Tükör, 1923 (11. évfolyam, 3-52. szám)
1923-06-10 / 23. szám
2 oldal TUKOR Targul-Mureş Maroi-Visarmnyi 1923. Junius 10. gulás fájának gyümölcséből nem sok termett. Néhány rajzomon, fafaragványomon kívül csak az édesanyám és egy-két jó ismerősöm köt ehhez a városhoz. A képzőművészet itt nem igen talál méltánylásra. Most fejeztem be egy Bodor Pál részére készült ötágú gyertyatartót Egyéb munkám egyelőre most nincs. Bedöházy Katinka most rendezi be a Csiszár-ház harmadik emeletén levő műtermét. — A közönség tartózkodó, — mondja a művésznő, — mert azt hiszi, hogy a művész munkája aránytalanul drágább, mint az iparosé. Pedig ebben nagyon téved. Jövő tervem kettős: először meg akarok élni, másodszor arra törekszem, hogy Vásárhely közönségét művészi szempontból kielégítsem Itt még gyenge lábon áll az iparművészet, aminek fő oka a „műkedvelőik túlprodukciójában keresendő és ez megérzik Marosvásárhely egész berendezésén. De reméljük, hogy a jelenlegi nagyszerű művészgárda meg fogja törni a publikum közönyét az iparművészettel szemben. Sipos László, a fiatal művész mint faldekorateur kezdi pályáját. Műterme még nincs, de a vásárhelyi közönség már 1912 ből ismeri, mikor mint kőrösfői Kriesch Aladár tanítványa a Kultúrpalota falfestményeinek elkészítésében segédkezett a mesternek. A Bedőházy Katinka műterme falainak festése közben találjuk őt, ahol bár újszerű, de azért igaz művészi értéket képviselő faldíszítéseket eszközöl. Nagy a bizalma e város publikumához, amely ezt a Németországban 2 év óta divatozó eredeti stílust mihamarabb itt is megérteni és kellőképpen méltányolni fogja. Ennyit a helyi iparművészekről. Művészetükről pedig csupán azt, hogy érdemes a pártfogásra, mert minden megnyilvánulásában ősi tehetség aránya csillog. És ez a művészet, mely valójában az, megérdemli a legmesszebbmenő pártfogást. Visszafelé ? Az imperium kezdetekor hallottam a csúfondáros szót román részről : milyen fontos lett egyszerre a magyaroknak ez a „kultúra“! Valamelyik cenzor mondta, aki biztosan afelét gondolt, hogy álljanak meg a magyarok és várjanak, míg az erdélyi románság, de különösen a regátbeliek versenyképessé tették az ő kultúrájukat, iskolaszervezetüket és átlagos műveltségüket a nyugateurópai emlőkön előbbrehaladt magyarokéval. Nem hiszem, hogy erélyesebben válaszoltam volna, inkább elkomorodtam : tényleg, most jóval többet emlegetjük ezt a latin szót, hogy „kultura“. Emlékezzünk csak a merész tempóra, mikor első kábultságban is mindjárt magyar egyetemet követeltünk! Tudtuk akkor is, hogy a jó népiskola mindennél fontosabb, éreztük, hogy a magyar ifjúságot gyakorlati pályára kell terelnünk, de megszületett az első vajúdásban már a hatodik érzékünk, melynek a félelem lehetett az apja s amely arra ösztönzött, hogy a legfelsőbb műveltség otthonát magunknak berendezzük. Mert félelmünk, sajnos, alig négy év alatt alaposnak bizonyult. Hiába vigasztalódunk: nem kell anynyi egyetemi absolvens, nem kell a lateiner, aki el nem lehet nélküle, az elmegy külföldre, de sőt, igen helyesen, elmegy Kolozsvárra, — tény, hogy az utánunk serdülő generációk műveltségben elmaradottabbak nálunk. Talán nem is így. Az ifjúság szárnyaszegett, a szellemileg magasabbra hivatott része anyagiak miatt és az államnyelv nem teljes ismerete miatt nemigen gondolhat továbbképzésre s lassan-lassan ambíciót veszit, leszoktatja önmagát arról a vágyról, hogy bármely tudományág mélyére pillant son. A puszta tudat, hogy nincs olyan hely e hazában, ahol anyanyelvén — csak anyanyelvén viszi az ember a legmagasabbra ! — mindent megismerjen a megkedvelt ismeretekből, elnehezedik a fiatal seregen és elszomorító, mikor viruló sorfalaikat végig kérded: milyen pályára megy? A felelet igen gyakran az, amit az óriás többség, a szegényebbje adhat: — Hová menjek ? Szegény vagyok sehová se mehetek. És ez annyi, hogy egy év múlva kis hivatalnokként, patikussegédként, még jó, ha a jelesebbje teológusként kerül a szemed elé. És alig varn tovább. Egy-kettő, a pénzesebb, külföldre kerül, egy-kettő Kolozsvárra, vagy kicsi gazdaságába, esetleg apja üzletébe, a többiekről mit sem tud az ember. Ambíciókról ? — még kevesebbet. Az erdélyi magyar egyetem kérdése nyílt kérdés és nyíltan nem felelnek rá. De addig is próbáljon valamit a Magyar Párt Tekintélyével és befolyásával, melyeket latba vet az iskolakérdésben, hozzon össze akkora öszszeget, akár adó útján, hogy erdély OBSOHiMHiHaHISMKkH legtehetségesebb magyar diákjai, akár csak évenként itt is, ha anyagilag nem bírja, mehessen a kolozsvári egyetemen kívül külföldre, Németországba, Angliába, vagy Párisba, a pesti műegyetemre, Olaszországba, Svejcbe, szóval a nyugati kapcsolat fentartásának ők legyenek a jövő évtizedekben a megbízható katonái! Ha itt nem, akkor öt, a javából és akkor is eleget tettünk Erdély igazi hagyományainak ! Amelyik mágnásnak gyermeke nő, úgy is kiküldi külföldre: vállalja el egy-egy ifjú nevelését akkor is, mikor a fia még, vagy már nem jár egyetemre, vagy ha nincs fia, akkor annál inkább. Nem kell annak csupán földmágnásnak lenni, lehet az fináncmágnás is ! Tizet, ötöt, nos uraim csak hármat is az ifjak elejéből, és nem kell félnünk akkor, hogy Budapesttől elzárva, visszafelé megy, vagy megáll az az erdélyi magyar a világkultúra élvezetében. De jó volna erre a cikre még csak választ is kapnom ! Molter Károly Egy helyi közintézmény kálváriája. Nem nyitják ki a Munkások Otthonát. — Nincs gazdája a bezárást elrendelő intézkedésnek. — Közel 8000 munkást fosztanak meg a kultúrától. Nincs talán egyetlen intézménye sem Marosvásárhelynek, mely annyi viszontagságon ment volna keresztül, mint a helyi Munkás Otthon. A munkásságnak ezen intézménye tisztán és kizárólagosan a kultúrát szolgálja, hatalmas könyvtárral, olvasóteremmel van ellátva és legutóbb olyan műkedvelő gárdát szervezett meg, mely fővárosi viszonylatokban is számottevő tényező lehetne. A munkásság ráérő idejében ide járt szórakozni, olvasni, tanulni és a vasárnapi korcsmázás helyett a Munkás Otthonban töltötte szórakozásra és művelődésre való idejét. És dacára annak, hogy a Munkás Otthon, túl minden politikán, kizárólag a fenti célok elérésére alakult intézmény, a hatóságok kíméletlenül üldözik és lépten-nyomon, kényük-kedvük szerint bezárják, vezetőségét haszontalan semmiségekkel molesztálják. A legutóbb január 17-én megjelent egy rendőri közeg az Otthon helyiségében, a prefektus rendelkezésére hivatkozva elvitte az Otthon irattárát, a termeket bezárta és hatósági pecséttel látta el. Akkor mindenki meg volt botránkozva ezen önkényes eljárással szemben, melyet minden előzetes vizsgálat, vagy akár csak írásbeli értesítés nélkül foganatosítottak a Munkás Otthon, mint kulturális intézmény ellen, melynek hivatása és működése kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabályokon nyugszik. A munkásság érthető elkeseredéssel próbálta meg a sérelem orvoslását. A helyi munkaügyi inspektor útján interveniált a közmunkaügyi miniszternél, aki meglepetéssel értesült a helyi Munkás Otthon bezárásáról és kijelentette, hogy ő erre senkinek felhatalmazást, vagy utasítást nem adott. A miniszter megnyugtató válaszára felkeresték a helyi sziguranciát, később pedig a rendőrséget. Mindkét helyen kijelentették, hogy az Otthon megnyitása ellen „nem emelnek kifogást.“ Minthogy azonban a bezárás óta, úgy az akkori prefektus, mint a szigurancia főnöke eltávoztak helyükről, kissé nehezen megy a hatóságokkal való tárgyalás. Muresan felügyelő állítólag azt mondta egy munkásküldöttségnek, hogy ő hajlandó lenne a Munkásság Otthonát kinyittatni, de elődje, a volt prefektus, „elvitte a kulcsokat.“ A vezetőség egyik hatóságtól a másikig futkos, de mindenütt kitérő választ kap, sőt még azt sem sikerült megtudni mindezideig, hogy mi is voltaképen a bezárás oka ? Most egy bizottságot küldtek ki, melynek feladata lesz, hogy fényt derítsen erre az ominózus kérdésre. Ellenben a Munkás Otthont a mai napig sem nyitották ki. Egyebekben a Munkás Otthont még egy komoly veszély fenyegeti. A vezetőség ugyanis még február hóban átiratot kapott a városi tanácstól, hogy költözzék ki a város tulajdonát képező Közigazgatási Palota épületéből, egyben utasítja a vezetőséget, hogy megfelelő lakás elnyeréséért forduljon a lakbérleti hivatalhoz. (Még csak ez hiányzott neki ! Szedő.) annak dacára, hogy a város szerződésileg vállal kötelezettséget más lakás kerítésére azesetben, ha a Munkás Otthonnak a palotából ki kell költöznie, így hát még abban az esetben is kétséges lenne az Otthon sorsa, ha annak megnyitását a hatóságok engedélyeznék. A sok zaklatást a Munkás Otthon maga is megunván, egy házat vásárolt a Kossuth Lajos utcában. De, hogy sikerülni fog-e a beköltözködése, az is nagyon kétséges. Egyelőre ez az ügy peres útra terelődött, melynek kimenetelétől függ a Munkás Otthon további sorsa. Reálpolitika. Európát ma reálpolitikusok vezetik. Aki nem hiszi, nézzen körül a reális életben. Milyen egészséges realizmus dühöng mindenütt. Hogy realizáltak minden ideált, a gyakorlati józanság nem engedi, hogy a felhőkbe kancsalítsunk, csak előre szabad nézni a biztos jövő vidám világszemléletével. Unalmas eszménycsépelés helyett minden fórumon sürögnek a csülökre kiálló reformerek, akik a gazdasági életet stabilizálják, a forgó életet gyümölcsözőn mobilizálják, a háborús elszántságot labilizálják és a Berzenkurirt sillabizálják. Az osztályharcot elméleti keretek közé utasítják vissza, a lateinert leszoktatják a zúgolódásról, mi az a kis éhhalál a világ nagy mozgalmaihoz képest ? ! Naponként olvasni egy-egy etapját a legújabb reálpolitikai ténykedéseknek. A márka rosszabb az osztrák koronánál, ez csak természetes? A Ruhrvidéken szovjetesdit játszik a francia tábornoki reálpolitika: ez csak szabad és érthető ? laboratóriumi kísérletre nemcsak a khémia szabad tudósai vannak feljogosítva elvégre? Elvégre? Elvégre az orosz szovjetet is likvidálni kell ! Nem lehet mindenki bolond, mint a sarkutazók, vagy Einstein, nem lehet tartósan nélkülözni az orosz piacot, kölcsönnel és sáppal hadsereget toborozni és vérbe kell köpülni a Balkánt, Lengyelországot és fél Európát, hogy bővüljenek az üzleti kilátások terepei. A fene pacifikát, reálpolitikát kell csinálni. Kicsiben, idehaza, nálunk? Reálpolitikát, az árgyélusát, ha belegebed is az ország ! A nemzeti kisebbségekről, amelyek nincsenek, említés ne tétessék. Jorga, az beszélhet, az nem reálpolitikus. Hazafias szegény, de megette a tudomány a jobbik eszét. Egyre-másra mond le mindenről, nem szereti a bankári komaságot és miniszterelnöki sógorságot, nem fascinálódik a fascista jelszavaktól, gyógyíthatatlan doktriner a szerencsétlen. Bezzeg a kormány rendszerének legényei, azok igen, azok reálpolitikusok ! Honfiúi gerincességgel kerülik az üzletet, konszolidálnak minden tartományt és szagától mentesítik a hal fejét, amelyből addig bűzlött, a szagot magukra veszik, önzetlenül és férfiasam Amilyen reálisok, maholnap egész halkereskedést nyitnak. És meg kell majd büntetni azt a kényesen fintorgó, rossz hazafit, pld. Constantinescut, aki az orrát befogja, mikor a külföldről a boltjukba lép ... M. K. Az amerikai orvosok még a halottakat is föltámasztják. Az amerikai lapok igen sokat foglalkoznak két orvos legújabb fölfedezésével. Dr. Dennis W. Chile chicagói és Dr. G. W. Crile clevelandi orvosok ugyanis hosszas kísérletezés után megtalálták azt a módszert, melynek segítségével a halottakat némely esetben föl lehet támasztani. Még az amerikaiak is igen szkeptikusan fogadták ezt a hírt, de a két orvos egy chicagói orvos-egyesületben a legutóbb előadást tartott a fölfedezésről s ebből kitűnt, hogy bizonyos esetekben képes a halottakat föltámasztani. A két orvos már többizben sikeresen kipróbálta módszerét s a halottak törlesztéséhez az úgynevezett adrenalin mirigyből készült szérumot használták. Az orvosok azt fejtegették, hogy a halottakat csak olyan esetben lehet föltámasztani, ha a halál okát gyorsan meg lehet szüntetni. A halál beállta után ezt a szérumot befecskendezik a szívbe s ettől újra megindul a vérkeringés. Ezzel a módszerrel — a felfedezők szerint — föl lehet támasztani a villamos székben kivégzett emberek hulláját. Néhány óráig nem lehet lesz kiadni a hozzátartozóknak, mert rövid időn belül könnyen föl lehetne támasztani a kivégzetteket. Vízbefullás esetén is sikeresen alkalmazható ez az új halottfeltámasztó módszer. Crile szerényen kijelentette, hogy nem találta föl ezzel az örök élet titkát, mert az öreg és beteg emberek életét nem tudja halálesetén megmenteni, még kevésbbé megfiatalítani, ez Steinach professzor hatáskörébe tartozik. Az új módszer különös sikerrel alkalmazható oly esetekben, amikor a páciens túladagoltató szertől hal meg. Annyi bizonyos, hogy a két orvos még nem hozta nyilvánosságra a feltámasztott halottainak a névsorát, sem azt, hogy minek a következtében haltak meg azok. Úgy látszik, az amerikai orvosok még a halottakat sem hagyják nyugodni. Román-magyar hivatalos szövegű hátbérszerződés kapható Révész könyvkereskedésében O ■ ’ o o . Á eMegnyitnBarabás György modern cipészete!Megnyílt! Főtér 51.—— ■■ (Bodnár-drogéria udvar.) “ Főtér 51. O o■o ■ Á, O