Typographia, 1891 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-02 / 1. szám
1. szám. — XXIII. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Egész évre.........................4 forint TYPOGRAPHIA Szerkesztőség : Vill., Stáhly-utcza 1. sz. A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ÁRA : Negyedévre.........................1 forint Fél évre.............................2 forint Inv.c 35095 Budapest, 1891. január 2. HIRDETÉSEK árszabály szerint számíttatnak. KÉZIRATOK nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Vill., Stáhly-utcza 1. sz. Szaktársak és munkástársnők Alulírott bizottság tisztelettel kér benneteket, hogy — az árszabálymozgalom sikeres befejezése érdekében — hozzátok meg a tőletek telhető áldozatot és legalább kereseteteknek 2 százalékát adjátok addig, míg a megrendszabályozottak száma nem csökken. —• Tudjátok, hogy milyen áldozatba került mozgalmunk; eddig 20,000 irtot adtunk ki, s még ezrekre van szükségünk, hogy mozgalmunk sikere biztosíttassák. Áldoztatok eddig, a mozgalom megkezdésére, áldozzatok ezután is, a mozgalom befejezése érdekében; ez áldozat annál inkább szükséges most, mert e nélkül az elért eredmény megsemmisül s a kiadott óriási összeg kidobott pénzzé válik. Egy munkástestület sem hozott soha olyan nagy áldozatot a tőke elleni harczban, mint a mienk, de nem is ért még el oly rövid munkaidőt és — legalább aránylag — oly jó anyagi létet, mint a mienk; ne engedjük ezt az elért eredményt — mi műveltségünk következtében jogosan meg is illet — elveszni, hanem áldozzunk folytonosan: áldozzunk, hogy küzdhessünk és küzdelmünket győzelemmel végezhessük. Az árszabály-bizottság. Az uj év. Küzdelem az ember élete : küzdeni kell mindenkinek mindenért: a gazdag tőkepénzes telhetetlenségében küzd, hogy gazdagabbá legyen, a hírneves művész ambícióból küzd a még nagyobb hírnévért, mi pedig, szegény munkások, nyomorúságunkban küzdünk — a kenyérért. E többféle küzdelem között mindenesetre a miénk a legszánandóbb, nemcsak azért, mert a legszükségesebbért is kell küzdenünk, hanem még azért is, mert küzdelmünkben a társadalom többi osztályai még részvétükkel sem támogatnak. Magunkra vagyunk hagyatva s a magunk erejével kell fölküzdenünk magunkat az embert megillető helyre. Ki küzdelmünkben illő, hogy megemlékezzünk az elmúlt év eseményeiről és kifejezzük nézetünket a jövő év eseményeit is illetőleg. A lefolyt év két legnevezetesebb mozzanata bizonnyal az árszabály iránt való törekvés volt úgy a fővárosban, mint a vidéken; tudjuk nagyon jól, mily eredményt értünk el e tekintetben: a fővárosban kielégítő az eredmény, de a vidéken még csak kísérletet sem tehettünk az Aradon tartott gyűlés által elfogadott árszabály keresztülvitele érdekében. És — mondjuk ki az igazat — nincs reményünk , hogy e kísérletet rövid idő múlva megtegyük. Ha tekintetbe vesszük a vidéki szaktársak jó nagy részének magatartását a fővárosban lefolyt ármozgalommal szemben, úgy arra a meggyőződésre jutunk, hogy a vidéki szaktársak nagy részének még nemcsak hogy árszabály nem kell, de sőt nagyon meg vannak elégedve azzal is, hogy — élhetnek. Így viszonyok között nem csoda, hogy az óriási mérvben igénybe vett segélyezés követztében a központi önképző-osztály és a munkanélküli pénztár majdnem teljesen tönkrement; az előbbinek összes pénze — 2000 írt alaptőke kivételével — elfogyott, az utóbbinak pedig az év végén csak a fővárosban 5000 frt I deficitje van. Szomorú dolgok ezek, még ha tekintetbe vesszük is a sztrájk által elért eredményt, és még szomorúbb az, hogy e bajon csak egy orvossággal segíthetünk: az orvosság a heti illetéknek fölemelése. Az eddigi gyűjtési rendszer, az igaz, hogy sokat eredményezett, de nagyon kétséges, hogy később, a mozgalom teljes megszűnte után, eredményez-e csak számba is alig vehető összeget? Ehhez járul aztán még az is, hogy a gyűjtéseknél mindig csak egy része áldoz a szaktársaknak, míg egy másik nagy rész rendesen kivonja magát az áldozat hozása alól; pedig épen ez a másik nagy része az, mely jobban adhatna, mert jobb díjazásban részesül és úgy jobb állást is kell neki védeni a nyomdatulajdonosok ellen. A heti illeték fölemelése a legigazságosabb mód az anyagi érdekek megvédése érdekében, mert ennek következtében minden tag egyenlően áldoz az alapszabályokban is előírt czél elérésére; faktort és tördelőt, jó kollegát és rossz kollegát egyenlően terhelünk meg, s akinek nem tetszik , ki ép. Az igaz, hogy az országos nyomdász-kongresszus, mely az egylet országossá tételét kimondotta, kimondotta azt is, hogy a heti illetéket legalább 10 évig nem szabad fölemelni, de az is igaz ám, hogy ezt csak a vidéki tagok érdekében (?) tette; nohát ha a vidéki tagok nem akarnak fizetni, fizessünk mi fővárosiak. A vidéki tagok erre érvül hozhatnák föl, — fogadjuk is el annak, — hogy a heti illeték fölemelése csak a főváros érdekében történik, mert a fővárosi sztrájk alatt fogyott el az említett két pénztár pénze; a jövő évi közgyűlésen tehát fogadjuk el a következő indítványt:—a heti illeték a fővárosban 80 kr., a 20 kr. emelésnek fele része a központi ön 1képző osztályé, fele része pedig az országos ] egylet munkanélküli pénztáráé.« A küzdelem köztünk és a munkaadók között nem szűnik meg, sőt előreláthatólag folyton megújul az a most kivívott árszabály megvédése érdekében: készülnünk kell erre, s jobb előkészületet nem ajánlhatunk, mint a heti illeték fölemelését: segítsenek mostani ellenségeink a jövő küzdelemben, mert e küzdelem j az ő érdekükben is folyik. A gyűjtés elmaradhat, vagy legfölebb igazi önkéntes adakozásnak kell lennie : adjon, vagy adhat ezután is mindenki, de csak önként; egy perczentet vagy két perczentet ne rójjon ki egyik vagy másik gyűlés, mert ennek — amint láttuk — úgy sincs gyakorlati haszna, amennyiben a faktorok és jó kondíczióban állók nem adnak. Hogy mit hoz a jövő év, azt előre látjuk: folytonos harczot, igy tehát előre kell gondoskodnunk a harcz folytatására szükséges eszközről : a pénzről. A temesvári könyvnyomdász-egylet története 1851—1887. IX. A junius havi választmányi ülésen a verseczi és fehértemplomi fiók-egyletek a tagok csekély száma miatt feloszlattattak, és július 24-ére rendkívüli közgyűlés hivatott össze, melynek napirendje az országos egylethez való végleges csatlakozás, illetve a »Délmagyarországi nyomdász-egylet« feloszlatása, valamint az ez évi országos nyomdász-gyűlésre küldendő képviselők választása volt kitűzve. E rendkívüli közgyűlésen elnöklő Koszmovszky Adolf kimutatja, hogy az egyleti tagok alapszabályszerűen előírt száma (1/4 rész), mi az egylet feloszlatását feltételezi, jelen van, továbbá az újvidéki, nagybecskereki s lugosi fiókegyletek, valamint a fehértemplomi, resiczai, verseczi tagtársak átiratait fölolvassa, akik valamennyien a csatlakozás mellett nyilatkoznak és főleg a központra bízzák, saját legjobb belátása szerint eljárni, mire a jelenvoltak egyhangúlag elhatározzák, Temesvárott a »Délmagyarországi nyomdász-egylet« feloszlatását, és az országos egylethez való csatlakozást kimondván, az egyleti igazgatóság ennek keresztülvitelével megbizatik. Az augusztus hó 20. és 21-ki Budapesten ülésező negyedik országos nyomdász-gyűlésre Freta János és Koszmovszky Adolf mint küldöttek megválasztattak. Tekintettel a kedvezőbb helyzetbe jutott betegpénztárra s tekintetbe véve a csekélyebb beteglétszámot, a választmány indítványba hozta augusztus hó 1-től fogva a heti járulékok leszállítását 50 krról 40 krra, mely indítvány a közgyűlés által elfogadtatott. Ez év legfontosabb vívmánya kétség kívül az önképző-osztály alapítása, mi az országos egylethez való csatalkozásnál 'Kitiné* 'mii, «■:■.! f-Ji bekbeli szaktársaknak egy rég táplált óhajtása teljesült. Az utóbbi országos nyomdász-gyűlésen, melyen valamennyi kerületi egylet —■ Szeben kivételével — képviseltette magát, az önképző-osztály , illetőleg a vidéki tagokra érvénnyel bíró határozatoknál ugyanis következő tétel vétetett föl: »Minden városban, ahol könyvnyomda létezik, önképző-osztály alakítandó ; ahol pedig egy ilyen osztály fönntartásához a tagok megkívántak létszáma nem volna meg, az egylet egy hasonló, könyvtárral rendelkező egylettel (kötelezettség nélkül) lép összeköttetésbe.§ , Hogy tehát a föntebbi pontnak meg lehessen feledni, s az önképző-osztály alakítását megkezdeni, a választmány november 6-ára rendkívüli közgyűlést hirdetett, melyen Freta János, Koszmovszky Adolf, Mangold Sándor és Gábriel József az önképző-osztály érdekében élénk vitát fejtettek ki, mire a közgyűlés az alakítást egyhangúlag kimondotta. Az érintett osztály részére beszerzendő rendelkezési alapot illetőleg, többek között indítványoztatott, hogy a választmány, a közgyűlés utólagos jóváhagyása reményében, a betegpénztárból 100 frtnyi összeget kölcsönözzön, mely indítvány elvben elfogadtatott ugyan, de egyúttal Freta János, Mangold Sándor, Petrovátz Géza és Gábriel József tagtársakból álló bizottság választatott, melynek feladata, ez ügyben a budapesti központi igazgatással magát összeköttetésbe helyezni s a nevezett osztály alkotására nézve a megkivántató előmunkálatokat végrehajtani. Megjegyezzük itt még, hogy kevés kivétellel csaknem valamennyi tagtárs csatlakozott az önképzőosztályhoz és erre november hó 12-től kezdve a hetenkénti 10 krás járulékok befizetését megkezdették; hogy továbbá az önképző-osztály ma már fényesen gyarapszik és több mint 600 kötetből álló könyvtárral rendelkezik. Fönmarad még végül ez év halottjairól megemlékeznünk : Wolf Károly és Wirmand János temesvári s Werner Péter verseezi szaktársainkról, és az 1887-ik év, egyleti történetünknek utolsó éve is, az enyészet tengerébe merült. ..* A csatlakozás alkalmával következő tagokat számlált az egylet, akiknek — és ezt itt különösen hangsúlyozzuk — minden előbb szerzett jogaik, különösen pedig a »Délmagyarországi nyomdász-egylet« alapítóinak a rokkant-pénztárra nézve a föntartott nyolczéves időfolyam biztosíttattak : »