Új Tükör, 1987. július-szeptember (24. évfolyam, 27-39. szám)
1987-07-26 / 30. szám
A hungaroringi autózással — amiről már írtam e helyen— nem lett vége a szuper Citroennel való flörtnek. Ide kívánkozik a címben jelzett analógia magyarázata: Amióta jelenlegi — negyedik —, így természetesen az igazi szerelmemmel élek együtt, nagyon hűséges emberré váltam. Nem a természetem változott meg, mert ma is éppúgy vonzanak a nők, mint előzőleg, de leküzdöm más nők iránti vágyamat abban a tudatban, hogy az újdonság varázsa után ismét a megszokottság következik. Az elterjedt megoldás, hogy futó kalandért más nőkkel is szórakozzam, nálam nem vált be, mert megszeretem az újabbat — hiszen az alkalmi együttlétek során csak a jó oldalát ismertem meg, és elhagyva a régit, örök hűséget esküdtem az újabbnak. Ezt követte a „lakva ismerik meg az embert — különösen a nőt —” című közhely igazsága, mígnem a negyedik váltásnál rájöttem, hogy csöbörből vödörbe kerülök, nincs értelme a csereberének. Váratlan fordulat lenne most azzal folytatnom elbeszélésemet, hogy negyvenéves boldog házasság és az ezzel járó hosszú — bevallom, nem könnyű — önmegtartóztatás után hűtlen lettem a — tudtommal — hűséges feleségemhez. Én azonban még gondolatban sem hagyom magamat elcsábulni, és máris a tárgyra térek. Régi mániám, s ezt az Autanalógia című tanulmányomban is kifejtettem, hogy az autózás és az élet számos területén analógia áll fenn. És ez az összecsengés törvényszerű. hne tehát: hűség a nőhöz, tartózkodás a cserétől, a monogámia — mely már-már monománia — az autókhoz való viszonyomra is vonatkozik: 14 éve futok egy GS Citroennel. Most azonban — önhibámon kívül — valóban váratlan fordulat történt: egy Citroen Pallas 2400 szuperautó bűvkörébe kerültem. Mintha Pallas Athéné szállt volna le hozzám a hálószobámba, amikor ez a technikai csoda begördült a lakásom alatti szentélybe, garázsomba. Tulajdonosát régebben ismerem, így nem tudtam kitérni az elől, hogy foglalkozzam Athénével, akit a rossz bánásmód miatt valami rejtett hiba gyötört. A csodaautó formájában és hibátlan kivitelében kezdettől fogva gyönyörködtem. Levetkőztetés — illetve a karosszéria egyes elemeinek leszerelése — után láthatóvá váltak Athéné eltakart részei. Amikor ezeket a remekműveket és azok proporcionált összhangját kezdtem analizálni, majd megtapintottam a két dundi karburátor langymeleg bársonyos felületét, izgalom fogott el. Éreztem, sőt tudtam, hogy nagy veszélybe kerültem. Agyam mélyén ugyanis felmerült a gondolat, hogy ez a szituáció kísérteties analógiát mutat feleségem megismerésével. Autós ismerősöm — mint egykor feleségem volt férje — szintén arról panaszkodott, hogy úgy látszik, nem tud bánni ezzel a szemrevaló, érdekes, de különös lénnyel, ezért nem tud felmelegedni, s így nem boldogul, illetve nem boldog vele. Annak idején ehhez hasonló vallomás adta a gondolatot, hogy ha nem is érintetlenül, de első kézből hozzájuthatok a jó nevű ügyvéd egyszerű taxis számára elérhetetlen egyetlen lányához, serdülőkori szerelmemhez. Ez ideig a super Citroent is elérhetetlennek tartottam. Mihelyt kettesben maradtunk a garázsban és zavartalanul gyönyörködhettem Athénében, azonnal arra gondoltam, hogy magamévá teszem. Tulajdonosa ugyanis szabadulni akart ettől a csodálatos, de mint mondta, makrancoskodó autótól, és a lefizetett vámnál kevesebbért ajánlotta fel a virágkorát élő autót. Mivel azonban a csere, hogy a kedvem szerint átformált, jól bevált és ismert régi autómat elcseréljem, ellentétben állt az elveimmel, sőt, úgy véltem, a józan észszel is, úgy határoztam, hogy megbeszélem a dolgot egyetlen olyan barátommal, aki szintén több évtizedes boldog házasságban él, nem cserélgeti autóját és egyéb holmijait sem. Várható volt — és ezért választottam őt —, hogy lebeszél a hozzám nem illő autóról. Elmentem hát hozzá Athénével, sőt elveimmel ellentétben azt is megengedtem, hogy kipróbálja. Jó jelnek láttam, hogy Athéné nem volt rá különösebb hatással. — Zavartnak látszol — kezdte barátom a társalgást. — Dekoncentrált vagyok, mert ez az autó megzavart. Autanalógiával élve: miként kerülöm az olyan nőt — főleg, ha tetszik —, aki nem való hozzám anyagi helyzetem, no meg fiziológiai teljesítményem miatt, nem szabadna foglalkoznom ezzel az autóval sem, amibe most beleestem. Hiszen máris felborult labilis lelkivilágom. — Ezek az analógiák az agyadra mennek — mondta a barátom. — Hogy kerül a csizma az asztalra, illetve a nő az autóhoz, hisz vezetni még tudsz. — Ez igaz, és még egyebet is, bár .. . attól függ, hány kilométert kell megtennem. De nem ez aggaszt, hanem az, hogy miként egy mai nőt, ezt a 2400-as nagy öblű, extrát ivó Athénét, „aki” után még adót is kell fizetni, nehezen bírnám anyagilag. És azt sem tudom, miként tudnék megbirkózni vele fizikailag. Igaz, minden teljes szerve, a kormány még álló helyzetben is egyedül forog vissza, de abban már nem vagyok biztos, hogy ha kerékcsere válik szükségessé — noha magától adja fel a lábát, mint a jó ló, amikor patkolják —, helyére tudnám-e tenni a malomkerék nagyságú radiált. És szégyenleném is magamat, hogy én, aki szerénységről papolok, egy félmilliós autót birtokoljak. — Badarság — mondta barátom röviden. — Ki, ha nem te, a nagy autómágus, a többszörös feltaláló! Még újabb, erre a típusra vonatkozó találmányt is adhatsz át a gyárnak. — Azt máris megtenném, mert nemcsak hogy a különböző gyárak nem vesznek figyelembe olyan alapvető követelményeket, hogy azonos helyen legyenek a gyújtás, az index, a világításkapcsoló, a fékek; a Citroen is — eltérően a kisebb típusától — a Pallasnál másutt helyezte el ezeket. Így időnként az index helyett — miként a szórakozott karmester fisz helyett mást fog — az ablaktörlőt hozom működésbe vagy jobb oldalon keresem az indítókulcsot. Emellett, mint egy idegen nőnél, meg kell ismerkedni a bogaraival. Hogyan melegszik fel, mit tűr el, mitől borul ki, illetve fel. Meg nem is tudnám kihasználni, hiszen már csak ritkán autózok. — Máris jó hatással volt rád ez a kocsi, hisz eddig csak irodalomról és politikáról voltál hajlandó társalogni velem. Ebből arra következtethetek, hogy szerelmes vagy Athénébe. Ez esetben pedig — autanalógiával szólván — miként a nőügyekben, nem segít a józan ész és a fontolgatás. Hogy csak ritkán autózol? Ragyogó nőket is tartanak csak reprezentációs célból vagy a birtoklás vágyából. — Hogy elvesztettem az eszemet, ez igaz lehet, mert a napokban olyasmi történt velem, amitől azt hittem, észhez térek. A szokott módon dobtam magamat az ülésre, de a jó tíz centiméterrel alacsonyabb kocsi tetejébe úgy bevágtam a fejemet, hogy az eszméletlenség határán jártam, pontosabban zuhantam be Athénébe. Azt reméltem, ettől észhez térek. Nem így történt. Amikor a szédüléssel vegyes hányinger után magamhoz tértem, első gondolatom az volt, hogy milyen kellemes megpihennem Athéné lágy ölén. — Akkor pedig mit tétovázol? Miként a nagy egyéniségekről írják, hogy „egy szép -és kívánatos nővel bearanyozta élete alkonyát”, tedd ezt te is Athénével. Én pedig, mint „nagy egyéniség és autós mágus”, feladva elveimet, magamévá tettem Athénét. Hogy ne váljak hűtlenné régi autómhoz, azt is megtartottam, és szinte hihetetlen, de jól érzem magam ebben az autós bigámiában. Noha eddig, ahogyan két nőt, úgy két autót sem tudtam egy időben sem birtokolni, sem pedig szeretni. Részben anyagiak miatt, másrészt, amikor az egyikkel voltam, a másikat kívántam. Most viszont mindig azzal érzem jól magamat, amelyiket éppen használom. Azt is tapasztaltam, hogy tévedtem abban, miszerint szégyenlenem kellene magam ebben a drága autóban, hiszen ez nagyobb tiszteletet kelt irántam, mint összes eddigi tevékenységem. Főleg a szerénységem, amely az uralkodó szemlélet szerint az ügyetlenség látszatát kelti. Észrevettem továbbá, hogy Athéné nemcsak személyemre és szakmai tevékenységemre hívta fel a figyelmit, hanem — miként egyes írók szemrevaló feleségei — a kézirataimra is, és ezáltal kelendőbbek lettek. Teljes lenne tehát az örömöm, csak az a gyanúm, hogy egy általam felfedezett új betegség kerülget: a pszichikai AIDS. Ennél nem a test, a fiziológiai rendszer veszíti el immunitását a kórokozókkal szemben, hanem a lélek nem tud ellenállni a nemkívánatos — esetleg káros — ráhatásoknak. Ezért most attól tartok, hogy a szuperautó olyan szuperneket vonz felém, akiknek lecsökkent ellenálló képességemmel ugyancsak nem tudok ellenállni, és a többautójúság mellett, majd a többnejűségben — és ki tudja még milyen szenvedélyekben — is örömöm lelem. SUHANT!ENDRE AUTÓZUNK, AUTÓZUNK □35