Tükör, 1974. április-június (11. évfolyam, 14-26. szám)
1974-05-28 / 22. szám
c A KÉPERNYŐ ELŐTT 1----------------------------------------------------------------------------------------------1 Fiatal öregek Mindig is tiszteltem a kiváló öregeket, akik mindörökre fiatalok tudtak maradni. A televízió pedig, amióta rendszeresen a lakásomba tessékelt, megtanított őket szeretni is. Nagyon nagy missziót teljesít ezekkel az adásaival a tv! Alig ocsúdtunk fel abból a megrendítő élményől, amelyet a 81 éves Szent-Györgyi Albert portréfilmje jelentett, máris elragadtatottan ismerkedhettünk meg a 82 éves Dr. Deák András magyar—jugoszláv katonaorvos-íróval, most pedig szembenéztünk az — eddigi — doyen-nal: a Temesváron élő, 87 éves Franyó Zoltánt szólaltatta meg a képernyőn, Korompai Márton rendezésében, Borús Rózsa szerkesztésében, Szilágyi Virgil felvevőgépe előtt Szabolcsi Miklós. Miként Szent-Györgyinél, Deáknál és a többi „nagy öreg”nél, Franyónál is egyetlen titka van örök ifjúságának. Hangozzék bár közhelynek: a lobogó munkaszeretet, amely mint Szent-Györgyinél, Deáknál s a többieknél, Franyónál sem öncélú, hanem mások épülését, gyönyörűségét szolgálja. S csodálatunkat mennyi szégyenkezés, kisebbségi érzés kíséri: hol vagyunk mi ettől a nemzedéktől? Ha csak azt vesszük, hány nyelvet tanult meg s tud használni Franyó, mikor s mely céllal! Hány kötete jelent meg! (64 eddig, de legalább tízet rendez még most is egyszerre sajtó alá!) Hány igazi nagy embert ismert, mennyitől tanult ő maga, mennyit fedezett fel másoknak, mennyi szellemi hasznot hajtott, a költészet s próza mennyi csodálatos kincsét menekítette meg nyelvtudása, munkája során — másoknak, miközben ő maga, a Tanácsköztársaság bukása után emigrálva, „csak” egy nyolcezer kötetes könyvtárat (32 éves korára gyűjtött össze ennyit!), nagyszerű képeket hagyott hátra, egyéb értékekről nem beszélve. 87 éves és milyen élénk a szeme, friss a tekintete, érces a hangja, s a nagyszerű publicista, költő, műfordító milyen remek előadó is! Ahogy például Kiss Józsefnél Juhász Gyula társaságában tett első látogatását előadta, az kiváló színészi produkció is volt. Az ember beleszületik a kész ténybe, hogy magyar, az ilyen embereknek, az ilyen nagyszerű honfitársaknak köszönheti, hogy büszke is tud lenni rá, s egyúttal, velük együtt, példájukat követve, szívébe s agyába fogadja az igazi nemzetköziséget is. BARABÁS TAMÁS Takács Mari műsora A tévé igen népszerű bemondónője Takács Mari rövid ideje új szerepkörben is bemutatkozott. Műsorvezető és házigazda, riporter és szervező a Postafiók 250 című műsorban. — Márciusban volt az első adása a Postafiók 250-nek, amely egyelőre havonta jelentkezik. Milyen előzmények alapján határozták el ezt a — szerintünk — hézagpótló műsor megszületését? — Nem újdonság, hogy sok levél érkezik a tévéhez. Ezek nagy része természetesen műsorokkal kapcsolatos — mondja Takács Mari. — A levélírók bírálnak, dicsérnek, nagy részük kérdéseket tesz fel. A televízió vezetősége úgy ítélte meg, hogy szükség van egy olyan műsorra, ahol fórumot kapnak azok a nézőktől érkező kérdések, amelyek közérdeklődésre tarthatnak számot. — Eddig a nézők három Postafiók 250-et láthattak. Szolgáltak ezek máris valamilyen tapasztalattal? — Remélem, közelebb kerültünk a közönséghez, azzal, hogy a szokásos írásos válaszokon túl most „élőben” is felelünk a kérdésekre. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy tipikus kérdésekre válaszoljunk, olyanokra, amelyek sok-sok nézőnkben megfogalmazódtak. A nyitóadásban a 2. műsor vételi lehetőségeiről beszéltünk, ez igen sok embert érdekel. Szeretnénk bepillantást nyújtani jó néhány kulisszatitkunkba, így bemutattuk egy kisfilmben büszkeségünket a IV-es Stúdiót. A műsort arra is fel akarjuk használni, hogy néha megmagyarázzuk a bizonyítványunkat, tájékoztassuk a nézőket olyan általános problémákról, mint például az ismétlések stb. — Mint országszerte ismert bemondónőnek most nem szokatlan ez a szerepkör?Hiszen sok mindennek utána kell járni, illetékeseket felkeresni, információkat szerezni, riportalanyokat szervezni? — Nagy örömmel teszem. Bár amíg nem volt önálló műsorom, néhány helyen valahogy szívesebben fogadtak. De szerkesztőm, Svéd Pál közreműködésével mi is megküzdünk a magunk és természetesen a nézők műsoráért. — A Postafiók 250 című műsor egy kissé hasonlít a sajtóból ismert „szerkesztői üzenetekre”, azzal a nem kis különbséggel, hogy itt a képernyő nyilvánossága előtt válaszolnak az illetékesek. — Az a cél vezet bennünket, hogy ilyen műsor is legyen az olvasók levelei alapján. Kifejezésre szeretnénk juttatni a televízió demokratizmusát. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy műsorunkban nem csupán válaszolunk, információkat adunk, de néha vitatkozunk is. Azt azonban elmondhatom, hogy a Postafiók 250 szerkesztősége szívén viseli a levélírók ügyét. — A műsort ezek szerint a levélírók jelentősen befolyásolják. Ha sokan és sűrűn keresik fel a televíziót érdekesebb, változatosabb lehet a Postafiók 250. — A nézők nemcsak befolyásolják a műsort, de nyugodtan mondhatom, szerkesztik is. Hogy ez mennyire így van: egyetlen levelet sem dobunk el, még a régieket sem. Esetleg később szükség lehet rájuk. De gondolunk azokra is, akik nem írnak hozzánk, bár jó néhány kérdés foglalkoztatja őket a tévével kapcsolatosan. Adásunk akkor lesz igazán közérdekű, ha ők is választ kapnak a műsorban. B. L: komolytalan dolgok komolytalan dolgok komolytalan dolgok komolytalan dolgok komolytalan Szerelem — 1974 Apa: Hova siet annyira ez a lány? Fiú: Biztosan haza. Nem kérdeztem. Apa: Szép lány ... Fiú: Gondolod? Apa: Hát te nem? Fiú: Miért ne... Apa: Mégsem kísérted el? Fiú: Minek? Menjen csak egyedül. Apa: Nem szép dolog. Fiú: Sebaj, megszokta. Ha az ember egyszer-kétszer elkíséri, isten tudja mit vesz a fejébe. Apa: Nagyon helyes lány. Furcsa, hogy neked nem tetszik. Fiú: Miért ne tetszene? Nagyon is tetszik. Apa: Ide hallgass, talán te... izé... mármint ... hogy őbelé ...? Fiú: Talán. De hogyan lehet ezt megállapítani? Apa: Szeretnél mindig vele lenni? Fiú: Hm ... Apa: Féltékeny vagy rá? Fiú: Biztosan... Apa: Állandóan rá gondolsz, semmiféle munkára nem tudsz odafigyelni. Jól megy a munkád? Fiú: Sehogy sem megy. Apa: Tudod mit mondok én neked, fiú? Szerelmes vagy! Meg kell mondanod neki, mert még másvalaki mondja ezt és akkor neked befellegzett. Fiú: Tudod, talán van is valami ebben. Apa: Nem kell okvetlenül térdre borulni előtte stb. Egyszerűen ezt mondod neki: így vagyunk, én téged... izé... na, érted? Fiú: Értem, csak nem tudom hogyan fogadja. Talán kinevet. Apa: És régóta tart nálad ez a dolog? Fiú: Két éve. Apa: Nem kis idő! Fiú: De már egy éve együtt élünk. Joanna Wilinska KÉRDÉS Az étteremben egy törékeny kis öregember félénken megszólít egy férfit, aki éppen belebújik egy kabátba. — Bocsásson meg —, mondja a bácsi, ön véletlenül nem Mr. Smith? — Nem! — veti oda foghegyről a másik. — Tudja, ha arról van szó, hogy én vagyok Smith és ön most az én kabátomat veszi fel. UTAS Egy férfi beront a rendőrőrszobára, ezt kiabálja: - Marslakók szálltak le! - Biztos ebben? - kérdezi a rendőrőrmester. - De mennyire. Olyan pontosan láttam őket magam előtt, mint ahogy most látom magát, nagyságos asszonyom. PÉNZ A lány odaáll apja elé: — Papa, férjhez megyek. — Van pénzed? — Ö, ti férfiak mind egyformák vagytok. Pontosan ugyanezt akarta tudni rólad. ÉRTÉKELÉS — Min gondolkodól most, Mónika? — Semmi különösebben ... — És én még azt hittem, hogy rám gondolsz. — Azt teszem. ELLENŐRZÉS A vonatban. — Kérem a jegyeket! — Nincs jegyem! — Le kell szállnia az első megállónál! — Tudom, éppen oda utazom. VÁLASZTÁS Feleség a férjnek: — Drágám, ha választhatnál egy szép, vagy egy okos asszony között, melyiket választanád? — Egyiket sem. Jól tudod, hogy csak téged szeretlek. TANÚ — Ha lenne egy tanú, aki látta volna, hogyan ütöttél meg, azonnal feljelentenélek. — Gyerünk, keress valakit, én szívesen megismétlem. (VAS) MENTSÉG A lóversenytéren ráront egy férfira a felesége: — Te lehetetlen fráter! Hogy merted kihozni a gyereket a lóversenyre? — Meg akartam neki mutatni, hogy néz ki a ló. , (Quick) 30 □