Turul 1903 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Bay Ilona: Jegyzetek a chicheri Ormosok és a ludányi Bayak családtörténetéhez
a szabolcsvármegyei chicheri Ormosok fiága benne kialudt. György, alsódraskolczi Morvay József, Ugocsa vármegye alispánja leányát, Erzsébetet vette nőül. Ebből a házasságából egyetlen gyermek származott, Katalin, aki 1833-ban egybekelt a Bereg-Surányban született ludányi Bay Gáborral. Ezzel a házassággal a beregvármegyei Bayak a Szabolcs vármegyében már kihalt chicheri Ormosokkal szoros vérségbe jöttek, annálfogva alkalomszerűnek vélem e helyen a Bayak családtörténetét érdeklő, újabban összegyűlt adataimat is közölni. II. Nagy Iván nagy családtörténeti munkájában a B. betű alatt a Bay családról is megemlékezik s röviden elmondja, hogy a család ősrégi és Zemplén vármegyében is birtokolt. Adataihoz most csak annyit tehetek hozzá, a mennyit a Zichy Okmánytárban találok; e szerint 1426-ban a Bodrog vármegyében fekvő Bai birtokrészt illetőleg Zsigmond király január 17-ikén Budavárából rendeletet ad ki, és 1438-ban pedig Bodrog vármegyében Bay Miklósról történik említés. Ezúttal csupán I. Bay Ferenczről óhajtok egyet s mást elmondani ; arról, a ki Eger várában Dobó István zászlója mellett hősileg védelmezte hazája becsületét és megérdemli, hogy a maga valóságában emelkedjék ki tisztes emléke. Lehoczky Tivadar Bereg vármegye monographiája I. kötete 258. lapján a vármegye alispánjai sorrendjét 1570-ben ezzel az I. Bay Ferenczczel nyitja meg, felruházva őt az ismeretlen «lengyelfalvi» előnévvel; de ezen nem létező előnév legfeljebb toll- vagy sajtóhiba gyanánt tekinthető. A Bay Ferencz alispán neve mellett csillag alatt szóról szóra ez áll : «Beregvármegyei levéltár jegyzőkönyvében 42., 56., 58. lapjain ugy fordul elő Bay, mint comes, ami azon tévedésre vezetett, mintha Bay akkor főispán lett volna. E tévedés azonban eloszlik, mihelyest a jegyzőkönyv latin sorait átolvassuk, hol az áll, hogy Bulcsur Sára gyermekvesztés miatt halálra ítéltetvén, végrehajtás végett az elitélt asszony Bay comesnek kiadatott. Már pedig az ítéletek végrehajtása nem a fő-, hanem az alispán köréhez tartozott, s igy Bay is csak annak tekinthető, — annál inkább, mert 1571-ben ruszkai Dobó Ferencz volt beregi főispán — előtte pedig Szentjánosi Lajos.» A monographia 354. lapján azonban azt olvassuk, hogy 1568-ban Szentjánosi Lajos, 1571-ben pedig ruszkai Dobó Ferencz voltak Bereg vármegye főispánjai, a két főispánság ideje közt három esztendő áll, közte épen a kérdéses 1570. év, a melynél nincs feltüntetve, ki volt a főispán, és a mikor a beregvármegyei jegyzőkönyv Bay comesről tesz említést. Ugyancsak erre a kérdéses 1570. évre vonatkozólag, Petrovay elmondja a Turulban, hogy 1570-ben Bereg vármegye alispánja Ilosvay Sándor volt. Bereg vármegye monographiája irója tehát tévedett, a midőn csupán ama föltevésből, hogy az «Ítéletek végrehajtása az alispánt illette» — Bay Ferenczet tette meg alispánnak. Ami az 1570. évek közigazgatási formuláit illeti, bajos azt most a modern papirrendszer pontosságával mérlegelni, főleg ha hozzá veszszük a kornak fölfordult állapotát. Amaz évek törvénykezési módját híven vázolja az az esemény, amely 1565 körül Erdőd templomában ment végbe. Miksa király hadvezére, Svendi Lázár, Erdőd királyi vár újonnan készült erődjét ment megszemlélni, amikor is többek között a vár hajdani urai, a kihalt Drágffi nemzetség kegyúri templomába is befordult. A templomba lépve észrevette, hogy két német katonája a Drágffiak nyugvóhelyét fedő kőlapot — nyilván sírrabló szándékkal — feszegette. A rabló katonák vandalizmusán fölháborodott fővezér, hosszú tőrével ott a helyszínen átszúrta a katonák egyikét. A fővezér tehát a saját kezével hajtotta végre a halálbüntetést s a véghezvitt itéletszolgáltatásért bizony senki nem vonta kérdőre ! Bay Ferencz comes legelőször Eger vár ostroma alkalmával vonta magára a közfigyelmet. 1552. évben az ozmán Egervárrra üzent parancsával: «Az ország véderődjei példáját 1 Gróf Zichy Okmánytár VIII. k. 676. 1. 1 Turul, «Ilosvay család», 1896. évf. III. f. 2 Szirmai Szathmár várm. II. k. 169. 1. 8* 59