Turul 1994 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Bertényi Iván: A történeti segédtudományok fejlődése Magyarországon 1951-1991 között - Második, befejező rész
I. ÉRTEKEZÉSEK ÉS ÖNÁLLÓ CIKKEK A TÖRTÉNETI SEGÉDTUDOMÁNYOK FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON 1951-1991 KÖZÖTT Második, befejező rész A középkori paleográfia tárgykörében Mezey László, majd Varjas Béla készített (egyetemi jegyzetként kiadott) összefoglalót.143 Mezey László rendezte sajtó alá elhunyt mestere, Hajnal István a középkori írásfejlődésben az egyetemeknek meghatározó jelentőséget tulajdonító nagy munkájának 2. kiadását.144 Ugyanő hosszabb tanulmányt írt A latin írás magyarországi történetéből,145 hozzászólt a Pray-kódex keletkezéséhez,146 cikket közölt az oxfordi Bodleian könyvtár egyik Comestorkódexének magyar vonatkozásairól,147 valamint Az aracsi kő olvasásához 148 címmel. A régi könyvek kötéséhez felhasznált kódextöredékek gyűjtésével foglalkozó munkaközösséget szervezett és azt haláláig irányította.149 Mezey közreműködött a hazánkban és a környező országokban ránkmaradt kéziratos liturgikus könyvek jegyzékének Radó Polikárp vezette összeállításában is.150 Az epigráfiai és paleográfiai szempontból egyaránt fontos zsidó feliratok összegyűjtését Scheiber Sándornak köszönhetjük.1,11 A késői népvándorláskori Kárpát-medencében fellelhető rovásírásemlékekről Vékony Gábor értekezett,152 A székelymagyar rovásírás emlékeiről pedig Csollány Dezső ,163 Róna Tas András A szarvasi tűtartó rovásírásos feliratáról, Kósa Ferenc A székelyderzsi rovásfelirat újabb megfejtési kísérletéről 154 közölt tanulmányt, Sándor Klára A bolognai rovásemlékekről publikált könyvet.155 Szendrei Janka a középkori magyarországi hangjegyírásokról írt.156 A magyar rovásírás eredetére vonatkozón Simon Péter javasolt új elméletet.157 A paleográfusok részéről újabban mind nagyobb figyelemre méltatott kérdéskör az írószerek és az íróeszközök története, amelyről Horváth Jánosné és Pedroni Emma Anna publikáltak cikkeket.158 Itt említjük meg, hogy a közelmúltban kísérlet történt egy új történeti segédtudomány, a történeti grafológia (pszichografológia) meghonosítására, amely a múlt neves szereplőinek eredetiben ránk maradt kézírásából próbál cselekedeteik rugóira, jellemükre stb. következtetni.'50 Az új diszciplina azonban mindmáig csak kevés követőre talált hazánkban. A pecséttan művelőinek komoly segítséget jelentett a Németh Annamária tollából 1960-ban megjelent bibliográfia,160 amely jó összefoglalója a korábban megjelent szfragisztikai irodalomnak, vizsgált korszakunk irodalmának azonban - publikálása időpontjából adódón - csak egy részét öleli fel. Kár, hogy oly helyen jelent meg, ahol a róla nem tudók aligha keresik, és hogy folytatása azóta is várat magára, így az újabb időszak termését csak az évenkénti általános és szakbibliográfiák átnézésével - például a Levéltári Közlemények hasábjain megjelent bibliográfiák átvizsgálásával - lehet összegyűjteni. A pecséttani ismeretek bőségesebb, színvonalasabb, szisztematikus feldolgozására (a történelem segédtudományairól publikált kötetben 161 közölt Turul LXVII. 1994/1-2. füzet