Turul 1997 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Horváth Sándor-Majtényi György-Tóth Eszter Zsófia: A magyarországi élmunkás és sztahanovista kitüntetés
32 sorát és teljesítményét - az indoklásokból most már kimaradt a káderjellemzés - felterjesztették az ágazati szakszervezeteknek, melyek a névsorokat „megszűrve" adták tovább a SZOT Bér és termelési osztályára, ahol a „végső simításokat" végezték el a listán. A végső listát jóváhagyás után visszaküldték az ágazati szakszervezetekhez, onnan az illetékes minisztériumba továbbították. A szövevényes adományozási rendszer a gyakorlatban úgy működött, hogy a Bér és termelési osztályon ágazati „kvótákat" határoztak meg - soknak vagy kevésnek tartották az egyes szakmákban felterjesztett sztahanovisták számát (a bányászok általában kevesen, a bőrösök pedig túl sokan voltak) és a kvóták alapján az ágazati szakszervezetek megszűrték az egyes vállalatok által felterjesztetteket. A kitüntetés adományozásának decentralizációjával ezek a szűrők megszűntek, és a vállalatokon belül döntöttek a sztahanovista kitüntetés adományozásáról. 1951 áprilisában a Párt Államgazdasági Bizottságának javaslatára decentralizálták a sztahanovista cím adományozását: „a miniszterek jelöljék ki azokat a nagyüzemeket, amelyek igazgatói, utólagos bejelentés és rendszeres ellenőrzés mellett jogot nyernek sztahanovista oklevél adományozására... a közép és kisüzemeknél... a minisztériumok munkája csak az igazgatói felterjesztések ellenőrzésére korlátozódjék". A félévi sztahanovista munka után járó sztahanovista jelvény adományozása továbbra is a miniszter joga maradt, de a sztahanovista jelvény elnyerése után újabb féléves sztahanovista munkáért a sztahanovista jelvényt másodízben is oda kellett ítélni, további egy év sztahanovista munkáért Munkaérdemérmet adhattak 26. Az alkalmazottak és a minisztériumi dolgozók nem kaphattak sztahanovista jelvényt, mivel sztahanovisták csak közvetlenül a termelésben foglalkoztatottak lehettek. Gerő Ernő utasította vissza a javaslatot, mondván „képtelenség, hogy hivatali munkások (pld. takarítónők) sztahanovisták legyenek." 21 1951-ben kiterjesztették a sztahanovista oklevél adományozásának lehetőségét az újítókra is28. Vitára adott okot az a kérdés is, hogy a műszakiak lehetnek-e sztahanovisták. A SZOT Elnöksége 1953. november 27-i ülésén elfogadta ezt a javaslatot, miután maga Rákosi vetette föl, hogy műszakiaknak is kell kitüntetést adni, „mert ők is nagyon büszkén fogják viselni".29 A sztahanovista dolgozó teljesítményét a kitüntetéstől számított fél év elteltével utolsó negyedéves munkája alapján felülvizsgálták és a felülbírálattól függően tartotta meg vagy vesztette el kitüntetését 30. 1954-től kezdve a felülvizsgálás már havonta történt. A sztahanovista kitüntetéssel kezdetben pénzjutalom járt, ami azzal, hogy vállalati hatáskörbe utalták rendre elmaradt, mivel a sztahanovisták jutalmára nem biztosítottak külön vállalati keretet. A pénzjutalom eltűnésével párhuzamosan fokozatosan megszűnt a többi kedvezmény is, pl. a még 1948-ban bevezetett ingyenes színházjegy is. 1954 februárjában új minisztertanácsi határozat jelent meg, ebben a sztahanovista jelvények kiadását 1954. február 1-jével megszüntették, de a korábban kiadott jelvényeket tulajdonosaik továbbra is viselhették. A határozat megkönnyítette a sztahanovista szintek elérését és kikötötte, hogy „a sztahanovista cím elnyerésének feltételeit általában vállalatonként, üzemrészenként, műhelyenként és szakmánként kell megállapítani". Az 1954-től életbe lépő új sztahanovista címet az üzemrész, a műhely műszaki vezetője, a szakszervezeti bizalmi vagy a műhelybizottság közös javaslatának megvitatása alapján az üzemrész, a műhely kollektívája 1 hónapra adományozta a feltételeket 1 hónapig teljesítő dolgozónak (korábban 3 hónap volt). Attól, aki a következő hónapban saját hibájából nem teljesítette a feltételeket, az üzemrész kollektívája - a fentiek javaslatára - megvonta a sztahanovista cím használatának jogát. A sztahanovista oklevelet az igazgató és az üzemi bizottság együttesen adományozta annak a dolgozónak, aki 3 hónapban egymás után nyerte el a sztahanovista címet. 1954 novemberében - a gazdaságpolitika megváltozásának jegyében - az a javaslat született a SZOT Bér és termelési osztályán, hogy a sztahanovista elnevezést meg kell szüntetni. A fizikai dolgozóknál helyette Élmunkás cím és oklevél, a műszaki dolgozóknál pedig Elismerő oklevél bevezetését ajánlották ki. A javaslat indoklásában az állt, hogy a sztahanovista szóhoz a normák megdöntésének képzete társul, pedig a munkaversenynek minőségi, önköltségcsökkentési céljai is vannak. A gazdasági reformfolyamat megtorpant, az 1.088/1955. (X. 11.) sz. minisztertanácsi módosító határozatban nem is változtatták meg a sztahanovista elnevezést. A sztahanovista címre vonatkozó rendelkezést a forradalom után helyezték hatályon kívül a (16/1956. (XII. 1.) sz. kormányhatározattal). Az 1950-től 1953-ig tartó adományozási rendszerben 115 000 sztahanovista oklevelet osztottak ki. 1954 után a kitüntetettek száma ugrásszerűen nőtt, fél év alatt több kitüntetést adtak ki, mint az 1953-ig