Tükör, 1970. október-december (7. évfolyam, 40-52. szám)
1970-12-15 / 50. szám
meg az élő szervezetet. A talajt és a növényzetet megfertőzve közvetve is veszélyes. A sziléziai tehenek például, a fertőzött legelőkön legelészve, már fiatalon elvesztik fogazatukat, s a mérgezett takarmány okozta rossz anyagcseréjük miatt lesoványodnak és tejet is alig adnak. HORRIBILIS MŰSZAKI KÁR A szennyezett levegő nemcsak az élővilágra ártalmas. Az épületek, kő- és márvány emlékművek, de még az acélfélék sem képesek ellenállni támadásának. Az így keletkezett műszaki kár Budapesten évente eléri a 660 millió forintot. S ami kárt pedig a korrózió által okoz, az alig felmérhető. A kéndioxid ködös időben megtámadja a magasfeszültségű légvezetékeket. Ez a savas köd ugyanis vezető hártyaként lepi be a porcelán szigetelőket és gyakran átégések, átívelések keletkeznek. Az ebből származó áramhiány több kárral jár, mint az egyéb okokból keletkezők együttvéve. A „fekete füst” — a szakirodalom így nevezte el a szilárd tüzelőanyag elégetésekor keletkező füstöt — hosszú időn át egyeduralkodó volt a levegő szennyezésében. Már-már sikerült úrrá lenni rajta, amikor a nagyvárosokban új, talán még veszedelmesebb ellenség jelentkezett: a nagy mennyiségű kipufogógáz. Ma már ez az első számú veszedelem. Az említett Los Angeles-i szog már nem ködből és szénfüstből áll, hanem túlnyomóan szénmonoxid gázfelhő. Ez függönyözi el a napot, ez borítja be a földet, ez fojtja meg a környék növényzetét és ez kábítja el az embert. A szénmonoxid ugyanis felhalmozódik az emberi szervezetben — a vérben ki is mutatható — s egy idő múltán az alkoholmérgezéshez hasonló koncentrálóképesség- és öntudatcsökkenést okoz. Hogy ez mennyire igaz, éppen a rendőrök igazolhatnák. Párizs vagy Tokió (sőt sokszor már Bécs) forgalmas pontjain működő közlekedési rendőröket nemegyszer már 3—5 órai szolgálat után oxigénsátorban kell magukhoz téríteni. Ezért a szénmonoxiddal töményen fertőzött, nagy forgalmú kereszteződéseknél posztoló rendőröket sűrűbben váltják. Minden okunk megvan hát, hogy a békeidők „légi veszély”-ével számoljunk és végre leszámoljunk vele. A harc módozatairól a következő számunkban lesz szó. MOLNÁR AURÉL A szénfüsttel felszálló kéndioxid nemcsak a követ, de még a fémet is szétmarja A Bimbó utca névjegyét a Dunán közlekedő hajók füstje rágta szét (Fotó: Pataki — NIM-film) A levegőt fertőző fluorgázok a növényzetet is leperzselik. A korommal és a porral belepett leveleket nem éri elegendő napfény, megáll az asszimilációs folyamat, a levél elhal... (Fotó: Pataki —NM-film) KÉPTELEN KÉPES A TÖRTÉNELEM A NYUGHATATLAN EMBER A modern történelem egyik legellentmondásosabb egyénisége volt az angol arisztokrata apa és gazdag amerikai anya gyermekeként 1874-ben hét hónapra született Winston Churchill. Nem a Gallipoli-hadjárat idején vágták először a szemébe, hogy kalandor, 22 éves korában, a spanyol hadsereg tisztjeként, Kubában, a felkelők ellen harcolt, néhány évvel később Indiában, már újra angol tisztként, a lázadó hegyi törzsek elleni büntetőexpedíciók részese, nem sokkal ezután a szudáni hazafiak elleni angol fellépésben szerepel, majd az angol—búr háborúban bukkan fel. Katona és író — mindenünnen tudósítja a londoni lapokat, könyveket ír vállalkozásairól. Az első világháborúban egy nagy kudarc: a Dardanelláknál elszenvedett nagy angol vereség fűződik a nevéhez. Beatrice Webb angol szocialista írta 1903-ban: „Winston Churchill társaságában ebédeltem. Első benyomásaim: nyughatatlan, szinte elviselhetetlenül nyughatatlan, egoista, mértéktelen, felületes és reakciós. Ugyanakkor egyénisége bizonyos tekintetben vonzó, szívélyes és eredeti — nem szellemében, hanem karakterében. Sokkal több van benne egy amerikai spekulánsból, mint egy angol arisztokratából. Egyedül és kizárólag csak magáról tud beszélni...” Beatrice Webb a 29 éves Churchillről írt; a „nyughatatlan ember” 94 éves korában hunyt el — halála évéig több mint száz kötetet írtak róla csak angolul, a más nyelveken megjelent 40—50 kötet is megismételte az 1903- as megállapításokat. Több mint 60 éven át tagja volt a parlamentnek, konzervatív, liberális, majd újra konzervatív színekben. A kubai és indiai felkelők ellen fegyverrel harcoló Churchill a parlamentben mindig a haladás, a dolgozó osztályok ellen lépett fel — a „birodalmi gondolat, a bevált angol életforma” védelmében. Az első világháború után a szovjetellenes intervenciók főszervezője. A nagy próbatétel a második világháború volt az akkor már 66 éves politikus számára. Amikor Hitler megtámadta a Szovjetuniót az egykori szovjetellenes intervenció szervezője rádióbeszédet mondott: „Mindenki, aki a nácizmus ellen harcol, a mi szövetségesünk. Mindenki, aki Hitlernek segít, a mi ellenségünk” — mondta és bejelentette: a Szovjetunióval szövetségben pusztítják el Hitlert és rendszerét. Telve volt humorral és gúnnyal. Abban a drámai rádióbeszédben (1940 júniusában, amikor már előrelátható volt Franciaország bukása), amelyben elmondta : ha kell, angol mezőkön, hegyekben, utcákon is folytatják a küzdelmet a nácik ellen — egy pillanatra befogta a kezével a mikrofont és hozzátette: „ és sörösüvegekkel fogjuk őket fejbeverni, mert más fegyverünk nincs.” És aztán lendületesen, most már a mikrofonba beszélve folytatta: „De soha nem adjuk meg magunkat!” A kanadai parlamentben egy beszédében elmondta: Weygand francia tábornok azt jósolta neki a francia kapituláció napjaiban, hogy a nácik 14 napon belül kitekerik Anglia nyakát, mint egy csirkéét. Itt megállt egy pillanatra, az ülésteremre pillantott és így szólt: „Szép Csirke! Szép nyak!” A második világháború idején szövetségben állt ugyan a Szovjetunióval, de valódi természetét, a szovjetellenességet nem tudta s nem akarta leküzdeni. Szüntelenül halasztotta a második front létrehozását — azt szerette volna, ha a szovjet erők elvéreznek a nácik elleni csatákban és csak ekkor jelenik meg az angol—amerikai sereg Európában. A nyugat-európai partraszállás helyett balkáni inváziót javasolt, így a szovjet hadsereg előtt ékként állt volna a nyugati seregek tömbje. 1945-ben a választók megvonták bizalmukat Churchilltől, Attlee munkáspárti kormánya követte kabinetjét. Egyéves hallgatás után előbukkant a régi Churchill. Az amerikai Missouri államban levő Fulton egyetemén beszédet mondott s abban meghirdette az „erő politikáját”, felhívta az XJSA-t, vegye át „ a világ vezetését” és éles szovjetellenes modorban támadt a háborús szövetségesre. Ettől a naptól számítja a modern történelem a hidegháborút... Még ugyanabban az évben a zürichi egyetemen mondott beszédet, itt a szovjetellenes Európai Egyesült Államok megalakításának szükségességéről beszélt. Idős, a világot nehezen értő ember szavai voltak ezek — de Churchill második világháborús múltja sok emberrel elfeledtette nézeteinek avult, korszerűtlen voltát. Az öregúr hozzálátott hatkötetes háborús emlékiratai megírásához — Nobel-díjat adtak érte... 1951 és 1955 között újra miniszterelnök lett, de a régi Churchillnek már csak árnyéka. Ő, aki olyan öntelten mondta: „őfelsége nem azért bízott meg a miniszterelnökséggel, hogy a birodalom felszámolásánál elnököljek” — látta a gyarmati rendszer felbomlását, az egykori brit hatalom eltűnését. G. M. Churchill kilencven évesen