Turul 1892 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Thallóczy Lajos: Hervoja herczog és czímere (hét rajzzal)
HERVOJA HERCZEG ÉS CZIMERE/ (Felolvastatott a M. T. Akadémia II. osztályának 1892. jan. 11 ülésében Hervoja Horvatinics Vukacznak a fia, ki Tvartko bán, később bosnyák király idejében előkelő szerepet játszott. Hrvatin, a család megalapítója Subics Pál és Mladen horvát bánok rokona volt s a mai Bosznia éjszak-nyugati részeiben (partibus inferioribus Bosniae) terjedelmes birtokokat szerezvén, nagy befolyású emberré lett. Hervoja a jól megvetett alapon a család legtekintélyesebb tagjává válik. Három évtized (1386—1416) folytán minden irányban döntő szerepet játszik. Tvartko király iskolájában növekedvén, ennek halála után a gyönge bosnyák királyok mellett afféle Major Domus tisztét viseli, csak hogy névleges urait még arra sem tartja érdemeseknek, hogy legalább az ő nevökben járjon el. Valósággal megilleti a «regulus Bosnensis» czím, melyen az oklevelek és krónikák emlegetik. Hatalma elsősorban abban a mélyreható forrongásban nyilvánul, mely Nagy Lajos király halála után Horvát- és Bosnyákországot elfogta, s 1408-ig folytonos villongásokra adott alkalmat. országos kormány vonatkozásait illető Hervoja testvéröcscsével Vukkal együtt már Kis-Károlynak is hatalmas pártosa volt és nagy szolgálatokat tett neki. Midőn Horváthy János 1392-ben a kiskorú Nápolyi László nevében, mint az ország főkapitánya, a közjogilag törvényes nő-ág ellenében az Anjou-ház férfiágának jogait vitatja, Hervoja bosnyák vajda, akkor Dalmáczia és Horvátország ellenbánja, melléje áll. Nem czélunk ez alkalommal e forrongás részleteivel foglalkozni, csak jelezzük, hogy mi azt a magyar birodalomnak, mint keleti hatalomnak történetében fordulónak tartjuk. Nem horvát nemzetiségi mozgalom az, a minőnek a horvát írók s ez egyszer igen tévesen Szalay László is jellemzik, hanem a Balkán-félsziget nyugati részének s hazánknak egy nemzetközi jellegű történeti momentuma, mely a török hódításnak praeludiumát képezi. Vasfejű és kőszívű embereknek mondják a szerb hős költemények hőseiket, bajvívó vitézeiket. S e tusákban valóban ilyenek állanak szemben egymással. Egyfelől Horváthy János és Hervoja, másfelől Zsigmond törhetetlen hűségű támaszai , a Garayak s Maróthy János mérkőznek egymással. Rájuk nézve személyes harcz ez, melyben megfeszítik s érvényesítik mindazt, a mit a természet az emberbe irtó anyagkép oltott : gyűlöletet s bosszút, kíméletlenséget s vadságot. Ez eseményeken csakugyan végig vonul az a közhelylyé vált vörös Nápolyi lev. Reg. Angiovina 362. 1391 jul. 17. rendel !'• • M^a s ! „. 2.1 Cjjgp) / I. 1 Missale Glagoliticum Hervoiae Ducis Spalatensis. Recensuerunt V. Jagic, L. Thallóczy, F. Wickhoff. Vindobonae. 1891. Kiadta a bosnyák A Missale történeti és heraldikai részt van szerencsém ezennel a t. szerkesztőség kérésére bocsátani. 2 Anjoukori Okmánytár VI. 546. Turul, 1892. I.