Új Tükör, 1987. január-március (24. évfolyam, 1-13. szám)

1987-01-18 / 3. szám

— A­UTÓVIZSGA A MÉLTÓSÁGOS ÚRNÁL (1986. 49. szám) Néhány ponton vitáznom kell a cikk állításaival. Elemista korom óta (1934-től) vagyok szinte állandóan budapesti lakos. A jogi egyetemet 1943—47 között végeztem, az ötve­nes években bölcsészetet is tanultam, úgyhogy van bizonyos visszatekin­­tési lehetőségem időben és esemé­nyek kiértékelésében. Emlékeim szerint egy akkori „méltóságos úr”-nak eléggé rangon aluli elfoglaltság volt az autóveze­tők vizsgáztatása. (Incompatibilis.) A közlekedési rendőrség akkori ve­zetőjének véleményem szerint mi­nimum rendőrtanácsosi rang járt (mai rangsor szerint alezredes). Sok régi rendőrtiszt segített évek során át beindítani a felszabadulás után újjászervezett demokratikus rendőr­séget ... Még annyit, hogy a budapesti ak­kori egyetemen én nem tapasztal­tam faji diszkrimináción alapuló atrocitásokat. Dr. Kratky Tamás Bp., Labdaverő u. 1 B — 1047 * Történelmi visszaemlékezéseimnél többször tapasztaltam, hogy írásai­mat aszerint ítélik meg, ki hogyan élte át a korszakot Ha a Horthy-vi­­lágról emlékezem meg, elmaraszta­lóan, egyesek félreolvassák, „emlé­keik szerint” szebbnek látták. A le­vélíró állítására, hogy a Horthy-vi­­lágban „egy akkori méltóságos úr­nak rangon aluli elfoglaltság volt az autóvezetők vizsgáztatása” megcsal­ják az „emlékei”, mivel biztos tu­domásom szerint ennél rangon alu­­libb munkát is végeztek. 1930-ban például taxisofőr is volt közöttük, a „nyomor elleni akció” során felvett 50 állástalan diplomás között a Hal­­tenberger-féle szürke taxikon. Az én kék taxijaimon is számtalanszor ki­segített a motoroskörökben jól is­mert, elszegényedett Nyáry báró, még autót is javított némi baksisért a műhelyemben. Mellesleg, 1930-ban az autóveze­tők vizsgáztatása nem volt rangon aluli, hiszen egyetemi tanárok is vé­gezték. Egyébként én nem állítot­tam a vizsgáztatókról, hogy azok méltóságos urak voltak, hanem azt írtam: „Egy méltóságos úrnak szó­lítandó szakértő . ..” Ez félreolva­­sás, miként az a kiigazítás is, hogy a rendőrtisztek segítették az újjá­szervezett rendőrséget, hisz ezt tet­te az is, akiről írtam. Viszont azzal teljesen egyetértek, hogy mint írja, „az akkori budapesti egyetemen nem tapasztaltam faji diszkrimináción alapuló atrocitásokat”. Ez valóban így volt, mert az 1938-tól életbe lépő zsidótörvények után már nem vol­tak alanyai az atrocitásoknak, hiszen ők már lapáttal felszerelve munka­szolgálatosként „folytatták” egyetemi tanulmányaikat. Akkor már nem mint egyetemi hallgatókat, hanem „csak” mint zsidókat verték őket. És ebben az időben az antiszemitiz­mus mellett helyenként a sajnálat, sőt az üldözöttek segítése is jelent­kezett. Az viszont köztudomású — s mint ilyen, a bíróság előtt sem szorul bizonyításra —, hogy a hú­szas évektől ez ideig, a levélíró sza­vaival ellentétben igenis voltak „fa­ji diszkrimináción alapuló atrocitá­sok”. Sőt, mint cikkemben állítot­tam, zsidóverések. Az igazsághoz tartozik, hogy a jó érzésű egyetemis­ták elárulták, hogy mikor készülnek erre a „fajvédők”. Ezeket én tapasz­talatból, és nem csak emlékeimből tudom, mert egykori elembertelene­­dett kollegáim és alkalmazottaim is részt vettek ezekben mint turulisták, s még dicsekedtek is ezzel. Surányi Endre új és ideiglenes otthont. A szimpa­tikus írás bőven ecsetelte, hogy az ottani és időközben az itteni „testvé­rek” az idő múlásával sem felejtet­ték el egymást, s megható találkozá­sok szorgos szervezőjeként a szer­ző hű ápolója a két nemzet barátsá­gának. Nem olyan régen egy ódon könyv került kezembe, Szondy György: Testvérke naplója. A könyv ajánlá­sának első mondata így hangzik: „Volt idő, amikor hollandus csalá­dok kis magyar gyermekeket láttak nagy számban vendégül.” A belgák nagylelkűsége mellett — kiegészí­tésképpen — szóljunk tehát a hol­landokról is, akik „az ifjú magyar­ság képviselőit meleg szeretettel fo­gadták be nemcsak a házukba, ha­nem a szívükbe is.” A Testvérke naplója — többek között — a „gyer­mekek Hollandiában időzésének ked­ves és felejthetetlen érzelmi emlé­keit újítja meg.” Az ajánlásból azt is megtudhatjuk, hogy „Magyaror­szág rajongó háláját Kozma Andor versében találjuk kifejezve, amely abba a templomablakba van beéget­ve, melyet a Hollandiát járt magyar gyermekek szülei ajánlottak fel Hol­landia királynőjének. A templomab­lakot a gödöllői Nagy Sándor fes­tőművész tervezte és a budapesti Róth Miksa készítette Vilma király­nő 25 éves uralkodói jubileuma al­kalmából. Kozma Andor versének fordítását Frede budapesti holland alkonzul készítette. Szondy György regénye aján­lásának végén reméli, hogy tovább éleszti és ébren tartja a két nemzet egymás iránti szeretetét és kölcsönös megbecsülését. A közelmúltban rendezték meg hazánkban a holland kultúra hetét. (Ebből az alkalomból az Új Tükör 39. száma foglalkozott a rendkívül barátságos néppel — Jólét, munká­val édesítve címmel.) Magyar vonatkozásaként, utólagos adalékként említtessék meg talán e történelmi tény is. Gosztonyi Miklós Sopron, Ibolya út 7. — 9400 1986. december 28-án megjelent 52. számában a 45. oldalon Uznerné, Horváth Vera által idézett olyan ki­jelentést, hogy „nem az igazság a fontos, hanem a pénz” soha, sem ebben az ügyben, sem más ügyben nem tettem. Az ügyben az eljáró bí­rák ellen elfogultsági kifogást nem tettem, mert a bírák magatartásá­ban erre okot nem találtam. Uzner­né, Horváth Vera levelében írtaktól elhatárolom magam.” Dr. Tóth Aladár ügyvéd Bp. 6. Sz. Ügyvédi Munkaközösség Készséggel teszünk eleget Dr. Tóth Aladár kérelmének és közöljük so­rait, jóllehet Uznerné Horváth Ve­ra levelében az ügyvéd úr neve nem szerepelt. Szerk. MEGFEJTÉS — NYERTESEK Az 1. számban megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése: Hidak és árkok — Harmadvirágzás — A gondolat igaza — Irodalom és magyar­ság — Fegyver s vitéz ellen — Korpa­rancs — Palackposta. 50 forintos könyvutalványt nyertek: Sármási L. — 1093, Vass N.-né — 1052, Fábry B.-né — 1054, Lukács G. — 1191, Hajnal I.-né — 1097, Forrai J.-né — 1157, Sebők I. — 1108, Szabó R. — 1204, Jenik Gy. — 1148, Hegedűs S. — 1134, Budapest; Morvai I.-né Fót; Forgács I. Debrecen; Petári I.-né Szolnok; Tóth T. Szandasző­­lős; Palánky F. Almásfüzitő; Harmati B. Veszprém; Gera S.-né Üllő, Pesti L. Komló; özv. Óvári J.-né Budaörs; Gull­­ner V.-né Szombathely. A nyereményeket postán küldjük el. NYOMKERESÉS (1986. 48. szám) A fenti címen Tasnády T. Ákos írt arról, hogy a húszas években az Or­szágos Gyermekvédő Liga által szer­vezett gyermekkiutaztatások révén hány magyar gyermek kapott Bel­giumban rokonszenves családoknál Nem az Tudom, a „nyomda ördögét” fülön csípni nem nagy ügy, de az utób­bi hetekben néhány, talán az átlag­nál mulatságosabb elírással talál­koztam. Film, Színház, Muzsika, 1986. dec. 6. 23. oldal: ,„ .. nemcsak rendezői minőségben fognak előadásokat tar­tani ... hanem mint ennek az isko­lának gyarló tanárai.” Minden ember gyarló, a tanár is ember, tehát gyarló. De nem illen­dő ennyire hangsúlyozni gyakorló tanárként bemutatkozó vendégeink gyarlóságát. Magyar Nemzet, 1986. dec. 16. 6. oldal: „Krisztus és Barabás ellenté­te — Karinthy Frigyes verséből vett metafora szerint — ne szocializmus és ellenforradalomként hangoz­zék ...” Elvitathatatlan tény, hogy a XX. századi irodalom a műfaji átcsapá­sok számtalan változatát mutatja föl, de Karinthy műve — a szaktudo­mány mai állása szerint — mégis novella. Élet és Irodalom, 1986. dec. 19. 16. oldal: „... leírhatatlan mosollyal bá­mult a monitorra — amelyen feltűnt egy szappanbuborék. Az öt centi átmérőjű piciny bútorokban ott úszott a legkisebb magyar!” Eddig csak méhen belüli burokról tudtunk. De úgy látszik, a tudomány segítségével egyre jobban megismer­jük belső berendezésünket. Film, Színház, Muzsika, 1986. dec. 20. 18. oldal: „...a közönség úgy ér­zi, hogy beleesett valami mögé, meg­tudott valamit, egy kedves és szív­béli kulisszatitkot.” Nem lett volna elegendő belesni? Magyar Nemzet, 1986. dec. 6. 16. oldal: „181 cm magas középkorú hölgy tudományos kutató házastár­sat keres kvalifikált, csinos hölgy személyében. — Próba, szerencse. .. jeligére”. Háááát?! Új Tükör, 1986. dec. 28. 2. oldal: „A szórakozás lélektana”, 32. oldal: „A várakozás lélektana” Ez igen! Amit a cikkíró pesszi­mista énje várakozásnak él meg, azt az optimista én szórakozásnak mi­nősíti? Ritka példája a szerzői ket­tős látás következetességének, amely még a címadásban is érvényesül. Gyűjtötte: Á. Sereg Éva Az említett cikkíró valóban azzal is próbálkozott karcolatában, hogy egy helyzet kétféle megközelítésével ját­szadozzék egy kicsit. A kétféle cím azonban nem az ő műve, nem is a nyomda ördögének csínytevése, ha­nem a tartalomjegyzéket készítő munkatárs szórakozottságának ter­méke. A pajkos ördög persze ettől függetlenül nálunk is buzgólkodik. Sajnos. BÍRÓSÁGI TUDÓSÍTÁS (1986. 36., 38., 43. és 52. szám) Kérem helyreigazító nyilatkozat köz­lését az alábbi szöveggel: „Alulírott dr. Tóth Aladár ügyvéd az Új Tükör A VAS NÉPE című szombathelyi napilap ja­nuár 2-i számában megró minket („vezető kulturális lapunkéként aposztrofálva az Új Tükört), amiért folytatásokban közöljük a Rabszolgasors című regényt, „majd komoly tudós emberek ke­­rekasztal-beszélgetéséből kiderül, hogy ki és mi valójában nekünk Isaura”. A Vas Népe szerint mindez arra jó, hogy „nem jut majd idő egyéb elmélkedésekre. Hogy ugye a hús... meg a fize­tés ...” A húsról meg a fizetésről el­mélkedni nem elsőrendűen egy kulturális hetilap feladata, bár riportjainkban gyakran „elmél­kedünk” ezekről is. Nagy érdek­lődéssel várjuk viszont a Vas Né­pe glosszáit s egyéb írásait, ahol bátran ostorozza majd a húsárak emelőit és a fizetések befagyasz­­tóit. B. T. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 1986. 52. számában A holnap oxi­génje címmel interjúsorozatot közöltünk. Berényi Dénes akadémikus nyilatkozatát én vettem fel telefonon és ennek során félreértés keletkezett köztünk. A nyilat­kozat utolsó mondata tehát félreértés eredménye. Ezúton is kérem a profesz­­szor úr és az olvasók szíves elnézését. Sombor Judit Karinthy Ferenc Defekt című, 1986. évi 52. számunkban megjelent tárcájához nem Szeberényi Gábor — ahogy mi elír­tuk — hanem Szerényi Gábor ké­szítette a rajzot. Mind a grafikustól, mind olvasóinktól elnézést kérünk. □45

Next