Turul 1902 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Varjú Elemér: Czímeres könyvek a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában. (Három közlemény tizenhat czímerrajzzal)
előbb is a király szolgálatában volt, mert 1334 szeptember 11-ikén a havasalföldi hadjáratban végzett hűt szolgálataiért a királytól adományt nyer. 1334 május 22-ikén a saághi konvent két birtokot zálogosít el neki. Valószínüleg ugyanvonatkozik 1332 márczius 28-iki oklevele is. U. ott, II. k. 55-1 Anjoukori okmánytár, III. k. 102. 1. Ennek megerősítése 1335 augusztus 17-ikén. U. ott, III. k. 193. 1. 2 U. ott, III. k. 77. 1. A Magyar nemzeti Múzeum könyvtára czimerkönyvei közt kiváló érdekkel birnak az egyházi társulatok albumai. Ez albumok már részben fel vannak dolgozva. Néhányról folyóiratunk hozott ismertetést ; többnek czimereit a Liebmacher czimerkönyv magyar részének szerkesztői közölték. Azonban a gyűjteménynek egy darabja sincs kimerítően leirva s még valamennyiben találhat a heraldikus vagy a genealogus feljegyzésre méltó adatokat. A nemzeti múzeumi könyvtár idevágó darabjainak ismertetése kapcsán nem mulaszthatjuk el genealógusaink figyelmét felhívni az ilyen társulati albumokban, emlékkönyvekben rejlő gazdag családtörténeti anyagra. Az eddigi ismertetők csaknem kizárólag a festett czímerek bemutatására szorítkoztak, holott a heraldikai szempontból újat ritkán nyújtó albumok fő fontossága nem ebben, hanem abban keresendő, hogy nemes tagjaiknak neveit, felvételük idejét, néha haláluk dátumát, temetésük helyét megőrizték számunkra. Hogy mekkora értéke van az ilyen teljes hitelű feljegyzéseknek, különösen nálunk, ahol a régibb anyakönyvek a legritkább esetben kerülték ki a pusztulást, mindazok jól tudják, akik az utolsó két században mozgó genealógiai kutatásokat végeztek. Terünk nem engedi, hogy a felsorolandó albumokban előjövő összes bejegyzéseket közöljük , meg kell elégednünk néhány fontosabb közlésével. A kutatókra nézve, ha innen hiányzó neveket keresnek, irányadóul szolgálhat az, hogy ezen István mester az, aki I. Lajos király alatt is még sokáig viseli a nótárius specialis tisztét. GRÜNN ALBERT. I. Lajos 1343 julius 10-iki adománylevelében : «Magister Stephanus filius Dominici specialis nótárius aule nostre sigilli nostri annularis, qui a tempore sue adolescencie primo .... Karolo .... quondam .... regi» stb. U. ott, IV. 356. 1. Lásd U. ott, IV. 551. 1., 575. 1. és 589. 1. i. a társulatok tagjai (a mint az magától értetődik) csak római katolikusok lehettek, 2. a tagok között csak elvétve akad messzi vidékről való ; a legtöbb azon város és környékének lakója, a melyben az illető társulat székelt. Sorrendben haladva, először egy XVII. századi társulati album eddig ismeretlenül maradt töredékét mutatjuk be s ez A haldokló Boldogságos Szűzről nevezett szepesváraljai egyházi társulat emlékkönyve. A «Congregatio Beatae Virginis Moriendae, Matris Mortuorum» emlékét ma csupán a szepesi püspökség székesegyházának egy hasonnevű mellékoltára és a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának 3774. Fol. Lat. számú kézirata őrzi. Az oltárt 1660-ban Mráz Mihály kanonok emeltette, a csak kevéssel előbb keletkezett társulat számára, a melynek albumában a legelső bejegyzés 1651-ből származik. Az album maga megsemmisült, belőle a múzeumi könyvtárba csupán kilencz levél jutott. Szerencsére az egyiken rajta van a kongregáczió czíme , különben lehetetlen volna megállapítani a levelek származását. Ezen albumlapok ivrétűek, erős papirosból valók s első oldalukon egy-egy festett czimerrel s aláírásokkal vannak ellátva ; ezen felül kettőnek a hátán is van néhány név, de czimerek 1 Rupp, Magyarország helyrajzi története, II. köt., 1872., 102. 1. CZIMERES KÖNYVEK A MAGYAR NEMZETI MUZEUM KÖNYVTÁRÁBAN. (Harmadik közlemény, egy czímerrajzzal )