Turista Magazin, 1996 (107. évfolyam, 1-12. szám)
1996-10-01 / 10. szám
'96 MAGYARORSZÁG NON-STOP telefonszolgálati nyelven a Millecentenárium programjairól Az 1996-os esztendő a millecentenáriumi ünnepségek jegyében zajlik. A magyar idegenforgalom a több mint 1100 rendezvényt magába foglaló, „’96 Magyarország!” rendezvénysorozattal emlékezik meg az évfordulóról. A Magyar Turisztikai Szolgálat Rt. mint a rendezvénysorozat koordinálója, 1996. július 1-től december 31-ig NON-STOP Telefonszolgálatot működtet azzal a céllal, hogy az érdeklődök az eseményekkel kapcsolatos legfrissebb információkhoz éjjel-nappal hozzájuthassanak. A Magyar Turisztikai Szolgálat Információs Irodája, a Tourinform Nemzeti Turisztikai Információs Központ napközben, a HungexpoTours Hostess Szolgálata pedig éjjel, 6 nyelven (német, angol, francia, olasz, orosz, magyar) ad választ az események időpontjával, helyszínével, programjával és a jegyvásárlási lehetőségekkel kapcsolatos kérdésekre. TOURINFORM: 117-9800 reggel 8-tól este 8-ig HUNGEXPOTOURS 302-5182 este 8-tól reggel 8-ig A NON-STOP telefonszolgáltatás népszerűsítését segíti az a telefonkártya, melyet a MATÁV júliusban bocsát ki (és országszerte terjeszt 200.000 példányban). A „'96 Magyarország!” telefonkártya a rendezvénysorozat logóját és szimbólumát, az óriásplakátokról és hirdetésekből jól ismert kalapos, bokrétás hölgyet ábrázolja és tartalmazza a telefonszolgálat hívószámait. A kártyával egyidejűleg 3 nyelvű szórólapot jelentetünk meg, mely részletezi a szolgáltatással kapcsolatos tudnivalókat. Bízunk abban, hogy ez az új szolgáltatás nemcsak a hazai közönség, de a külföldi turisták számára is segít eligazodni a gazdag programválasztékban. A BÜKK TURISTAKALAUZA Az első Bükk útikalauza az 1800-as évek végén, a legutolsó 1977-ben jelent meg. Az elmúlt 20 év - nyugodtan mondhatjuk - fehér folt az útikalauzok kiadásában. Az elmúlt 20 év alatt sok minden megváltozott a Bükkben. Ez a könyv a természetet szeretőknek készült, akik vágynak a csendre, az aktív pihenésre a rekreációra. A könyv szerkesztőinek az volt a céljuk, hogy a gyalogos a kerékpáros az autós turista is megtalálja a számára kedvező ajánlatot. A könyv szerzői a Bükk, a „bükki romantika” szerelmesei. A sokrétű általános ismeretanyag mellett bemutatják a közel ezer kilométeres turista úthálózat legjellemzőbb útvonalait is. Az anyagot úgy szerkesztették, hogy annak alapján bárhol elkezdhető, s bárhol abbahagyható a gyaloglás, a kerékpározás. Az autóval érkezők szinte minden településről tehetnek kisebb nagyobb sétákat, felkereshetnek pihenőket, játszóhelyeket gyermekeikkel. A települések bemutatásánál ismertetik az ott biztosított szolgáltatásokat - megkönnyítendő az úti előkészületeket. Remélik, hogy a Blikkről kiadott új turistatérképek és e könyv leírásai egyre több embert csábítanak majd a temészetbe, a tiszta levegőre, ahol regenerálódhatnak, feltöltődhetnek egy-egy nehéz nap, hét után. A könyv megvásárolható a Magyar Természetbarát Szövetségben, a B.A.Z. Megyei Természetbarát Szövetségben (Miskolc) a keddi ügyeleti időben, valamint a nagyobb könyvesboltokban. Nagyobb tétel rendelhető a Bíbor kiadótól Miskolc 46-328-708. Néprajz turistáknak áll. A nők alsótestét korábban a házivászonból készült alsószoknya, a pendely takarta. Fölötte szoknyát viseltek. A házivászon pendely és felső szoknya közé az utóbbi évszázadban egyre több alsószoknyát húztak. A sokszoknya hozzátartozott a paraszti szépségideálhoz. A vászonpendely fölé az Alföldön 3-5, másutt akár 15 szoknya is került. Hollókőn például ilyen volt a sorrend: a pendely nem nagyon bő, felül szőkébbre szabott kendervászonból készült - erre következett 3-4 vagy még több színes alsószoknya és 4-5 bolti fehér alsószoknya. A fiatalok felsőszoknyája általában piros volt. A palócok tucatnyi alsószoknyájával szemben a mezőkövesdi matyók a 19. században csak egy, később is csak 3-4 szoknyát viseltek. Az alsószoknyák azonban alul fodrosak voltak, s az ily módon szétálló szoknya - ahogy mondták: a „kendergő” - a test karcsúságát, nyúlánkságát hangsúlyozta. A mezőkövesdi népviselet fénykorában, századunk 20-as, 30-as éveiben az egy alsószoknya aljára akár 100 méter (!) fodrot is rávarrtak. Az ünnepnapi szoknyák természetesen díszesek voltak: kasmírból, bársonyból vagy brokátból készültek, a köznapiak egyszerűbb, olcsóbb anyagból. A szoknyán kötényt viseltek. Ehhez tartozik egy fontos népművészettörténeti eset Mezőkövesdről. A jellegzetes matyó kötény, a sure alsó szegélyén eleinte hímzés volt, amelyet később arany-ezüst csipkedísz, a „ragyogó” váltott föl. A nagyon nehezen élő szegény lányok vagyont érő arany-ezüst csipkedíszt hordtak. Ez volt a Szabó Zoltán által megírt „cifra nyomorúság” egyik jelensége. Az egyház harcot indított a pazarló viselet (divat) ellen, amely 1924-ben a mise utáni ünnepélyes (önkéntes) „ragyogóégetéshez” vezetett. Azután az egykori ragyogókat hímzéssel pótolták (utánozták). A ragyogóégetés fotódokumentumait a mezőkövesdi Matyó Múzeumban is láthatjuk. (Illusztráció: Mészáros Erzsébet.) Balázs Géza A HENDERGŐ ÉS A RAGYOGÓ 1996. OKTÓBER 18