Tükör, 1921 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1921-07-31 / 31. szám

II. árfolyam IIAIIz.té­ l árat Egyévi* 60 lal félév** 60 lal Kygaa *xém­éra I iau Clacéhivatali talafan 61 Felelő* szerkesztő I Z _ _ I Kiadó laptulajdonos Wlorvay Zoltán I Ara­­­leU I Révész Béla Pártonkivüli politikai hetilap Szerkesztőség és kiadó­hivatal. Trg.-Mures (Ma­rosvásárhely) Piata Reg. Ferdinand — Főtér SS sz. Szerkesztőségi telefon 61 Béke! Most szegeztek le egy szomorú koporsót, amibe Európa hét év óta kiterítve fekszik és a halottat sirató gyász-sirám nem segíthet többé. A koporsót felvették, viszik a történelem nagy temetőjének egy csöndes zuga felé, ahol nyugodni fog — mint minden halott a hit szerint­­*— a feltámadás reménye alatt­ . A halottaknak — tapasztalat mutatja — igen hosszú ideig kell jásni, mig az a bizonyos feltáma­dás bekövetkezik és az éveknek hosszú számsora fog leperegni. Inig a világ füléhez eljut ama fel­támadást hirdető harsonák hangja,­­mikor koporsójából újból kiléphet s ahogy az irás mondja: «fel kel és járni kezd.“ • Meg­van a béke kötve tehát, az a sóvárogva várt, jajgatva hivott, millió imákban kért béke és a közönyös, fájdalmakba, rázkódta­­tásokba, szenvedésekbe beletom­pult világ vályonya veszi tudomásul. Szinte azt kell mondanunk, hogy ez a békekötési aktus egy szűkszámú diplomáciai kar magán­ügyévé zsu­gorodott. Szinte azokra szorítko­zik és csak azokat érdekli ez a fak­tum csupán, akik e béke ellenté­tét a háborút megindították.­­­­ Akkor ők nem kérték ki a né­pek véleményét a tűztenger meg­indításához, most pedig a közö­nyös emberiség nem vesz tudo­mást arról, hogy most, talán ugyan­azok a két balkezű nagy urak, alá­írtak egy papírt vagy pergamentet, ami a történelmi lomtárnak egy éppen olyan szürke darabja marad, mint száz meg száz más társa s éppen úgy belepi a feledés pora, mint a többit, mint minden moz­dulatlant, mit mindent amibe nincs élet, erő és igazság. Mert ezt a békét ezer kanyargó paragrafussal megtámaszthatták a körötte bábáskodó urak, kardjukra ütve pillanatnyi előnyöket juttat­hattak maguknak a hatalom zenit­jén röpülök, — de ehez a béké­hez a nagyvilágnak, a népeknek, az embereknek igazán semmi köze. Kinek kellett a béke? Kiharag­szik a meggyötört föld apró em­berei közül egymásra ? A malom­kövek közt morzsolódó búzasze­­mek nem gyűlölik egymást — hiszen sorsuk, a felőrletés, biztos és közös szomorúság. Tény, hogy most valahol alá­írtak egy írást, egy papírt, egy szerződést, amit voltaképpen adós­levélnek kellene nevezni. Mert itt nem ellen- vagy rokon­­szenvről van szó, hanem üzleti érdekekről. A konjuktúrák úgy alakultak, hogy egyik üzletember olyan hely­zetbe került, hogy fizetésre köte­lezheti a másikat és azt be is tudja hajtani rajta. És ezt vérrel és arannyal a népeknek kell megfizetni. A népeknek, akiknek úgyszólván semmi köze sem volt az egész manőverhez és csak a számlák év­tizedeken át rá­juk nehezedő súlyos terhe jut nekik osztályrészül. Béke ? ! Mosolyogni szeretnénk, ha nem simánk. Az étvágyra ka­pott imperialista mohóság minden zugába a világnak rejtett vagy nyílt fegyverkezést folytat és béke­­szerződéseket írnak alá, amiről tudják, hogy nem egyéb porhin­tésnél és hiábavaló papírrongynál, amit akkor rúgnak fel és akkor tépnek szét, amikor önző érde­keik úgy kívánják. Béke ? ! Csak az lesz a béke, ami egykor, soká az emberi szí­vekbe lesz kitörölhetetlenül bele­írva, ami nem lesz megszeghető, felborítható, új véróceás­­okat fa­kasztó, hanem elmúlhatatlan és örök. Az a béke, ami a most befeje­zett (?) harcok elhulljainak sírján felfakadt öntudat-virágok kelyhé­­ben születik és nem kalmárszem­­pontoktól dirigált sivár diplomata­agyakban. Gsetri Mihály Str. Stefan ii Maré (Bolyaio.) 3. o. alatti (Nemz. Szinti, bejáratával szembe)czipászete­sabb, legmodernebb czipőket! Ell­ntP« *« Mlsárando munkai állandó kiélliftén «ip# ir(ll3i­l«g«RRéa 9lábh)»nl Kírx «inik kaphatók Trqu«I Wures (Marosvásárhely) 1921. Július 31. vasárnap 31-ik szám A Cím-kolozsvári áramv­ásár. A kiállítás Tg.-m.-vásárhelyi résztvevői. A Farkas utcai öreg collegium épü­letében a szünidő dacára is mozgalmas élet van. Románia minden részéből összesíreglettek az érdeklődők ezrei, hogy mintavásárt megtekintsék. Az érdeklődők legnagyobb része iparos vagy kereskedő üzleteket kötnek, ad­nak, vesznek. A látogatók laikus része is megtalálja a szórakozást. S­ebbnél­­szebb ipari remekek vannak kiállítva az ipar minden ágából A hatalmas arányú, mondhatnám világvárosi mé­retű mintavásár általában jól sikerült, azonban E­dély és Bánát kifejlett ipa­rát nem képviseli teljes egészében. Gyárosaink és iparosaink közül ke­vesen értették meg a mintavásár tu­lajdonképpeni célját. A mintavásár legtöbb résztvevője azt mutatta be, hogy iparában milyen hatalmas arányú vagy milyen precíz ipari remeket tud produkálni, ha erre alkasom kínálkozik. Pedig a mintavásár célja nem az volt, hogy bámula­ta szédítsük a közönsé­get, pld. egy cukorka anyagból készült őserdővel. A száraz üzletembereket kellett volna bámulatba ejteni azzal, hogy milyen iparcikket és milyen mi­nőségűt tud adni Erdély és Bánát. Be kellett volna mutatni a kereskedők­nek, hogy milyen áruért nem kell külföldre szaladni. Városunk kevés résztvevővel van képviselve. Iparosaink távoltartották magukat s Targul-M.Vásárhely inkább csak az iparművészetet mutatta be. Örömmel lehet konstatálni, hogy az iparművészet terén városunk egész Erdély és Bánátban első helyen áll. A mintavásár bejáratánál a Medgyes­­falvi Gőztéglagyár készítményeit talál­juk, melyeknek minőség tekintetében, a legnagyobb elismerésben van részük. Téglát, tetőcserepet és agyag­csöveket állítottak ki. Tovább haladva a pavillonok között, egy kedves, muskátlivirágos tulipánok­kal díszített oszlopokon nyugvó, né­pies stílusú épület ragadja meg a né­ző figyelmét. Árnyas kis kertjében Bürger-féle sört lehet inni. A Bürger pavilon állandóan az érdeklődés köz­pontéban van. Kiválóan kedvelt sörei mellett, nagy feltünést keltett a vegy­ipari készítményeivel. A vegyészeti gyár által előállított etherikus olajok, essenciák és gyantatermékek, terpentin, Cluj—Kolozsvár, 1921. júl. 29. stb. határozottan szenzációt keltettek. Sikerei jóságát a legszigorúbb szak­értők dicsérik a legjobban. Bürger Aber gyárainak vegyészeti osztályát újabban Bürger Dezső vezeti nagy ambícióval és még nagyobb szakérte­lemmel. Kiváló munkatársai Schilinger és Sötét vegyészmérnökök. A Bürger pavilion Jeddy Sándor alkotása. Jólesően állapítjuk meg, hogy a minden részében művészi alkotás a többi pavillonokat szépségben messzi fölülmúlja. Az új épület földszinti első termé­ben Erdélyi Rózsika művészi bőr­munkái keltenek feltűnést. Erdélyi Rózsikának a munkái messze fölül­múlják a dilettáns készítményeket ki­forrott művészi alkotások, melyekre legjellemzőbb, hogy már a kiállítás első napjaiban szétkapkodták őket. A következő teremben György Ger­gely bőrdiszm­óiparos böröndökkel és apróbb tárgyakkal vesz részt. Készít­ményei kiváló minőségűek és finom kidolgozásúak. Az emeleten elhelyezett bútorosz­­tályon Székely és Réti terme örvend a legnagyobb látogatottságnak. Váro­sunk bútoriparának határozottan dicső­séget szerzett szép bútoraival. Művészi fényképeivel Ch. Szilágyi Erzsike szintén bebizonyította, hogy városunk a művészetnek ezen a terén is vezet Erdély és Bánát városai között. Az „Ottilia“ vegyészeti gyár koz­metikai cikkeket mutat be. Különösen a „Desinform“ fertőtlenítőt találták a szakértők kitűnő hatásúnak. Tokayné Deák Etelka selyembatik sáljai a batik művészet terén szinte a legteljesebb tökéletességet érték el. Újszerű motívumok, kellemes színek jellemzik főleg munkáit. Vannak még más városokból is batik készítmények, de ezek távolról sincsenek olyan mű­vészi fokon, mint a Tokayné munkái. Mindent egybevéve örömmel láttuk, hogy városunk, bár kevés részvevővel szerepelt, mégis nívó tekintetében egyike volt Nagyrománia azon kivá­lóbb városainak, melyek az áruminta­­vásáron abszolút művészi becsű ké­szítményeikkel igaz dicsőséget szerez­tek önmaguknak.

Next