Új Tükör, 1977. április-június (14. évolyam, 14-26. szám)

1977-06-12 / 24. szám

XIV. ÉVFOLYAM 24. SZÁM 1977. JÚNIUS 12. TARTALOM A címlapon: Jelenet Bernstein Szerenád című balettjéből (Szalay Zoltán felvétele) (Cikkünk a 29. oldalon) A hátlapon: Avar István (Keleti Éva felvétele) (írásunk a 29. oldalon) Heti ajánlat Kaján: Látogatás Itáliában 2-4 Somogyi Tóth Sándor: Fondorlatos szövegek5 Fogják meg, tolvaj! (Rapai Nándor-Sz. Szalay Péter) 6-8 Czakó Gábor: Rajongani és kölcsönkérni 8-9 Irodalmunk a 70-es években Cseres Tiborral beszélget Berkes Erzsébet 10 Major Ottó: Hit, illúziók nélkül 11 Thurzó Gábor: Hol van az én belvárosom? 12-13 Bal, jobb . . . bal! (Gárdos Miklós) 14-15 Jordan Radicskov: Kicsi, jámbor ember (elbeszélés) Két bolgár népdal 16-17 Ady-sorozat 7. Varga József: „Az új kísértet” — A szocializmus Ady gondolatvilágában Ady Endre: Anatole France vallása 18-20 Babits a háborúról és a békéről (Gál István) Kiadatlan Babits-versek 21 Sárkányeregető (Danis Barna, MTI felvétele) 22 Az író és a béke 23 Michelangelo Buonarroti - a költő 24-25 Dorombán a helyzet változatlan (Leveli Béla) Gyerekes dolgok (Csala Károly) 26 Kern András utoléri magát (Koltai Tamás) 27 Min dolgozik? Gáli István, Ágai Karola, Székely Gábor 28 Felemás bemutató (Juhász Előd) „Bennem a dánnál több a római" (Szántó Judit) Cannes '77 Básti Lajos (Dalos László) E heti filmkalauzunk: Nemeskürty István 29-31 Ajtók, ablakok, kérdezők (Bor Ambrus rádiójegyzete) Fölöslegesen az éterbe? (Lőcsei Gabriella) Bernáth és Déry Magata­rtás (Tamás István tv-krónikája) 32-33 Világ-Tükör 34-35 36-37 40-41 38 42 44 SOMOGYI TÓTH SÁNDOR F­ondorlatos A JL JLz öntudatlan fondorlat korán terem, mi­dőn a kisgyerek varázslónak mondja magát. Vagy egyszerűen mozdonynak. Imigyen érvel: mozdony vagyok, és nem megyek a vízbe, mert megrozsdásodom. Kisebbik fiam hároméves le­hetett, mikor mozdonynak adta ki magát — és persze, ezen senki se bosszankodott. Miért is?! Ám ugyanő valamivel később mézes dicséretek­kel halmozta el nagyanyját a remek húsleve­sért, ami aztán érintetlenül a tányérjában ma­radt. Nagyobbik fiamat mérhetetlenül felbos­­­szantotta, mondhatnám, felbőszítette a primi­tív játék, hisz látható: a tányérban ott a hüle­­dező valóság, fölötte meg a fondor szöveg. Ez, persze, régi muzsika. A hároméves kisgyerekből férfi lett, és ma már tele van megbocsátó türe­lemmel. Nem tudom, tetszenek-e észlelni; egyre megadóbban, egyre fásultabban nyeljük-tűrjük a fondorlatos szövegeket. Barátunk, testvérünk, atyánk, gyerekünk, munkatársunk fondorlatos szövegeit. Hatóságok, hivatalok, szolgáltató­­vállalatok, újságok, kulturális intézmények fon­dorlatos szövegeit. ígéret: igen, felhív, elintéz valamit, elvégzi a munkát. És mi történik? Ba­rátunk, vagy a hivatal nem hív föl, nem intéz el semmit, a munka elvégezetlen marad. Mi pedig egyre ritkábban tiltakozunk. Felfoghatat­­lannak látszik, mégis így van: a tiltakozás sér­tésnek számít. Hogyan, hogyan sem, kialakult egy hátborzongató gyakorlat, mikor is nem a szószegő szégyelli magát, hanem az, aki egy ígé­retet számontartani merészel. v­­agy másfél éve történt, hogy egy téli szél­roham a házunk előtti öreg vadgesztenyefáról letört két hatalmas, villa alakú ágat. Az ágak fennakadtak a lengőkábelen. A helyzet, külö­nösen nedves időben, tűzveszéllyel fenyeget. (Villamosmérnök szomszédunk véleménye.) Az Elektromos Művek hibafelvevője kezdetben eléggé barátságosan tárgyalt velünk, a hatodik vagy hetedik bejelentésre azonban hűvösen kö­zölte, hogy a jelzett hiba elhárítása nem az ő dolguk, ők a bejelentést továbbítják az illeté­kes vállalathoz. Továbbították, vagy sem, az ágak ma is ott lengenek a dróton, esős időben néha felszikráznak, mint hatalmas csillagszó­rók. Megjegyzem, a hibafelvevő kisasszony hi­deg hangja engem már akkor baljós érzésekkel töltött el, bár nem akartam hinni, hogy egy nyilvánvaló ,közveszélyt is le lehet takarni ef­féle fondorlatos szöveggel. Fiatal barátom — egyetemi hallgató — meséli, horkantva röhög hozzá, hogy van egy vallásos leányzó a szemináriumi csoportjukban, aki az etikai­ megbeszéléseken a legvadabb ateista ki­rohanásokkal lepi meg társait.­­Nem titkolja val­lásosságát, de nem is magyarázkodik. Ezt fag­­­gyúzd meg! — mondja a barátom. Ha megkí­sérlem megfaggyúzni, csakis arra gondolhatok, hogy az istenhívő leányzó immáron természe­tesnek tartja, hogy miután gyónt és áldozott, a szemináriumokon „istentelen” beszédeket tart, mintha ezek a szövegek nem hozzá tartoznának, csak valamilyen levegőben úszó óhajra hangoz­nának el. Óhajtják, vagy sem, ő mondja. Ez a divat. T­­­­ovábbá az is divat, hogy fondorlatos szöveg mögé bújjon az, aki nyilvánvalóan felelős. A te­levízió egy rövid­ riportjában a felelős hivatal­nokot gyóntatják. Emberünk mogorván, és egy darabig magyarul válaszolgat, míglen elhangzik a keresztkérdés: „Figyelmeztette ön a lakókat, hogy költözzenek ki a veszélyesen düledező házból?” A riportalany tekergeti a nyakát, vé­gül megalkotja a választ, íme: „Jelenleg erre vonatkozó kötelezés még nem ment ki.” De nemcsak a felelősség menekül fondorlatos szövegek mögé, hanem a féltudás, a homályos gondolat is. Egyik szaklapunk részben önkriti­kus vitát indított a tudományos nyelvről. Sok egyéb mellett tetemre hívják itt a szakfolyóira­tokat, amelyek „gyakran szívesebben veszik a sok idegen kifejezésben megbújó álmondaniva­lót, mint a szépen kifejezett, de kellemetlen igaz gondolatot”. Eszerint létezik egy intézményes irtózás a „kellemetlen igazságtól”. Esetleg a makacs tényektől. Riportereinkből ömlik a pa­nasz, hogy alanyaik elmondják ugyan a ténye­ket, de nem vállalják. Az okok ismertek: féle­lem a megtorlástól, presztízs-szempontok, cso­portérdekek, tapintat vagy ál­tapintat, falak vagy álfalak, tilalom vagy vélt tilalom. M­elyik igazi, melyik vélt akadály — ki dönti el? A fondorlatos szövegek zömét e dön­tési bizonytalanság táplálja. A hírlapi tudósítás közli, hogy valahol tárgyaltak, de nem árulja el, miről. Az információ a szemünk láttára titok­halmazzá változik. No és, a fondorlatos szöveget, ugye, fondorlatos fejjel kell olvasni is. Mi van a szöveg mögött? Egy riport úgyszólván idilli képet fest például a fiatalkorúak büntetőintéze­téről. Az olvasó, persze kételkedik. És a riporter is tudja, hogy az olvasó kételkedik. A fő baj az: senkit se gondol már arra, hogy egy fiatalember, aki kissé lazábban gondolkodik, Tökölt esetleg üdülőhelynek véli, vagy legalábbis elviselhető­­nek. Nem lehetséges ez? A finom, fondorlatos szövegnek áldozatai is lehetnek. Túlzás? Min­denesetre létezik a csönd, a megértés, a legyin­tés, a könnyű megbocsátás, létezik egy fondor­latos szellemiség. Amelyben az igen nemet is jelenthet, az információ éppen ott van elnyesve, ahol tudás, esetleg másféle tudat hajthatna ki belőle; egy-egy visszataszító jelenség olykor egyenesen gyönyörű nevezetet kap. Példáért most ne menjünk messze, csak vessünk egy pil­lantást a címre: Fondorlatos szövegek. Szép ne­vezet. Nem igaz? szövegek

Next