Turul 1918-21 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

II. Kisebb rovatok - Szakirodalom - Fógel József. II. Ulászló udvartartása. Ism. H. - Fógel József. II. Lajos udavartartása. Ism. H. - Fontes Rerum Hungaricum. I. Ism. Iványi Béla - Berchem E. Siegel. Ism. Tóth László

49 családra vonatkozó, 1637-től 1836-ig terjedő példá­nyokban. Ezt követi a család temetkező helyeinek felsorolása s egy kimutatás, mely azt tünteti fel, hogy a gróf K.­család egyes tagjai az 1860 táján elintézett úrbéri kárpótlás alkalmával hazánk mely vármegyéi­ben és hol mennyit birtokoltak. A kötetet alapos névmutató zárja be. A nemes gróf, a munka kiadója, azóta megtért őseihez, a kiknek megbecsülésére oly lelkesen biztatta gyermekeit, s a kiknek oly szép emléket állított ez értékes művel. Kis parainesisének utolsó sorai méltók arra, hogy minél szélesebb körben megismerjék s meg­szívleljék : «Becsüljétek meg őseiteket s ne feledjétek, mivel tartozunk nekik ! . . . Ragaszkodjatok hát ti is szívósan megpróbáltatott nemzetségiekhez . . . élőkhöz és emlékekhez egyaránt. Ne hagyjátok kialudni a családi összetartozandóság nemes tüzét, és mentsetek meg kegyelettel minden Kornis-emléket, a mi meg­menthető s minek megmentése és fentartása — higy­yétek el — hazafias kötelesség!» —b. Dr. Fógel József. II. Ulászló udvartartása. Budapest, i­ij. 166 l. — U. a.: II. Lajos udvartartása. Budapest, IQII. 161­1. E két kötet — mindkettő a M. T. Akadémia által a Gorove-jutalommal kitüntetett pályamű — közelről érdekelheti genealógusainkat is. Szerzőjük igen nagy szeretettel mélyedt el a szomorú korszak tanulmányozá­sába, hogy a Csánki Dezső által tört úton haladva minél alaposabban megrajzolhassa Ulászló és Lajos udvarának képét, s fáradságot nem ismerő buzgalom­mal gyűjtött össze minden hozzáférhető levéltári és kiadott adatot, a­mi e hanyatló korszak királyi udva­raira vonatkozott. Az udvar összes tisztviselői, a király tanácsosai, államférfiak, diplomaták mind helyet talál­nak Fógelnek igen élénk tollal megírt tanulmányai­ban , s a­mi ránk nézve még különösen becsessé teszi könyveit, az a módszere, hogy bár a megrajzolt egy­séges képet nem akarja aprólékos adatokkal szétesővé tenni, nem mellőzi ezeket sem, hanem a jegyzetben felsorakoztatja az illetőre vonatkozó összes levéltári és kiadott forrásokat. Akit tehát e négy évtized sze­replői közül valaki érdekel, Fógel értékes könyveiben minden rá vonatkozó adatot meg fog találni. H. Fontes Rerum Hu­ngaricartu­ I. A páduai egye­tem magyarországi tanulóinak anyakönyve és iratai. ( 1264 —1864.) Gyűjtötte és közrebocsátja : dr. Veress Endre. Budapest, 1915. XVIII Ar 344- 1. Ezzel a kötettel Veress báró Hornig Károly nagy­lelkű támogatásával uj vállalatba fogott, a mely azon­ban csak kiegészítője eddigi vállalatának, a Fontes Rerum Transilvanicarumnak. Ugyanis Veress forrás­gyűjteményéből azt az anyagot, a­mely nemcsak a szorosan vett Erdélyre, hanem Magyarországra is vonatkozik, a fenti új generális és helyesebb czím alatt teszi közzé. E mű bevezetésében szerző a páduai egyetemről és tanulóiról tájékoztat nagy általánosságban, továbbá e kötet létrejöttének mikéntjéről. Azután 1864-től a páduai egyetem anyakönyvi adatai és a szerző által hangyaszorgalommal minde­nünnen összehordott jegyzetek következnek chrono­logiai sorrendben egész 1864-ig. E gyűjtemény nyel szerző megbecsülhetetlen szolgálatot tett a hazai tan­történet ügyének, s családtörténeti szempontból is igen értékes anyagot nyújt. A mű második része a páduai egyetemre vonat­kozó magyar érdekű leveleket és okleveleket tartal­mazza 1508-tól 1747-ig, 100 darabban, a­melyek közt rendkívül becses kultúrtörténeti tartalmúak vannak, s végül függelékül kapjuk katalógusát azon magya­roknak, a­kik a páduai egyetem könyvtárát könyv­adományaikkal gyarapították. A felhasznált művek és a közölt 24 kép jegyzéke után hely- és névmutató következik. Forrásművének eddigi kötetei csak dicséretet és őszinte elismerést érdemelnek, valamint hálával és meleg elismeréssel tartozunk azoknak is, a­kik Veresst programmja keresztülvitelében nagylelkűen és bő­kezűen támogatták. Dr. Hirschler József, Csernoch János és néhai báró Hornig Károly m­ecénások ne­veit csak őszinte hálával emlegethetjük, hiszen tete­mes anyagi áldozatuknak nagy része van abban, hogy e köteteket gyönyörködve forgathatjuk. Az eddigiek után mi közlőnek a további munká­hoz törhetlen munkakedvet, kitartást kívánunk, a magyar történettudománynak pedig a közlő prog­rammja mielőbbi megvalósulását kívánjuk. Dr. Iványi Béla: Egon Frh. v. Bcrchem. Siegel. Mit 152 Abbildun-gen. Berlin, 1918. Richard Carl Schmidt & Co. (Bibliothek für Kunst- und Antiquitätensammler. Band n.) Annak az élénk és a történettudomány minden munkája előtt rendkívül örvendetes érdeklődésnek, a­mely a német tudományos életben az utóbbi esz­tendőkben a történelem segédtudományai és közöttük nem utolsónak a sphragistica iránt megnyilvánult, nem vetett véget a világháború sem. A béke utolsó éveiben jelentek meg Egen és Ewald klasszikus munkái (ismertetésüket lásd: Turul. 1910. 95—96. 1. )

Next