Turul 1994 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Magyar Zoltán: A budapesti Magyar utca és a névadó család
42 A BUDAPESTI MAGYAR UTCA ÉS A NÉVADÓ CSALÁD Pest Belvárosának szélén húzódik a fél kilométer hosszú, hajlott vonalú, szűk, egyszerű házakkal talán aránytalanul magasra beépített Magyar utca, amely a nyüzsgő Múzeum körúttal párhuzamosan váratlan nyugalommal és csenddel fogadja a járókelőt. Mintha itt elkésett volna az idő egy évszázadot - talán a nyugdíjas színészek otthona is hozzájárul ehhez a hangulathoz, amely ma az utca legnevezetesebb intézménye. Pedig régebben rossz híre is volt az utcának, számos „előkelő" nyilvános házával. De nagyon régen, amikor a házudvarokban itt-ott most is megtekinthető városfal még eredeti céljainak szolgált, itt a beépítetlen falmenti sorról jutottak fel a védők a gyilokjáróra. Ezzel szemben húzódott akkor egy gyéren beépített, kisebb-nagyobb kertekkel megszaggatott házsor, melyet a törökök kiűzése után „Stadtmauergasse" (Városfal utca) néven írtak össze 1695-ben. A fal menti sort a XVIII. század első éveiben engedték csak beépíteni; az apró telkeken napszámosok, kapások támasztották falusias házacskáikat a városfalhoz. Ez a szegényes település alkotta meg a kétsoros utcát, amely a legrövidebb irányban kötötte össze a Hatvani és Kecskeméti kapukat, és különböző nevekkel volt emlegetve: „Szabó rondella utca", majd alsó részében „Bástya utca", feljebb pedig „Városi bástya utca", ugyanígy „Kecskeméti kapu felé" illetve „Hatvani kapu felé" is, míg 1750 után egyik része „Alsó bástya utca", a másik, a Hatvani kapui részén pedig „Unger Gasse" lett. Az első gondolat annak magyarázatára, hogy az utcanév magyar változata máig megmaradhatott, természetesen az, hogy az új név magyarok lakta utcát jelentett. De mivel az utca addig határozottan a városfalakra vonatkozó neveket viseli, az ilyen egészen más értelmű névváltozást - az akkori spontán utcaelnevezés szokásai szerint - csakis valami igen figyelemreméltó új körülmény idézhette elő. Megemlítendő, hogy a betelepítések által egyre inkább elnémetesedő Pesten korábban egészen más helyen létezett egy „Hungar Gassl" a mai Bástya utca táján. Érdeklődésünk tehát az utcanév keletkezését illetőleg elsősorban a Hatvani (ma Kossuth Lajos) és Reáltanoda utcák közötti szakaszra összpontosul. Itt történtek ugyanis nagyobb változások még a XVIII. század első felében, mivel az utca megnyitását 1719-ig a ferenciek kertje akadályozta. A már megnyitott utca kezdete eleinte más irányban haladt, mint ma: egy 1743-ban kelt városterv tanúsága szerint a Magyar utca betorkolása távolabb esett a Hatvani kaputól, mint a mai Semmelweis (egykor Újvilág) utcáé. Az utcarész végleges átépítése, közelebb helyezése a Hatvani-kapuhoz, tehát nyilván a negyvenes években történt, amikor itt új tulajdonjogok és házépítések valósulhattak meg. Új sarokházak hatása az utcanevek keletkezésére pedig nem ismeretlen dolog Pesten: a terézvárosi Mittermeyer (Király, Majakovszkij) utca régi neve is a Mittermeyer család sarokházának emlékére utalt. A mi esetünkben ugyanezt Budapest Főváros Levéltárának 253/77. számú igen becses leveléből a következő idézet tanúsítja: „Unger Benedek kovácsmester és felesége (keresztnevén Cordula) 1740 júniusában vették meg az Újvilág utca (mai Magyar és Semmelweis utca) 364-es számú házát Muczh Ferenctől. A telekadókönyv szerint már 1736-tól adót fizetett a házért, melyet 1738-ig birtokolt, mikor Török Antallal felcserélte házát a Hatvani kapuval szemben fekvő 345-ös sz. Turul LXVII. 1994/1-2. füzet