Új Tükör, 1981. április-június (18. évfolyam, 14-26. szám)
1981-04-12 / 15. szám
Kezembe került egy kis füzet. 1946-ban jelent meg, írta Takács István. Címe: 50 kedvenc könyve. Érdemes böngészni benne. Megtudhatjuk belőle, hogy akkoriban kikért rajongott a közönség. Tündöklő tudású sportolók és szakemberek ABC-sorrendben. A kis kötet Asbóth Józseffel kezdődik és Zsengellér Gyulával zárul. Olvashatunk Bíró Sándorról, Bodola Gyuláról, Egresiről, Deák Ferencről, Hidegkúti Nándorról, Lakat Károlyról, Mike Istvánról, Puskás Ferencről, Rudas Ferencről, Sárosi Györgyről, Szilágyi Gyuláról, Szusza Ferencről, Szűcs Sándorról is. Egy kis játékra csábítja az embert a kis ördög: 1946-ban az okozhatott a szövetségi kapitánynak fejfájást, kit hagyjon ki a válogatott csapatból. Érdemes eltűnődni az akkori jellemzéseken. Hidegkúti Nándorról 1946-ban ezt írta Takács István: ... „A legtechnikásabb csatárok egyike, igen sok mozdulata Cseh Matyira emlékeztet. Igazi formáját csak most kezdi elérni, hogy lassan beleszokik a kék-fehér iskolába. Nagy technikája mellett, lőni is tud, bizony a kapusok reszketnek a Hidegkúti bombáktól. Szerény, csöndes fiatalember, megérdemli, hogy a közönség szeresse!” Puskás Ferencről ezt olvashatjuk: ... „A magyar labdarúgás egyik legnagyobb ígérete, ha nem bizakodik el, akkor sokáig lesz kedvenc. Minden képesség megvan benne, hogy bejusson a legnagyobbak közé. Kispesti nevelés, a papája tanította meg a futball abc-re. Sok egyesület szeretné megszerezni, de ő hű a piros-fekete színekhez.” Ki sejthette volna, hogy Puskást később hová viszi nyugtalansága vagy kalandvágya? Ez azonban már más téma. Elsodort futballisták címmel külön kötetet írhatna valaki. Szerepel a kötetben Gallovich Tibor, az akkori szövetségi kapitány is. ... „Nem véletlenül nevezik a magyar Meisl Hugónak. Hiszen kapitánysága alatt még alig kapott ki nemzeti tizenegyünk. Érti a dolgát! Mint aktív labdarúgó, nem állt hadilábon a szerencsével, bizony, nehéz volt bevenni az NSC kapuját, ha ő védte. De mint tréner is kitűnően keverte a tudást a szerencsével. És ha továbbra is tudja tartani ezt a coktélt, akkor nem lesz hiba.” Más sportágak jeles képviselőinek nevét és rövid jellemzését is megtalálhatjuk. íme, Farkas Gizi: . .. „A magyar asztalitenisz világ legyőzhetetlen királynője. Már férfiak között kénytelen játszani, hogy ellenfélre találjon, de azokat is jórészt megveri. A ma Európájának kétségtelenül egyik legjobb női játékosa. Még sok dicsőséget fog szerezni, ha továbbra is ilyen kedvvel dolgozik. Miskolcon kezdett versenyezni és csak rendkívüli családi körülmények miatt jött fel Újpestre.” Remek ökölvívók is helyet kaptak a kedvencek között. Bogács Lászlóról megtudhatjuk, hogy „minden mozdulatán látszik, hogy ésszel bokszol, nem szeret dühösen verekedni, csak nyugodtan és higgadtan igyekszik “kikészíteni” ellenfelét.” A szolnoki Csíknak, a „viharbokszolónak” nagy jövőt jósol a kötet öszszeállítója. Megállapítja róla: „Ha ringbe lép, a nézőtér extázisba jön.” Hol mutogatja oroszlánkörmeit ma ilyen ökölvívó? A magyar sport letűnt időit idézik fel az 1946-os esztendő kedvencei: Csaplár András, Gerevich Aladár, Hircsák István, Kádas Géza, Kiss Magda, Körmöczy Zsuzsa, Nagy Béla, Pataky Ferenc, Rohonczi Mária, Szívós István, Székely Éva, Soós Ferenc, Tátos Nándor, Tóth Ferenc és mások, ötvenen voltak. Akadtak közöttük pankrátorok is, mint Radu Lukács és Tasnády József, mert akkor még a szabadfogású birkózásnak ez a cirkuszi változata is sportnak számított. Ez más kérdés. Nézem a névsort és azon tűnődöm, ha ma összeállítana az 1981-es esztendő sportkedvenceiről egy kötetet, hányan jutnának méltán bele, ötvenen aligha. MOLNÁR KÁROLY □ 35