Turul 1887 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
I. Értekezések és önálló czikkek - Dr. Csánki Dezső: Harminczhat-pecsétes oklevél 1511-ből (Két közlemény, egy melléklettel)
Eme politikai súlypont-keresés egyes phasisait jelzik a középkor különösen utolsó szakának — mikor már minden fontosabb tényt kezdenek írásba foglalni — sokpecsétü oklevelei. Hazánkban kivált a XV. század, s a XVI-iknak eleje, hagyta nyomát a legtöbb sokpecsétü oklevélben a dinasztiák kihalásakor vagy hatalmuk meggyöngülésekor keletkezett zavaros politikai állapotoknak. Különösen a XV. század közepén Albert király elhunytával, I. Ulászló s V. László királysága s Hunyadi János kormányzósága idején, amikor már a főúri hatalom mellett a köznemesség ereje és befolyása is mindinkább érvényesülni kezd, úgy a társadalomban mint a politikai életben is. Ilyen természetű például 1450-ben a Hunyadi János, Garai Miklós és Újlaki Miklós közt létrejött szövetséglevél , továbbá az a diploma, melyet I. Ulászló lengyel és megválasztott magyar király, s vele mint jótállók: 10 lengyel és 10 magyar főúr, Budán 1440-ben, junius 15-én pecsétekkel állítanak ki, az Erzsébet özvegy királyné párthíveinek : Garai László macsói bánnak és Koroghi János országbirónak, s mindazoknak, a kik a békéről tanácskozni kívánnak, szabad jövetelt biztosítván. Ugyancsak I. Ulászlótól a következő évből, 1441-ből maradt fenn egy másik hasonló jellegű oklevél, amelyben e király a Szentgyörgyiek összes vagyonát Rozgonyi Simon egri püspökgában. Ezért általában kevés példa van rá történelmünkben, — a középkorban pedig épen nincsen, így pl. 1471-ben a Mátyás elleni összeesküvés okának a király túlkapásait mondották. De oklevelet róla nem birunk. Bár nem lehetetlen, hogy — valaha volt, de a királyi hatalom restauratiójakor könnyen érthető okokból eltüntették. Természetesen az ily jellemű okiratok közé nem számítjuk pl. a megyei kiadványokat, melyeket szabály szerint láttak el pecsétükkel az alispánok és szolgabirák , továbbá a rokonok közt létrejött, egyezkedésre, adományozásra stb. vonatkozó magánjogi természetű okiratokat. Orsz. Levéltár, Dl. 14379. Mind a három pecsétje ép. 3 A magyar főurak a következők : János zenggi, József boszniai, Jakab szerémi püspökök , Hédervári Lőrincz nádor, Thallóczi Máté dalmát-horvát-szlavon bán, Perényi János ugocsamegyei, Marczali János somogymegyei ispán, Pálóczi János főudvarmester, Thallóczi Frank volt szörényi bán és Ország János. (Az oklevél hártyára van írva, függő pecsétekkel, melyek közül négy elveszett. Orsz. Levéltár, Dl. 13554.- nek adományozza s nem tartja elégségesnek, hogy saját titkos királyi pecsétjét rányomja az oklevélre, hanem ezen kívül még két tekintélyes nagyúrnak, párthíveinek: Újlaki Miklós erdélyi vajdának és Marczali Vajdafi Imrének gyűrűpecsétjeit is ráilleszti. A királynak még nincsen elég tekintélye. I. Ulászló Várnánál elesik, az egész ország elismeri V. László királyságát, de tekintélye nincs, a királytalan állapot állandósul. Ennek kifejezője az országnagyok pecsétje, amely kettős keresztjével éveken keresztül pótolni igyekszik a király pecsétjét, jelezve a politikai és társadalmi erők egyensúlyba helyezkedését, továbbá a Hunyadi János kormányzóé; avagy végül, midőn érzik, hogy ezek egyike sem elég magában : a kettő együtt.3 Mátyás király megválasztatása szintén a társadalmi és politikai erők egyensúly-keresésének eredménye. Csakhogy még szokatlanabb az eddigieknél. Mert egyúttal a legfeltűnőbb pártgyőzelem. Azé a párté, mely a köznemességből merítette erejét és bátorságát. Ez okért, melyhez még a koronázás kénytelen halogatása is járul, — bár a választás törvényes s így a királyi hatalom is: ehhez nem az egész társa-1 Orsz. Levéltár. Dr. 1620. április 18-án. Mind az Újlaki, mind a Marczali pecsétje zöld viaszba van nyomva. V. o. 13619. sz. okt. 2 E pecsét : hármas halmon kettős kereszt : «S. PRELATORUM BARONUM ET NOBILIUM REGNI HUNGARIE» körirattal. (Lásd pl. Orsz. Levéltár. Dl. 13851, 27880, 13548 (az 1445. évi törvényen), 26395. stb. számok alatt.) Előzményt már a mult század végén találtak e pecséthez. Mária királyné és anyja elfogatása s Zsigmondnak Csehországban létekor ugyanis a rendek a következő pecsétet állították össze s használták is egyideig: középen szelt pajzsnak bal mezejében a magyarországi 4 pólya, jobb mezejében pedig hármas halmon a kettős kereszt s az Anjou-család lilioma látható, «SIGILLUM REGNICOLARUM HUNGARIE» körirattal. (Közli: Kovachich. Vestigia Comitiorum, 250—51. lap.) Az utóbbi nagyon ritka eset, mert hiszen a kormányzó hatalma ép oly törvényes közhatalom volt mint a királyé. Íme egy példa : 1446 jun. 27-én Hunyadi János kormányzó megerősít egy Erzsébet királyné által 1440-ben kiadott, tehát politikai jellemű adománylevelet s kormányzói pecsétje mellé függeszti «de nostro beneplacito ac dictorum dominorum prelatorum et baronum assensu» egyszersmind «sigillum universitatis eiusdem regni Hungarie» (penes sigillum nostrum). Orsz. Levéltár Dl. 13518. V. ö. Dl. 13938. és 15209.