Új Tükör, 1980. július-szeptember (17. évfolyam, 27-39. szám)
1980-08-10 / 32. szám
Eredeti neve Országh Pál volt, szlovák költőként a H VIEZDOSLAV nevet vette fel, ami annyit jelent, mint CSILLAGDICSŐÍTŐ. Költészete a népnyelv gazdagítása a XIX. század forradalmi eszméivel, szabadságvággyal, a Goethe és Schiller sugallta klasszikus formákkal. Lírai eposza, A CSŐSZ FELESÉGE, modern témában azt a népszerűséget biztosította számára, mint nálunk történelmi témában Arany Jánosnak a Toldi. 1910-ben, egyik legszebb versében költői választ adott Ady Endrének A MAGYAR JAKOBINUS DALA-ra, a magyar költőt „virradó idők herold”jának nevezve. A első világháború borzalmait a VÉRES SZONETTEK megírásával utasította vissza az emberiség nevében. 1912-ben a budapesti Kisfaludy Társaság levelező tagjának választotta Petőfi és Arany 28 versének szlovákra fordításáért. BARÁTAI MARTIN KUKUCIN (1860—1928) Árva megyei származású, eredeti neve Bencúr Mátyás. Orvosnak készült, s prágai tanulmányai alatt megismerkedett a Masaryk köréhez tartozó délszláv diákcsoport tagjaival. Közülük választva feleséget, az adriai Brac szigetén lett orvos, majd az ínség elöl kivándorló lakosságot követve Latin- Amerikában. Dél-Chilében, a Tűzföldön élt 1922-ig. Hazatért Csehszlovákiába, majd súlyos betegen ismét felesége szülőföldjén, a Szerb—Horvát— Szlovén Királyságban telepedett le. Ott is halt meg. Hibátlan tollú, erős lélekrajzú novellista. Kukucin irta meg a szlovák próza első modern remekét, a HÁZ A HEGYOLDALBAN című történetet. — Sógor — szólalt meg Janó. — Késő van már, kár lenne kimennünk az erdőre. Hanem hát itt se üljünk hiába, gyerünk, nézzünk el a te kertedbe, hátha találunk ott alkalmas helyet a méhesnek. Ha már két kaptárunk van, úgy illik, hogy méhesünk is legyen. Végül is úgy határoztak, hogy az immár oly nagy dicsőséges körtefa alatt állítják fel a méhest. — Ami pedig az anyagot illeti? Ha a méhek közösek, legyen közös a méhes is. Te adod a fundust, én adoim az anyagot. Mindjárt át is hordhatjuk ide a fészer alá, s mihelyt előre fordul az idő, nekifogunk a munkának. Ha most áthordjuk az anyagot, nem lesz rá gondunk később — mondta Janó. Ondro i beleegyezőleg bólintott, mi Mentek Janóékhd, OjUirdTakat vállon a kisebb - nagyobb fahasába- KH ! PAVOL HVIEZDOSLAV A szlovák néphez Nem! Én nem értem, hogy boríthatott el időtlen régen tenger mélye lenn. Vén századok barlangja ringatott el? Heversz máig haláltalan s mégis élettelen? Nézd! Minden élni mozdul a világon, mint fürge hangyaboly, mint fürge méhe-raj; mióta - népem! - itt tespedsz az esti árnyon, a földgolyót is hányszor megkerülte a lusta csigafaj! Nem értem én, hol, merre voltál, míg ezredév jött ezredévre. Föld kráterében bujdokoltál? Vagy fölszöktél a csillagok mezejére? Hisz furcsa és csodás: világok múlnak és alakulnak. Víg zajra búsóhaja jő. Csak te vagy néma, hol a fények gyúlnak? Nomád hullámok tűntén csak puszta sziklai kő? Nem! Föl nem foghatom. Nincs ki megmagyarázza, tíz emberöltőnk mért oly fekete? Mezőnkön mért lebeg füstfelhők barna gyásza? Mért fojtja még mellünk a múlt köde? Nincs-e a testünknek lelke talán? Vagy kebelünkből kihalt-e a szív? Hol lélek, ott élet. Ott bátran lángol a láng! Hol szív ver, ott élni örök, ha dobszava hív! Ó, hosszú, hosszú, hosszú lét! S meg sem mutattuk arcunk a világnak. De homlokunkra fekete igét égetett már a szégyen és gyalázat, örök rabszolgaság álmát aludni, mint kinek szent keresztség sem jutott? Rút lomhaságból fogsz-e hát ocsúdni? Pirulj! Nézd, nézd! A gúny reád ujjal mutat. Hajnal kél, s nem tudom, szíved mért döbben félve. Hogy vörös? Volt-e már fény, amely fekete? Vagy tán búvár gyanánt süllyedtél vak sötétbe, s azért von úgy magához a tenger feneke? Ha búvár vagy, a kor rángatja köteled már; siess, repülj a mélyből a hajnalfénybe fel, s mutasd meg, hogy mi veszve s amit eltékozoltál, pótolja azt a tenger igaz gyöngyeivel! KARDOS PÁL fordítása Dal ia a szeretet s a szíveknek talajába mélyen benő. Ne félj, ha csúf szelek sziszegnek, drágám, sem az ősztől, időváltozásról mit sem tud ő. Mindig jót vágyik tenni, s így csak átöltözik törvény szerint. Virág s gyümölcs kell? Méz vagy illat? Akarsz hűs árnyban ülni? Ring hársfa, almafa, rozmaring . . . S mikor eltűntünk már örökre a föld mélyében valahol, majd síri álmaink fölött e merengő ciprus silbakol akkor is, épp holdkeltekor. KÁLNOKY LÁSZLÓ fordítása Szűk szobában Szűk szobából zöld pagonyba, ki a napra, ki ! Hív a fény, pacsirta hangja, Lét harangjai. Lomb a rügyből, méh a kasból, bábból pille kél -Rejtek nyit mélyből, magasból, Mind csodát ígér. Hull a tél törött bilincse, zár, retesz lazúl -rét, mező ezernyi kincse Pattan, hajt, virul. Biz bolond, ki most nem éled kuksol, mint a sün! Bontsd ki szárnyad, törj ki, lélek, szállj, szállj, messze tűnj! Vesszen a gond, bánat árnya, omoljon a fal! Zeng a jég arany hulláma, surranj, mint a hal . . . Hív a fényes égi sátor, szállj, mint a madár, szedj a vigasz harmatából s mámor méze vár. Zengd e szép világ csodáit, nyíló tavaszát! Kinek e nap nem világít, fényt már sose lát. Kit e pompa nem vidít ma, mit remélne még? Hajtsa bús fejét a sírba, oltsa ki szívét. . . MÁNDY STEFÁNIA fordítása