Turul 2021 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
2021 / 2. füzet - 1. Értekezések - Csákó Judit: Adelheid magyar királyné. Néhány megjegyzés az Árpád-kori Magyarország külhoni elbeszélő forrásaihoz és az Árpádok genealógiájához
56 Mayer a 13. század végére – a 14. század elejére helyezte. A ciszterci szerzetes, aki az egyház 12. századi alapításának történetét másfél–két évszázad távlatából összeállíthatta, minden bizonnyal a kolostor a rendelkezésére álló feljegyzéseiből dolgozott.63 A regensburgi püspökség területén fekvő Walderbach eredetileg társaskáptalanként jött létre, ám a champagne-i Morimond-ból hamarosan ciszterci szerzetesek települtek a rendházba.64 A fundatio utóbbi eseményt tartja számon Walderbach alapításaként, az alapító személyét pedig – akinek hívására a ciszterciek érkeztek – Ottó regensburgi és rietenburgi grófban jelöli meg.65 Utóbbiról bizonyosan tudhatjuk, hogy 1143 júniusa előtt távozott az élők sorából: ha hihetünk a most tárgyalt kései feljegyzésnek – kútfőnk éppen ezt az évet jelöli meg az alapítás esztendejeként –, akkor úgy kell tartanunk, hogy Walderbach röviddel Ottó halála előtt alakult ciszterci apátsággá. A szakirodalom egy része azonban a gróf halálát egy évvel korábbra helyezi, és tévesnek tartja a walderbachi krónikában (is) olvasható értesülést (a forrás vagy az alapítás évét, vagy az alapító személyét adhatja meg hibásan).66 Témánk szempontjából jelentőséggel a szövegnek a kegyúr családjával kapcsolatos feljegyzései bírnak. A kútfő előadja Ottó nőtestvérének, Adelheidnek (Udelhilda) a történetét, aki az elbeszélés értelmében a magyar király hitvese lett, majd férje halálát követően hazatért Bajorországba, ahol a világtól visszavonulva (minden bizonnyal úgy kell értenünk, hogy Walderbachban, ahol forrásunk szerint teste is nyugodott) fejezte be életét.67 d) A walderbachi apátság könyvtára 1425-ben – amikor a husziták felgyújtották a kolostort – elpusztult. Az újjá építést követően visszaköltöző ciszterci szerzetesek arra kényszerültek, hogy a közeli Prüfening bencés kö zösségétől érdeklődjenek, rendelkeznek-e olyan dokumentumokkal, amelyek kolostoruk korai történetét megvilágíthatják. Kérésüknek engedve János apát 1462-ben a rendelkezésükre bocsátotta egyfelől a rendházukkal kapcsolatos oklevél másolatokat, másfelől egy német nyelvű krónika szövegét: utóbbi a Fundatio mo nasterii in Walderbach vulgáris nyelvű változata, amelyet a prüfeningiekhez tehát már németre átültetett variánsában jutott el.68 Az elmondottak nyomán konstatálhatjuk, hogy a ciszterci monostor korai történetének eredeti forrásai a tűz martalékává válhattak: ha a 14. században keletkezett alapítástörténetet megelőzően létezett is olyan szöveg, amely Ottó gróf húgának magyar házasságát említette, az nem lehetett használatban már a 15. század második felében sem. e) Walderbachban ugyanakkor kései epigráfiai emlékek: egy epitaphium és egy címerpajzsokkal – közöttük az Árpá dok kettőskeresztes címerpajzsával69 – díszített fa tábla feliratai is őrizhették a Magyarországról övéihez megtért Adelheid emlékét. A latin sírversről tudjuk, hogy 1488 előtt készülhetett: azt az elsősorban a Nürnbergi Króni kája révén hírnevet szerzett Hartmann Schedel is közölte inscriptiogyűjteményében (Liber antiquitatum cum epigrammatibus).70 A négy címert övező német nyelvű köriratot rendszerint Raimund Duellius 1725-ben megjelent genealógiai munkája nyomán idézi a történész szakma.71 A címerekről azonban már 1589-ben is készült leírás,72 1605-ben pedig Paul Zeidler neunburgi tanár kéziratos gyűjteményébe (Monumenta varia) lemásolta a latin sírvers mellé azt a német nyelvű szöveget is,73 amelyet Duellius később a fatáblán olvasható feliratként jelölt meg.74 A két kései inscriptio 63 Theodor Mayer: Fundatio monasterii in Walderbach, nebst Vorinnerungen über die Familie der Regensburger Burggrafen, Grafen von Stevening und Ridenburg. In: Archiv für Kunde österreichischer Geschichtsquellen 12. (1854) 247–266.; 249.; Mayer, M.: Geschichte der Burggrafen i. m. 3–4., 5. 64 Mayer, M.: Geschichte der Burggrafen i. m. 1.: 2. jz. 65 A forrás szövegét a fundatiót a regensburgi várgrófokról szóló munka függelékeként közlő Manfred Mayer kiadásában idézem. A megfelelő paszszusokat l. Mayer, M.: Geschichte der Burggrafen i. m. 63–65. 66 Mayer, Th.: Fundatio monasterii in Walderbach i. m. 256.; Mayer, M.: Geschichte der Burggrafen i. m. 29.: 159. jz., 63.; Wertner M.: Glossák az Árpádok i. m. 112. 67 „Unde factum est, ut rex Ungarie duxerit in uxorem filiam predicti Henrici primi, nomine Udelhildam, sororem scilicet Ottonis fundatoris, et abduxerit in terram suam, factam consortem et participem regni sui, que tandem defuncto marito remeavit ad propria; relinquens terram incolis et regalem gloriam ex morte coniugis fastidiens, duxit amodo celibem vitam inter suos. (...) Quam primo in nostro capitulo sepultam dominus Heinricus XV. abbas in chorum transtulit, ossaque omnium de tota progenie atque regine et Ottonis monachi, qui separatim tumulati fuerunt, in unum locum et tumulum collocavit” – Mayer, M.: Geschichte der Burggrafen i. m. 66., 69. L. még uo. 27. 68 Mayer, M.: Geschichte der Burggrafen i. m. 2–3. 69 Raym. Duelii Excerptorum genealogico-historicorum libri duo. Lipsiae 1725. VII. tábla, XXVIII. ábra. Online elérés: https://digital.ub.uni-duesseldorf.de/content/pageview/1556046 (letöltés ideje: 2021. okt. 21.). A kettőskereszt címerszerű használata IV. Béla uralkodása alatt jelentkezik, l. Körmendi Tamás: A magyar királyok kettőskeresztes címerének kialakulása. In: Turul 84. (2011) 73–83. 70 „Hoc in sarcophago pausat generosa propago / De Steffning comitum tegit hos marmorque politum. / Quorum progenitor fuit Lantgarvius Otto / Fit genitus genitor genitis Fridericus in octo. / Otto comes victu monachos sectans et amictu / Mundum cum flore sprevit virtutis amore. / Nobilis Vngariae regina fuit soro horum / Reddita quae patriae iacet hic in sorte suorum. / Stirps dicta haec pia condidit atria, sint quibus aeque / Turba monastica cantica misitca nocte dieque.” Pl. München, BSB, Clm. 716. 299r. Az 1504-ben készült kézirat megfelelő helyének online elérése: http://daten.digitale-sammlungen.de/bsb00007356/images/index.html?id=00007356&groesser=&fip=193.174.98.30&no=&seite=629 (letöltés ideje: 2018. júl. 23.). L. továbbá Raym. Duelii Excerptorum genealogico-historicorum i. m. 308– 309.; Die Kunstdenkmäler des Königreichs Bayern. II. Regierungsbezirk Oberpfalz und Regensburg. 1. Bezirksamt Roding. Bearbeitet von Georg Hager. München 1905. 199.; Christopher Mielke: Every Hyacinth the Garden Wears: The Archaeology of Medieval Hungarian Queenship (1000–1395). Doctoral dissertation. [Kézirat.] [Bp. 2017]. 271–272., 532. 71 „Mehr daselbs an ainer ansonderlichen hiltzern taffel stehet sambt den hernachvolgenden Wappen. ’Nach der geburdt Jesu Christi, als man zelt 1143 Jahr, hat der Hochgeborn Herr Otto Landtgraff von Steffing, Burggraff zu Regensburg, und Herr von Riedenburg geborn von Königlichen Stammen angefangen das Stifft Wallerbach, darin er und sein Hausfrau Adelheit, und Heinrich, und Friedrich, seine Söhn, auch seine Schvvester Adelhaidt ein Khönigin von Ungern begraben sint’ ” – Raym. Duelii Excerptorum genealogico-historicorum i. m. 309. 72 Idézi Die Kunstdenkmäler des Königreichs Bayern i. m. II/1. 200. 73 „Nach der Geburtt Jhesu Christi als man zelt MCXLIII Iar, hat der hochgeborn her ott Landgraff von Steffing purckhgraff zu Regnspurg vnd herr von Rvettnburg geborn von königlichen stamm angefangen diese Stifft Walderbach, darin er vnd auch sein Haussfraw Adelhaydus vnd Haiinrich und Frydrich seyn Sühn, auch sein Scheester Udelhilda ein künging zu Ungern alle hie begraben seynt”. L. uo. 74 Duellius nem járt személyesen Walderbachban: értesülései abból az ismeretlen kéztől származó feljegyzésből származnak, amelyet egy könyvtári látogatása során Hundt Stammen-buchjának egyik példányában lelt fel: „Quatuor Insignia α, β, γ, δ, notata, in Hundii Stemmatographia Bojoarica Bibliothecae S. Andreanae pag. 124 ad familiam Comitum de Riettenburg alia manu adjecta, vivis coloribus exprimuntur, iisque immediate subscri-