­­szúhegyi Mezőgazdasági Kombinátnak, a Kiskunhalasi Állami Gazdaságnak, a Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinátnak a pezsgőgyártás beindulásához. A fokoza­tosan kiépült tankpezsgőüzem 1973-ban 1190 ezer pa­lack pezsgőt, 1985-ben már 12 735 ezer palackot érlelt, amely 90—95%-ban export piacokra került. Legnagyobb vevő a Szovjetunió volt, de jelentős volt a többi szocialis­ta országba történő szállítás is. A gazdaság saját termésén túl a termékszerkezet változtatásához és felfuttatásához a környezet szőlőtermését is felvásárolta. Együttműkö­dési kapcsolatot alakított ki a környező állami gazda­ságokkal, termelőszövetkezetekkel, szakszövetkezetek­kel, ÁF­ÉSZ-ekkel társasági, majd később kétoldalú szer­ződések formájában az általuk megtermelt és a kisterme­lőktől felvásárolt szőlőtermés feldolgozására, palackos borok, pezsgők gyártására, forgalmazására. A gazdasági társaság közös vagyona a bevitt állóeszközök értékéből, fejlesztési pénzforrásokból tevődött össze. A vertikális integrációs tevékenység kedvező lehető­séget biztosított az árutermelés növelésére, a termék­­szerkezet bővítésére, a piaci kapcsolat szélesítésére. A borászati tevékenység fejlesztését, a termékszerkezet változását az 1. táblázat mutatja. 1. táblázat A borászati termékszerkezet alakulása A fejlesztések és a stratégia helyességét az eredmények is igazolták. A szőlő bor vertikum termelési értékének részesedése az összes termelési értékből: 1975. év 74,2% 1980. év 80,7% 1983. év 81,6% 1985. év 72,1% A gazdaság nyereségében meghatározóvá vált a szőlő­bor vertikum eredménye, melyet a 2. táblázatban muta­tunk be. Az ágazat részesedése a teljes ágazati eredményből 2. táblázat ezer Ft-ban 1970 1980 1985 Hordósbor értékesítés % 61 27 24 - ebből export % 48 26 23 Palackos borértéke­sítés % 39 16 8 - ebből export % — — — Pezsgőértékesítés % — 57 68 - pezsgő értékesítés ezerdb­­ 7817 12735 - ebből export ezerdb 6475 11424 - aránya % — 83 90 - ebből SZU export ezerdb - 1710 9201 aránya %­­ 26 81 Összes értékesített mennyiség hl 57785 1 03052 139796 - palackos áru aránya % 39,3 73,3 75 g Gazdaság összesen, ebből szőlő bor vertikum % 1975. év 17 696 21 068 119,1 1980. év 32 670 30 426 53,1 1983. év 72 050 78 517 109,0 1985 év 104 8­70 99 942 95,3 13

Next