Turul 1918-21 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
II. Kisebb rovatok - Szakirodalom - Fógel József. II. Ulászló udvartartása. Ism. H. - Fógel József. II. Lajos udavartartása. Ism. H. - Fontes Rerum Hungaricum. I. Ism. Iványi Béla - Berchem E. Siegel. Ism. Tóth László
49 családra vonatkozó, 1637-től 1836-ig terjedő példányokban. Ezt követi a család temetkező helyeinek felsorolása s egy kimutatás, mely azt tünteti fel, hogy a gróf K.család egyes tagjai az 1860 táján elintézett úrbéri kárpótlás alkalmával hazánk mely vármegyéiben és hol mennyit birtokoltak. A kötetet alapos névmutató zárja be. A nemes gróf, a munka kiadója, azóta megtért őseihez, a kiknek megbecsülésére oly lelkesen biztatta gyermekeit, s a kiknek oly szép emléket állított ez értékes művel. Kis parainesisének utolsó sorai méltók arra, hogy minél szélesebb körben megismerjék s megszívleljék : «Becsüljétek meg őseiteket s ne feledjétek, mivel tartozunk nekik ! . . . Ragaszkodjatok hát ti is szívósan megpróbáltatott nemzetségiekhez . . . élőkhöz és emlékekhez egyaránt. Ne hagyjátok kialudni a családi összetartozandóság nemes tüzét, és mentsetek meg kegyelettel minden Kornis-emléket, a mi megmenthető s minek megmentése és fentartása — higyyétek el — hazafias kötelesség!» —b. Dr. Fógel József. II. Ulászló udvartartása. Budapest, iij. 166 l. — U. a.: II. Lajos udvartartása. Budapest, IQII. 1611. E két kötet — mindkettő a M. T. Akadémia által a Gorove-jutalommal kitüntetett pályamű — közelről érdekelheti genealógusainkat is. Szerzőjük igen nagy szeretettel mélyedt el a szomorú korszak tanulmányozásába, hogy a Csánki Dezső által tört úton haladva minél alaposabban megrajzolhassa Ulászló és Lajos udvarának képét, s fáradságot nem ismerő buzgalommal gyűjtött össze minden hozzáférhető levéltári és kiadott adatot, ami e hanyatló korszak királyi udvaraira vonatkozott. Az udvar összes tisztviselői, a király tanácsosai, államférfiak, diplomaták mind helyet találnak Fógelnek igen élénk tollal megírt tanulmányaiban , s ami ránk nézve még különösen becsessé teszi könyveit, az a módszere, hogy bár a megrajzolt egységes képet nem akarja aprólékos adatokkal szétesővé tenni, nem mellőzi ezeket sem, hanem a jegyzetben felsorakoztatja az illetőre vonatkozó összes levéltári és kiadott forrásokat. Akit tehát e négy évtized szereplői közül valaki érdekel, Fógel értékes könyveiben minden rá vonatkozó adatot meg fog találni. H. Fontes Rerum Hungaricartu I. A páduai egyetem magyarországi tanulóinak anyakönyve és iratai. ( 1264 —1864.) Gyűjtötte és közrebocsátja : dr. Veress Endre. Budapest, 1915. XVIII Ar 344- 1. Ezzel a kötettel Veress báró Hornig Károly nagylelkű támogatásával uj vállalatba fogott, a mely azonban csak kiegészítője eddigi vállalatának, a Fontes Rerum Transilvanicarumnak. Ugyanis Veress forrásgyűjteményéből azt az anyagot, amely nemcsak a szorosan vett Erdélyre, hanem Magyarországra is vonatkozik, a fenti új generális és helyesebb czím alatt teszi közzé. E mű bevezetésében szerző a páduai egyetemről és tanulóiról tájékoztat nagy általánosságban, továbbá e kötet létrejöttének mikéntjéről. Azután 1864-től a páduai egyetem anyakönyvi adatai és a szerző által hangyaszorgalommal mindenünnen összehordott jegyzetek következnek chronologiai sorrendben egész 1864-ig. E gyűjtemény nyel szerző megbecsülhetetlen szolgálatot tett a hazai tantörténet ügyének, s családtörténeti szempontból is igen értékes anyagot nyújt. A mű második része a páduai egyetemre vonatkozó magyar érdekű leveleket és okleveleket tartalmazza 1508-tól 1747-ig, 100 darabban, amelyek közt rendkívül becses kultúrtörténeti tartalmúak vannak, s végül függelékül kapjuk katalógusát azon magyaroknak, akik a páduai egyetem könyvtárát könyvadományaikkal gyarapították. A felhasznált művek és a közölt 24 kép jegyzéke után hely- és névmutató következik. Forrásművének eddigi kötetei csak dicséretet és őszinte elismerést érdemelnek, valamint hálával és meleg elismeréssel tartozunk azoknak is, akik Veresst programmja keresztülvitelében nagylelkűen és bőkezűen támogatták. Dr. Hirschler József, Csernoch János és néhai báró Hornig Károly mecénások neveit csak őszinte hálával emlegethetjük, hiszen tetemes anyagi áldozatuknak nagy része van abban, hogy e köteteket gyönyörködve forgathatjuk. Az eddigiek után mi közlőnek a további munkához törhetlen munkakedvet, kitartást kívánunk, a magyar történettudománynak pedig a közlő programmja mielőbbi megvalósulását kívánjuk. Dr. Iványi Béla: Egon Frh. v. Bcrchem. Siegel. Mit 152 Abbildun-gen. Berlin, 1918. Richard Carl Schmidt & Co. (Bibliothek für Kunst- und Antiquitätensammler. Band n.) Annak az élénk és a történettudomány minden munkája előtt rendkívül örvendetes érdeklődésnek, amely a német tudományos életben az utóbbi esztendőkben a történelem segédtudományai és közöttük nem utolsónak a sphragistica iránt megnyilvánult, nem vetett véget a világháború sem. A béke utolsó éveiben jelentek meg Egen és Ewald klasszikus munkái (ismertetésüket lásd: Turul. 1910. 95—96. 1. )