Typographia, 1886 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1886-10-08 / 41. szám

Október 8. »Jó! El is mennénk — írja egy amerikai angol nyelven megjelenő szaklap — mert munkából élünk. Henyélésért most sem fizetnek bennünket. Keserű falatokat eszünk keresményünk után. A henyélés sportját csak a vagyonos osztály űzheti, mely kategóriába a mi »népboldogító« napilapjaink kiadói is tartoznak és a mi kékvérű, jött-ment, »demokratikus« elveket fennen hangoztató börzianereink, kik a naplopástól és a járdataposástól híznak meg és a semmittevés utján, csakis a spekuláczió után élnek. Ezek éhen halnának, ha arra szorulnának, hogy a saját kezük által keresett kenyérből éljenek meg. Mi, hála az égnek — írja tovább a nevezett szaklap — nem riadunk vissza semmiféle munkától. Ha a szedőgépet feltalálják, amit azonban álmunkban sem hiszünk el, akkor mi, kik eddig még mindig a sajtó napszámosai vagyunk, a földet v’ttunk mívelni és igen!.., kaszálni-kapálni fogunk. A munka nem szégyen. Számtalan eset adta elő már magát, hogy olyan dúsgazdag, aki minden vagyonát a börzén elkótyavetyélte, éhen halt, mert a nyomorult visszariadt a munkától. Különben bennünket betűszedőket olyan rögeszme szülte feltalálásokkal nem rémizgethetnek, mert több ízben hangsúlyoztuk már, hogy a szedőgép feltalálásától még messze, de igen messze vagyunk. Talán a jövő században fog valakinek sikerülni ilyesvalamit feltalálni, de egész más alapon fog az a találmány nyugodni, mint a jelenlegi szedőgép szerkezete nyugszik.« Amerikai kollegánk igen helyesen felelt meg. Különben ottan nem is veszik komolyan az ilyen szedőgép-reklámokat, mert tudják, hogy mily czélból kolpoztáltatnak , azt pedig ők, és úgy mint mi is, tudják, hogy csakis az amerikai lapok szeretnek ezen találmányokkal foglalkozni és hűhót csapni. Mindig újabb-újabb találmányokkal traktálják olvasóikat. Feltalálnak olyan dolgokat néha e gépről, hogy nemcsak a szakember kacsag rajta, hanem a laikus is csóválja fejét. Egy gépész-szaklap, mely szintén foglalkozott a szedőgéppel, a következőképen nyilatkozott: »Sok üres szalmát csépeltek már és igy nem ártott, hogy a napilapok az idei saison morte alatt ismét felemlítették a »szedőgépet!«... Ez a gépezet — szerény véleményünk szerint — soha sem fog hasznavehetővé válni. Minden félreértések kikerülése végett azonban ki kell jelentenünk, hogy mi sem kételkedünk a szedőgép valamikori praktikusságáról, csakhogy annak egész más, a mostanihoz nem is közelítő szerkezeten kell épülnie. Billentyű(claviatur) rendszer szerint soha sem fog gyümölcsöt hozni, mert, ha szed is a gép, a fődolgot mégsem eszközölheti : a sorok kizárását. Ezen művelethez 2-3 egyén kell és igy a praktikusság illuzóriussá válik.« Egy német lap, mely az érczmunkások érdekeit védi, szintén foglalkozik, de igen röviden, a szedőgéppel. A többek közt imigyen ir: »A dúsgazdag hírlapkiadók sarokba szeretnék szorítani betűszedő munkásaikat akkor, ha tisztességesebb fizetést kérnek. Sajátságos, hogy ezt mindig ama bizonyos szedőszerkezet hangsúlyozásával és praktikusságáról szóló dicshymnuszok elzengésével akarják elérni. Csakhogy az a baj, hogy mi ilyen históriáknak nem adunk hitelt. Látni akarjuk a gépet, ezt azonban sohasem lesz szerencsénk megérni. Nevetséges dolog a betűszedőt minden alkalomkor ilyen rémmel ijeszteni. Hasábokat tömnek tele a szedőgépről szóló tudósításokkal és mi érczmunkások, akik a gépek körül többet forgolódunk egy nap, mint valamennyi hírlapíró egész életén át, még nem láttunk egyet sem e szörnyekből, mely hivatásának kellőkép megfelelt volna. Egy párt, az igaz, láttunk az ócska vasak közt. Ezek feltalálói vagyonilag ép úgy, mint elmebelileg tönkre mentek. Félre azokkal a hiába való reklámmanőverekkel! Jobb volna, ha az újságok reálisabb dolgok terjesztésével foglalkoznának. Például sokkal háladatosabb volna, ha azt az igazságot írnák, hogy maholnap Amerikában a becsületes munkás meg sem bír élni nyomorult keresete után. De erről hallgat a krónika és miért ? Mert a hírlapkiadóknak — hála az előfizetőknek — van mit enni, még pedig bőségesen.« így írnak magok az amerikaiak a szedőgépről és mi ezért kalapot is emelhetnénk a három idézett lap előtt, mert mindegyike a szeget fején találta , már több ízben elmondtuk véleményünket e tárgyról és most is hangsúlyozzuk azt, hogy az amerikai lapok által kürtöit és a szedőgép praktikusságát ismertető híreket nem vehetjük és nem vesszük komolyan. nyomdában az utóbbi hetekben oly munkához lettem állítva, melynek tördelője Guttman Zsigmond nevű egyén. Aki őt ismeri, tudni fogja, hogy ez az ember nem merészelt volna ilyesmire soha vállalkozni, ha az üzletvezető őt »akarata ellenére” nem kényszeríti rá. Hogy a szaktársak türelmét ne vegyem sokáig igénybe, röviden elmondom a velem történteket, a tisztelt szaktársak miheztartása végett. Midőn Guttman állását elfoglalta, a munka szépen folyt, de egy-két hét múlva kezdé belátni, hogy ezzel ő nem mutathatja fölényét, itten másképen kell kezdeni és a mint gondolá, úgy is tett, egy szép napon Guttman uralkodni kezdett s egész eljárása nem munkáséhoz, hanem inkább egy finánczéhoz hasonlitott. De én az ily eljárást nem tűrtem és nem fogom tűrni soha. Ez eljárásom — magától értetődik — Guttmannak nem tetszett és egy korcsmái beszélgetés alkalmával a faktor urnák kezdé el panaszolni, hogy én nem hajolok meg előtte, minek az lett a következménye, hogy a faktor úr, igazat adva Guttmannak, nékem fölmondott. Nem azért közlöm e sorokat, mintha a fölmondás miatt szerencsétlenné lettem volna, hanem azért, hogy az inkollegiális nyomdászok e különlegességéről is tudomást szerezzenek a szaktársak. Haladjon Guttman úgy tovább és talán rövid idő múlva élvezni fogja eljárása gyümölcsét. A faktor úrnak azonban ajánlom, hogy ilyen ember miatt ne tegye jó hírnevét a kollegialitás terén koczkára, hanem jövőre győződjék meg, hogy ilyen emberek szavára adható-e valami, kik csúszvamászva elmondják eme vagy ama alaptalan hirt. Weisz Miksa: Levelezések. Budapest, október 3-án. Egy oly nyomdáról akarok szólni, amellyel a »Typographia« hasábjain gyéren foglalkoznak. A »Hungária« - könyv- Typographia A budapesti nyomdászok árszabály-bizottságának Debreczen, okt. 2. Alulirt »ötös-bizottság« tisztelettel tudatja mélyen tisztelt árszabály-bizottsággal, hogy miután a a debreczeni sztrájkoló nyomdászok és a nyomdatulajdonosok között mindez ideig egyezkedés nem jött létre, néhány szaktárs kivételével — kik a mozgalmat tovább fogják vezetni — elutazunk. Midőn e várost végképen elhagyjuk, nem mulaszthatjuk el, hogy a budapesti árszabály-bizottságnak irányunkban tanúsított, valóban páratlan, humánus áldozatkészségéért, erkölcsi és anyagi támogatásáért leghálásabb köszönetünket ne nyilvánítsuk. Szavakkal nem bírunk eléggé kifejezést adni hálaérzetünknek, de annál többet érezünk szívünkben. Előttünk a bizottság érdemei örökre felejthetetlenek lesznek. Az ötös bizottság működéséről a részletes jelentést im, itt közöljük. Fogadja az árszabály-bizottság legmélyebb tiszteletünk nyilvánítását. Az ötös bizottság. Kimutatás: biz. tag biz. tat. * Ez összegben a vidékről kapott következő adományok is bennfoglaltatnak • Te vár G.80, Ú jvidék 12.00, Fürst F..20, Nyitra 3.24, N.-Várad 4.00, F.gyaradi szaktárs Székesfehérvár 5.21, Takács Szilveszter.72, Egy ober-st.-veithi szaktárs 2.50. Sze Bevétel. frt ki. Budapest* ............. 270 — Debreczeniek (Bpestről) 15 — Pozsony .......... . 30 — Temesvár ..................... 18 50 Kassa ...................... io Kiadás. i. kr. Úri Mihály..................... 23 50 Vincze János............. 21 — Szabó Miklós .................. 26 50 Kozma Ferencz .......... 26 50 Szeged ............................. 1O — Brassó ................... 8 10 Debreczen (városi nyomda) 8 — Kolozsvár......................... 8 — Balogh Mihály ............. 26 50 Nagy István ................. 26 50 Újlaki Antal ................. 23 — Sátoralja-Ujhely .. 2 — Miskolcz ......... ......... 1 — N.Károly ................. 1 — Pranger A. (városi nyomda) 1 — Pécs ......................... 3 Alló Gyula ............... .. 24 60 Juridesz József............. 24 50 Keresztesi István......... 24 50 Zecsovits József ........ 24 50 Kállay Ferencz.............. 12 Riosenfeld Péter ......... 14 50 V. Faragó József (elutazott) 10 — Jakobovits Ignácz » 8 — Stein Bernát » 8 — Littauer Lipót ... 1 — Guttmann Ignácz .... 1 Dolos Géza..................... 7 Furtász Ignácz............. 7 — Kiss Mihály ................. 7 — Levelezésekre ............. l 10 Az ügyvéd részére .... 5 — Összesen:: 385 00 Főösszeg.: 385 60 Kozma Ferencz, Kiss Sándor, Juridesz József, Pénztáros, ellenőr. jegyző. Rövid közlemények. — Azon árvák anyái, kik gyermekeik reszeretelt ruhát óhajtanak, fölkéretnek, hogy mielőbb Vancsek László biz. elnök P-nál, bástya-utcza Sz. szám, naponta déli 13 AjS-ig és este 7—8 óra között jelentkezzenek. — Az. szaktársak kéretnek, ha esetleg tudomásuk van egy-egy árvának lakásáról, szíveskedjenek azt az üzletben levő bizalmi férfiúval közölni, minthogy az idén a gyermekek jóval előbb kapják meg ruháikat, mint az elmúlt években ; már azon okból is intézi e kérést a t. szak 1886. társakhoz a bizottság, hogy vádolva ne legyen, ha ismét a tél beköszönt és a gyermekek mégsem kapták meg ruháikat. — A budapesti könyvnyomdászok és betűöntők hitelszövetkezete pénztárába e hó 5-éig összesen 598 tag 2092 részlettel fizette be a 20 krnyi behatási díjat. _— Fölkérjük azokat a szaktársakat, kik a párisi kiállításon részt vettek, hogy egy levelező lapon minél előbb értesítsék lapunk szerkesztőjét, miszerint beküldött tárgyaikat visszaküldjük-e, vagy azokat egyletünk önképző-osztályának ajándékozzák. r — Győrött f. hó 5-én egy kisebbféle iparkiállitás nyílt meg, melyen a győri nyomdászok is részt vesznek , igy a többek közt Fekete Ferencz szaktársunk Kossuth arczképét szedte meg vonalakból. A kép ugyan nem tesz valami nagy hatást, de tekintve azt, hogy ólom vonalakból kellett szednie s akkor is úgy, hogy talán kétfélénél több nem volt, mit felhasználhatott volna, szedője méltán dicséretet érdemel. A kép Fekete princzipálisa, Surányi úr engedelméből, háromféle színben nyomatott. — Oroszországi szaktársainkról csak hébe-hóba lehet valamit hallani és ha átszivárog is valami hír mihozzánk Moszkvából vagy Pétervárról, el lehetünk rá készülve, hogy nem lehet a legjobbnak mondani. Ha egynéhány németországi szaktárs nem keresné fel néha napján levelével a szaklapokat, nem is tudnánk semmit a muszka kollegákról és valóban szomorú sorsukról. Mint egy szaklapban olvasható, egy kisebb vidéki városban, amelyben három könyvnyomda van (ez unikum Oroszországban) a könyvnyomdászok segélyző-egyletet akartak alapítani. Ezt azonban az ottani rendőrség sehogy sem akarta megengedni. És miért ? Azért, mert az a szerencsétlen szaktárs, aki czélra megírta a körlevelet, fekete tinta hiányában vöröset használt a körlevél papírra tevéséhez. Természetes, hogy a körlevél ad circulandum ment a három üzletben és hogy hogy nem, elég az hozzá, egyszerre eltűnt írójával együtt. Az irót egyelőre elzárták, a vörös tintával irt corpus delictit pedig lepecsételték. Másnap természetesen »rapportra« czipelték a »nihilistát« és kereszttűzbe fogták. Ártatlansága a még ártatlanabb körlevél tartalma következtében kisült és a halálra ijedt kollegát a bíró azon atyai figyelmeztetéssel bocsátotta szabadon, hogy máskor vörös tintát ne használjon, mert az nagyon gyanús szín .. . Mint a krónika meséli, muszka szaktársunknak ez által elment a kedve az egyletalapítási eszmével tovább is foglalkozni. — Chicagóban »Old-Time Printers Association« czím alatt az idősebb nyomdász-segédek egyletet alapítottak, amelynek tagjai csakis olyan segédek lehetnek, akik már 25 éve mint könyvnyomdászok működnek Chicagóban. Hogy milyen czélja van ez egyletnek, arról a »Correspondent«, melyből e hírt átvettük, nem ir semmit. — Helyreigazítás. A »Typographia« 39. számában közlött hirdetés - hátralékosok között tévedésből »Petőfi-nyomda Veszprém« lett szedve. E helyett s petőfi-nyomda Félegyháza« olvasandó. A kiadóhivatal. Egyleti tudósítások. Budapesti könyvnyomdászok és betűöntők egylete. Az önképző-osztály választmányi ülése október hó 6-án. Igazolva távol vannak: Aigner Antal, Bozsák Ferencz, Fuchs Antal, Gelberger Mihály és Tschutschegg Vincze ; igazolatlanul: Neuhäusler Vilmos. — Pető Lipót, mint elnöklő, megnyitja az ülést és üdvözli a megjelent tagokat. Jelenti, hogy a mai ülés napirendjének egyik pontja : az anyaegyleti »Ébredés«-dalkör alapszabályainak megvitatása , de minthogy nem küldetett be, tárgyalása elmaradt. — Jelenti továbbá, hogy az egyleti dalkör választmánya elhatározta, hogy Mindenszentekkor a dalegylet részéről Sauerwein Géza sírjára (a gyászdal elénklése mellett) egy koszorú tétetik és Láng J. L. bizatik meg az emlékbeszéd tartásával. Kéri a jelenlevőket, hogy szemeljenek ki egy szónokot, ki elhunyt elnökünk Hornyánszky Viktor sírjánál tart emlékbeszédet. Ezen ügy a nagy választmányhoz tétetik át. Határozatba ment továbbá Hornyánszky Viktor sírjára egy koszorú letétele; a megboldogult családja értesittetni fog ezen lépésünkről, melynek elintézésével Steiner Adolf számvivő bizatik meg. — Vasárnap, folyó hó 17-én az önképző-osztály rendkívüli közgyűlést tart a következő napirenddel: 1. pont: Lintner Lajos tanár felolvasása: »A magyar nyelvben előforduló magyartalanságok fölött«. — 2. pont: Az ipartörvény revíziója ügyében követendő lépések«. — A könyvtár részére következő adományok folytak be : Balázs K. úrtól 1 kötet, Egyetemi nyomdától több nyomtatvány és Grosz úrtól 1 kötet, mely adományokért jegyzőkönyvi köszönet mondatik. Több tárgy nem lévén, elnöklő megköszönve a tagok figyelmét, az ülést bezárja. Aigner József.