Turul 2000 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Kristó Gyula: Joghatóság Somogy felett Szent István korában
JOGHATÓSÁG SOMOGY FELETT SZENT ISTVÁN KORÁBAN E dolgozat annak felderítésére tesz kísérletet, hogy Somogy (a Balatontól délre elterülő vidék) világi és egyházi értelemben milyen joghatóság alá tartozott a 11. század első évtizedeiben. A világi közigazgatási egységet, Somogy megyéi száz év óta - az utolsó néhány évet leszámítva - valamennyi, a kérdéssel érdemben foglalkozó kutató Szent István korából, többnyire uralkodása elejéről eredeztette, vagyis akként foglalt állást, hogy Somogy önálló világi joghatósággal rendelkezett. A közelmúltban azonban Somogy megye létrejöttéről új elképzelések láttak napvilágot. 1995-ben Bóna István arra hívta fel a figyelmet, hogy a somogyvári Kupavár belsejének 18 éven át tartó teljes feltárása, amely 200 ezres számú leletanyagot eredményezett, egyetlen 10. századi cserepet vagy fémet sem hozott felszínre, „a 11. századi réteg közvetlenül a bronzkori szinten található". Bóna arra a következtetésre jutott, hogy „a Kupa nem a Cupan/Koppány névből származik, s noha Koppány 997 előtt biztosan Somogy ura volt, szállása nem lehetett a későbbi Somogyváron, mivel az emberi megtelepedés nyoma soha nem enyészik el... 10-11. századi sírok sem ismertek a várból vagy környezetéből, csak a monostor 12. században nyitott temetője létezik". (Bóna művének második kiadásában Koppány szállását a ma Tolna megyei Törökkoppányon kereste.) Szerinte nem bizonyult hitelesnek Somogyvárott sem egy 10. századi vörössánc, sem egy 11. századi gerenda-föld várfal létére vonatkozó megfigyelés, s „bár a kérdés még csak mintegy 80%-ban dőlt el, mégis úgy látszik, a somogyi civitas (a második kiadásban: az urbs Sumich, ahogyan a monostor alapítólevele nevezi) a 11. században még nem volt érdemlegesen megerősítve, csak az 1091-ben felszentelt hatalmas monostor territóriuma kap majd - valószínűleg a 12. században - kőfal kerítést". Végső következtetése: „Somogy ispánját 1061-ben említi először oklevél..., s ez a székhelye a régészet tanúsága szerint ennél legfeljebb egy emberöltővel létesülhetett korábban, talán a késői Szent István-i megyeközpontok közé tartozott. Nem mond ennek ellent a vár területén talált legkorábbi pénz, I. András (1046-1061 [1]) verete sem". Bóna megállapításai alapján tehát régészetileg igazoltnak tekinthető, hogy a megkutatott Kupahegyen nem állhatott Koppány szállása, ugyanakkor ez a megállapítás nem zárja ki, hogy Koppány szállása Somogyváron lett volna, csak éppen nem a Kupahegyen, hanem másutt, amelyet még nem bolygatott régész ásója. Ha valóban így lenne, ez igazolná Bóna figyelmeztetésének jogosságát: „a 10. századi fejedelmi és vezéri szállásokat nem szabad magától értetődően azonosnak tartani a 11. századi királyi és ispáni várakkal". Ami viszont a régészeti leletekkel való pontos (évtizednyi pontosságú) keltezést illeti, joggal támadhat kétely. A 11. századi leletekről e pillanatban igen nehéz megmondani földbe kerülésük évtizedét, így tehát nincs abszolút korhatározó értéke annak a feltételezésnek, hogy Somogy csak az 1030-as évektől számított megyeszékhelynek. Azon régészeti megfigyeléssel, miszerint Somogyvár (a Kupahegy) csak a 12. században jut érdemi megerősítéshez, a somogyvári bencés monostor 1091. évi alapítólevelének Sunicli nobilissima urbium terre kifejezése. (Somogy, a föld várainak legnemesebbike) helyezhető szembe. Ez ugyanis magyarra Somogyvárként fordítandó, mivel a korai időszakban a magyarországi latinságban az urbs szónak vár a jelentése. A 11. század végi szemlélet - és nyilván a valóság is - Somogyot váras helynek minősítette. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Xl. század első évtizedeire erősen átmeneti állapotok jellemzők. Attól még Somogy (a későbbi Somogyvár; jellemzően a latinban mindkettő neve Smi-