Turul 1895 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Dr. Komáromy András: A borosjenei Tisza-család ősei. (Négy közlemény)
24 így cselekedett Bagossy István is, mikor már közel férkőzött hozzá a török és családjával szathmármegyei birtokára, Kaplyonba költözködvén, Zarándon, Megyeren, Csigatövisen, Peczérden valamint Telek meg Ostelek prsediumokban fekvő birtokait, illetőleg Nadányi Erzsébettől született gyermekei örökségét, 6 ezer forintért Tisza Istvánnak zálogba vetette. Három esztendő múlva, 1646-ban Nadányi György osztályrészét is magához váltotta 200. imperialis talléron, úgy hogy most már az egész Nadányi birodalom az ő kezére került. De sok szép pénzt is adott érte, amit bizony koczkára vetett, mert a hódoltságon fekvő jószágnak vajmi kevés örömét látta a gazdája. Költség, fáradság az övé volt, a haszonnal más töltözött. Elvetni csak elvethetett a szegény jobbágy, de mikor aratásra került a sor, a török tartotta a zsákot. Hanem hát tudta ő, hogy mit csinál és bizonyára nem dobott ki olyan nagy summát csak azért, hogy papirosoni gazdag földesúr legyen. És ha egyszer annak rendje és módja szerint bevezettetett a jószág birodalmába, a többi aztán az ő gondja volt. Igen ám, de a törvényes személyeknek épen ettől t. i. a statutiótól borsódzott a hátuk s mikor öreg Rákóczy György fejedelem 1647 január 20-án Nicodin Mihály zarándvármegyei alispánt és Diószeghi Kristóf deák szolgabírót többed magával kiküldötte, hogy Tisza Istvánt a Nadányi-féle birtokban statuálják , a jó urak összedugták a fejüket, tanakodtak és utóvégre is abban állapodtak meg, hogy ők bizony nem mennek ki a helyszínére, nem fogják levágatni magukat a törökkel. Összecsődítették tehát a szomszédokat Boros Jenőre és ott statuálták ünnepélyesen Tisza Istvánt a jószág birodalmába — tisztességes távolságról. Hanem hát a törvény ezt is megengedte és neki tökéletesen egyre ment. Az volt a fődolog reá nézve, hogy ellentmondás nem történt s a határjárás ellen — a mennyiben meg sem tartották — senki sem tiltakozott. A törökkel pedig eligazította ő a maga sorát sokkal -móddal megfértek egymás mellett. Gyermekségétől fogva hozzájuk szokván, talán nem is gyűlölte, de bizonyára nem rettegett annyira tőlük, mint aki csak hírüket halla. Basákkal, bégekkel jó szomszédságot tartott, és tudta, hogy kell megvenni a szívüket. De ha ajándékkal, szép szóval nem boldogult, szükség esetén karddal is megvédelmezte a maga igazságát. Boros Jenő igen erős véghely volt s a benne lakó vitézlő rend úgyszólván nap nap mellett csatázott a törökkel. Tisza Istvánnak tehát módjában állott onnan gondot viselni birtokaira. Mert a jeneiek örökösen czirkáltak és mikor a török nagyobb támadásra készült, ideje korán hírt adtak Váradra, melynek kapitánya behunyta a szemét, ha az őrség ráöklelt olykor a hatalmas és győzhetetlen császár vitézeire, így aztán egyesült erővel csak megoltalmazták valahogy magukat és néha napján sokat levágtak a gyulai rabló törökben. Annyi bizonyos, hogy Tisza István nem hagyott föl a birtokszerzéssel, ami arra mutat, hogy haszna volt belőle. De csak a földhöz ragaszkodott és nem törte magát, hogy a városban nagy puszta kőfalakkal gazdagodjék. Vásárolt ugyan 1645-ben Székely Mózestől a Csókás , máskép Középhidas utczában egy telket.31 Mint leveleiből kitűnik, sok főtörököt ismert. Topal Alehemet egykori temesvári pasáról, aki 1657-ben Rhodus mellett az olaszokkal harczolt, azt írja a fejedelemnek, hogy jobban szeretne most a Temes mellett nyulászni (Szilágyi Sándor, Erdély és az észak-keleti háború II. k. 167-1 . Egy ilyen csatározásról tudósítja Pankotai András 1651. február 2-án kelt levelében Kornis Ferenczet. « Vasárnap az jenöiekben levágtak kettőt a törökök , az jenöiek kimenvén ... Muharin basát találták hatodmagával s levágták, hetediket egy Subasát más faluban levágták. Az Olay békén kivül nem volt olyan fötörök Gyulán, mint a kit levágtak. Az törökök ezek igen megbusulnak. (Fábián Gábor, Arad vármegye leírása 86. 1. jegyzetben.) 3 Fábián szerint Boros Jenő város lakva volt sokféle szabad házakkal és curiákkal, melyeket mindmegannyi előkelő emberek birtak. Tisza István idejében azonban már úgy kipusztult a lakosság, hogy a «nagy haszontalan puszta helyek» egymást érték és az 1655-iki kolozsvári országgyűlésen végzést hoztak, hogy a tulajdonos, tör- 1 A záloglevél a váradi káptalan előtt kelt, melyben István, következetesen «Stephanus Tiszay de Boros Jenő» névvel neveztetik. U. o. 2 A statutorok 1647 márczius 18-án jelentik a fejedelemnek hogy a helyszínére «propter loci distaiciam ei metum tirannorum turcorum aliorumque diversorum hostium accedere noni potuimus, attamen etc. etc.» (Országos Levéltár U. o.)