Turul 2021 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
2021 / 2. füzet - 1. Értekezések - Avar Anton: A címerkérő folyamodványok a 16–17. században
Avar Anton A címerkérő folyamodványok a 16–17. században Petitions for a coat of arms in the 16th and 17th centuries The paper analyzes the supplications for nobility and coats of arms submitted at the early modern Hungarian Chancellery. First, it touches the beginnings and spread of written appeals in Hungary before the Battle of Mohács. Then, the appearance, formal development, types, structure and characteristics of the text of the supplications are reviewed. The author dedicates a separate subchapter to the sketches of coats of arms found on them, in which he also studies the phenomenon of corrections of the coats of arms, comparing it to the practice of the Imperial Chancellery. The intercession notes found on the outside of the supplications are examined in terms of their temporal, substantive and personal aspects, and finally, the arguments for and against the preparation of the supplications inside or outside the Chancellery are reviewed. Mohács előtti előzmények Viszonylag közismert, hogy a Mohács utáni időszakban címeres nemeslevelet alapvetően úgy lehetett szerezni, hogy az uralkodónak címzett írásbeli folyamodványt kellett benyújtani a Magyar Kancelláriának. Ez nem csak az armálisok kérelmezésénél volt így, hanem alapvetően mindenféle ügyben járható, sőt, járandó út volt. Fontos kérdés, hogy – figyelembe véve hogy az első magyar címereslevél 1326-ban, az első, amelyen címerminiatúra is van, 1405-ben kelt. – mikortól kezdve működött ez így, azaz mióta létezett az írásbeli címer- és nemességkérelmezés? A magyar heraldikai szakirodalom általában – kevés kivétellel – sommásan elintézi a címerkérő folyamodványok feltűnésének kérdését azzal, hogy Mohács után, a Habsburg uralkodók trónra léptével bekövetkező kormányzati és államigazgatási változások következtében, idegen hatásra jelentek meg. Nyulásziné Straub Éva teszi ezzel kapcsolatban Az irattípus korabeli latin megnevezése az eddig feltárt címerkérő folyamodványok külzetein rendszeresen olvasható feliratok alapján elsősorban a supplicatio (75%), ritkábban, 1654-től memoriale (15%) vagy 1693-tól instantia (8%). Egyszer-egyszer fordul elő a supplex libellus (Széll Tamás, 1639. máj. 22., HU-MNL-OL-P 628-A-1.-4. [A jelzetek feloldása kivételesen a függelékben található.], ill. a recursus kifejezés (nem egykorú, hanem a később rákerült regesztában szerepel Kincse Mihály 1553-as folyamodványán, HU-MNL-OL-R 641.-13.-b). 2 Kifejezetten egy-egy címerkérő folyamodvánnyal foglalkozik. Dr. Szádeczky Lajos: Tinódi Sebestyén czímeres nemes levele. Erdélyi Múzeum 18 (1901) 391–395. (Tinódi Sebestyén 1553. aug. 25-én jóváhagyott folyamodványa, szövegközléssel, HU-MNL-CL-R 64-1.-14.-b). Csoma József: A XVI. századi magyar heraldika. Turul 22. (1904) 64. (Thury alias Panko András 1578.[jún.14.]-én jóváhagyott folyamodványa, őrzési helye ismeretlen). Holub József: Tolna vármegye pecsétje. Turul 33. (1914) 82–85. (Tolna vármegye címerespecsét-kérő folyamodványa [1699]. HU-MNL-TMLIV.1.b.-3.-36.); Armálisok – Nemesi címereslevelek a Zala Megyei Levéltár gyűjteményéből 1477–1898. Szerk. Molnár András. Zalaegerszeg, 2004. 28–31. (Tavasz Gergely 1662. szept. 5-én jóváhagyott folyamodványa fordítással, HU-MNL-ZML-IV.1.e.(Nemességvizsgálati jegyzőkönyvek iratmellékletei 1767-10 4., ma lappang); Várady Zoltán: Tolna vármegye közigazgatásának helyreállítása a török kiűzése után. Új Dunatáj 9 (2004) 62–68. (Tolna vármegye előbb említett folyamodványa fordítással); Szálkai Tamás: Taxony János címerkérő folyamodványa és armálisa 1669-ből. Kút (2006.4) 3–15. (Taksonyi János 1669. aug. 14-én jóváhagyott folyamodványa, szövegközléssel és fordítással, HU-MNL-HBML-XV.21.b.-185.); Szálkai Tamás: A Turi család címermegújító kérelme (1566). Turul 80. (2008) 52–53. és Szálkai Tamás: Címeres nemeslevelek a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltárában. (A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 33) Debrecen, 2016. 21. (Thury Gáspár és fivérei 1566. jún. 29-én jóváhagyott folyamodványa, kissé hibás szövegközléssel és fordítással, HU-MNL-HBMLIV.12.b.-1.-sz.n.-Tury). 3 „Az uralkodó kormányzati jelenlétéhez hozzátartozott, hogy alattvalóinak joguk volt folyamodványokat (supplicatio, memoriale) benyújtani hozzá, amelyek azután az illetékes hivatalhoz kerültek tovább elintézés végett” – Fazekas István: A Magyar Udvari Kancellária és hivatalnokai 1527–1690 között. (Magyar történelmi emlékek. Értekezések) Budapest, 2021. 24. 4 Bocskay György kancelláriai titkár is az írásbeli beadvány szükségességét hangsúlyozza 1570. júl. 15-én Batthyány Boldizsárhoz írt levelében: „egy supplikációt is megent küldene kegyelmed, kit beadnám nektek, mert azt az előbbit nem tudják, hol vagyon, supplikáció nélkül pedig elő sem veszik” ti. az ügyet (HU-MNL-OLP 1314-6866.). 5 Többek közt Avar Anton: Az Országos Levéltár címereslevél-gyűjteményének feldolgozása és digitalizálása (2011–2014). Levéltári Közlemények 85. (2014) 183–184. 6 Kóta Péter: Címereslevelek diplomatikája 1526–1848. Budapest, 1991 (bölcsészdoktori értekezés, kézirat). 9. 7 Nyulásziné Straub Éva: Öt évszázad címerei a Magyar Országos Levéltár címereslevelein. Wappen aus fünf Jahrhunderten auf Wappenbriefen im Ungarischen Staatsarchiv. Szekszárd, 1999. 14.; Armálisok i. m. 9.; Szálkai T. Címeres nemeslevelek i. m. 11.