Tükör, 1966. január-március (3. évfolyam, 1-13. szám)
1966-02-01 / 5. szám
EGY SZÁZESZTENDŐS VERSFORDÍTÁS ÉS ... EGY HATVANÉVES PARÓDIA____ Bizony, ma már régiesnek hangzanak e puskini sorok, de ötven esztendővel ezelőtt, mi, akkori tizenhatévesek, még mély bensőséggel skandáltuk szívünk szerelmének, akibe Tatjána minden báját, tiszta gerjedelmét beleképzeltük . . . Pedig Bérczy Károly Anyeginfordítását — amely most száz éve jelent meg — már mi is apáink, nagyapáink ifjúságából örököltük. Mi voltunk az a nemzedék, amely a századvég és a századforduló egyéb lírai örökségét, a szenvelgő s harsogó epigon-verseket sutba vetette, s fülét-szívét kitárta az új idők új dalainak. Ady, Babits, Kosztolányi költeményeit bújtuk — de Bérczy Anyeginje nem távolodott el a szívünktől, nem kopott le a szánkról. Az időben nem tudtuk — közben pótoltam ismereteimnek ezt a hiányosságát —, hogy Bérczy Károly Puskin-fordítása, az első teljes magyar Anyegin, fogyatékos alkotás. Nem vettük észre, hogy a fordítót „félrevezették” ki nem élt szalongavalléri álmai, hogy az orosz költő népi és realista elemekkel átszőtt nyelvét mesterkélten finom nyelvre ültette át, hogy „meghamisította” a XIX. század eleji orosz birtokosnemességnek Puskin költeményében híven tükröződő képét, s nem jöttünk rá, hogy a fordítás a benne megnyilatkozó „reakciós”, a társadalmi problémák iránt közönyös magatartásnak köszönheti népszerűségét. Mondom, azóta megismerkedtem jeles írástudók aggályával és ellenvetéseivel, de bevallom, így, sommásan, sosem tudtam hinni a vádak jogosságában. Nehezen lehet utólag számonkérni a sorstól, hogy száz esztendővel ezelőtt, a kiegyezés táján, nem termelt ki Magyarországon olyan koponyát, amelynek hordozója egy személyben tehetséges költő és műfordító, az orosz nyelv ismerője, a cári birodalom történetének és társadalmi viszonyainak legalább olyan alapos tudósa, mint emberöltőkkel későbbi bírálói, s e képességek teljességének birtokában rajongója és odaadó, avatott tolmácsolója Alekszandr Szergejevics Puskin remekművének. Sajnos, a sorsnak nem sikerült ez a telitalálat. Bérczy Károly nem ismerte jobban az Anyegin históriájának társadalmi valóságbázisát, mint a korabeli magyar értelmiség kilencvenkilenc százaléka. Az uralkodó hazai történetszemlélet ehhez nem adott segítséget, az orosz forradalmi demokraták társadalomelemzéseinek még híre is alig érkezett el hozzánk. Így aztán Bérczy óhatatlanul elkövette azt a hibát, hogy műfordításába akarva-akaratlanul beleszűrte a maga szellemét, felfogását, hangulatát. Ámde emlékezzünk vissza, hogy jó hatvanhetven esztendővel Bérczy után Kosztolányi Dezső saját verstolmácsolásairól ezt vallotta: Műfordításaim nem úgy viszonylanak az eredetihez, mint a festmény a festmény másolatához, inkább úgy, mint a festmény ahhoz a tárgyhoz, melyet ábrázol. — A műfordításnak ez az impresszionista jellemzése természetesen csak egy költőre, vagy csak egy költői irányzatra érvényes. De a nemzetek finomabb gondolati közösülésének jóformán egyetlen eszközéhez — ahogy Babits a műfordítást nevezi — minden korra, minden költőre egyformán érvényes normát megszabni, lehetetlen. A fordítás művészetének nyelvi, szemléleti, technikai korlátai következtében azt tapasztaljuk, hogy költői művet idegen nyelven többnyire csak korszakok számára lehet tolmácsolni. Az eredeti alkotás gyakran századok alatt sem avul el, a fordítások viszont általában meglepő gyorsan öregszenek. A kivétel ritka, s hogy Bérczy Károly magyar Anyeginje, Komlós Aladár megállapítása szerint, olyan könyvsiker, amilyet nálunk, Petőfi művét és a Toldit kivéve, eredeti magyar költői mű sem ért meg, még kevésbé fordítás —, hogy ez a mű huszonegy kiadás után és számos kiváló új fordítás mellett ma is kedvelt s eleven —, ez rendkívül elgondolkoztató jelenség. El kell gondolkoznunk rajta, hogy a példátlan méretű és tartósságú közönségsiker talán mégsem a Bérczy-fordítás hiányosságainak, hanem erényeinek: a megragadó nyelvezetnek, a gördülékeny rímelésnek-verselésnek, az ígéretes költői formában kifejezett mondanivalónak tulajdonítható. A hazai olvasók nemzedékeinek hosszú sora Bérczy Anyegin-fordításából ismerte meg és szerette meg Puskint. S hogy évtizedek múltával, világok változásával — Tavass, te szerelem idénye, (Jötted mi bánatos nekem!) Mily felhullámló érzeménybe (Szorul el sóvár kebelem!) Áprily Lajos mesteri tolmácsolása nyomán — módja nyílott jobban megismernie, jobban megszeretnie, ez semmit nem von le Bérczy Károly alapvető érdemeiből. A példa frivol — de hadd mutassam be egy travesztián, hogy a Bérczy fordította Anyegin, ha nem élezte ki, de nem is mosta el Puskin társadalmi kritikáját. A magyar olvasók kiérezték a levendulaillatú strófákból a feudális uralkodás, a semmittevő, léha élet fölött elhangzó ítéletet, fantáziájukat nemcsak a gyengéd érzelmesség, hanem a társadalombíráló irónia is megragadta. Hatvan esztendővel ezelőtt a szatmári Társaskör fiataljai elhatározták, hogy Szilveszterre valami különleges mulatsággal kedveskednek a tagoknak. Hosszas fejtörés után abban egyeztek meg, hogy a Társaskör öt tollforgató tagja közös munkával elkészíti a legismertebb, legkedvelsebb költemény korszerű, helyi viszonyokra alkalmazott paródia- " Bérczy Károly Anyegin-fordításának száz esztendős kiadása, 1866-ból ANYEGIN EUGEN. REG fi.N V VERSEKBEN puskin sAndok. 15 K11 C Z V K Á 110 1.1. KIADJA A KISFALUDY-TÁRSASÁG. 1 PEST. NYOMATOTT EMICH GUSZTÁV MAGYAR ARAD. STOMDÁSZNÁI. 1866. A hatvan esztendős Anyegin-paródia. Anyagi Jenő Anyagi Jenő VERSES REGÉNY ,Mto nri SZATÍMAR, 1906 LŐWY MIKSA BIZOMANYA. □ 23