Typographia, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-07 / 1. szám
Budapest, 1898 január 7. ,M^ .TSIQQ — 1. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRA JTl^TTl A k T| TT T ▲ soron JnľľoTÍľ luvtl Negyedévre.............................75 J Ka * / g| gp J|| ||rj&| 1 gp| JB *|J e|ÍJ §| Wg Si 30 kr. bélyegilleték, mely Fél évre........................... 1.50 W? j||| |ll |||i ||1--- j ilal B—|a Kg f összeg előre beküldendő. b^8z*TM.......3 - I a W 1 ill i 1 /-% ü 111 kéz^tok Egyes számára 5 kr. JL- JL ■ XJ JL %/ ^L- » M » M, MA_ nem adatnak vissza. A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: VI. ker., gyár-utcza 31. szám. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. Kiadóhivatal: VI. kerület, Kyár-utcza 31. szám. XXX. évfolyam. Magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők egylete. JMeghivó. A „Magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők egylete“ 1898. évi január hó 9-én, délelőtt 10 órakor, a fővárosi Vigadó éttermében rendkívüli közgyűlést tart, a melynek egyetlen tárgya: ' ' az alapszabály-tervezet megvitatása. Budapest, 1897 deczember 20. A választmány. Megmozdultunk! A „Typographia“ mult számában megjelent „Emlékiratára tett szerkesztői megjegyzés azt is mondja, hogy „az árszabálysértésekkel szemben megmozdultunk“. Van valami igaz a dologban, amennyiben deczember 12-én tartottunk általános nyomdászgyűlést, amelyen határozatokat is hoztunk, de az a kérdés, hogy ezeket a határozatokat végre is tudjuk-e majd hajtani, azaz, hogy mostani megmozdulásunk nem e lesz nemsokára ismét megnyugvássá. Egy határozatot végrehajtottunk, azt tudniillik, hogy a két hírlapírói kört fölkerestük a közölt „Emlékirattal, de hogy mi lesz a válasz, azt nem tudhatjuk, s így a jövő teendőkkel sem számolhatunk még ; annyit tudunk csak, hogy úgy Rákosi Jenő, mint Mikszáth Kálmán — ismert előzékeny emberek lévén — szívesen és barátságosan fogadta a mi küldöttségünket, de jobb szerettük volna, ha Mikszáth Kálmán így nyilatkozott volna : „szívesen teljesítem kérésüket, már csak azért is, mert nem akarok Rákosi Jenő mögött maradni, aki az önök árszabályát fizeti.11 — Ámde ezt nem tette és valószínűleg nem is teszi, így tehát a mi deputácziónk Emlékirata kárba veszett munka, s csak erkölcsi haszna van, amennyiben békés uton is megtettük kötelességünket — a harcz előtt. A harcz, úgy látszik, elkerülhetetlen. Nézzük csak helyzetünket, amelyet őszintén föltárunk, menten minden szépítgetéstől. Ma már a fővárosban csak négy napilap van, ahol az árszabályt fizetik, s ezek a következők: Budapesti Hírlap, Pester Lloyd, P. Journal és Pol. Volksblatt, amelyekkel szemben többé-kevésbé csonkítva kapják az árszabályt a következő lapoknál: Pesti Napló, Budapesti Napló, Nemzet, Egyetértés, Nüggetlenség, Budapester Tagblatt, N. Pol, Volksblatt, Hazánk és Magyarország; az árszabályról pedig épenséggel nincs szó az Országos Hírlapnál, a Magyar Hírlapnál, a Pesti Hírlapnál, Budapestnél, Kis Újságnál, Magyar Államnál és e héttől kezdve az Alkotmánynál. Óriási visszaesés ez két év alatt, s ennek — az igaz — nagy részben a szomorú munkaviszonyok is okai, de okai vagyunk mi magunk is újságszedők. — Azok a szaktársaink, akik kauczióval mentek a sztrájk után dolgozni, még ma is megkapják a rendes árszabályt, s e véletlen hasznuk következtében nem hogy jó példával mennének elől a kollegiális kötelesség teljesítésében, de még az önkéntes adakozásról is megfeledkeznek. Pedig épen nekik kellene úgy a lapbizottsági mozgalomban, mint a hirlapszedők köre vezetésében a hangadó szerepet vinni, mert hisz az árszabály föntartása nemcsak az ő érdekök, hanem princzipálisaiké is, akik — tisztességes emberek lévén ■— a többi szószegő princzipális ellenére még mindig fizetnek. Higgjék el a Hungária és Budapesti Hirlap ujságszedői, hogy a mozgalomban való részvétellel és az adakozással nemcsak maguknak használnak, hanem princzipálisaiknak is, így tehát ez utóbbiak az előbbit nem csak nem ellenzik, hanem örömmel veszik, már csak a verseny érdekében is. Egy Hölzel, egy Preusz, továbbá Baura Sándor, Czekauer, Duschek István stb. elég emberek arra, hogy ezt belássák. Höppi és Preusz valamikor szerkesztették a „Gutenberg“-et, Czekauer, Baura és mások élénk részt vettek az utolsó és minden más korábbi mozgalomban, így tehát nem nézhetik közönyösen az általánosság érdekét, amely egy az ő érdekükkel is. Ha csak azt nézik, ami az utóbbi időben más lapoknál történt, s a mi vel ők is könnyen megtörténhetik, úgy nem lehetnek közönyösek. Az ő lapjaik kivételével mindenütt elvették vagy megnyirbálták a spéket, sőt számos lapnál már a bizonyos pénz a rendszer: a Budapestnél, Kis Újságnál és Pesti Hírlapnál bizonyos pénzben szednek, az Országos Hírlapnál pedig még a bizonyos pénznél is rosszabb a számolás. Mi történt e sok szomorú előzmény után e héten az Alkotmánynál ? Kapta magát e héten Molnár János komáromi plébános, pápai prelátus, országgyűlési képviselő, népbolondító stb., és átadta a néppárt lapját egy vállalkozónak, apúgy, mint Mikszáth Kálmán szabadelvű képviselő is tett az ő lapjával. Nagyon természetes, hogy ilyen vállalkozás következtében árszabályról, a munkások igényeinek kielégítéséről szó sem lehet; mit törődik azzal Molnár János, a jó pap, ha a munkások a földi átkozódások következtében mind pokolba kerülnek is, csak ő jusson mennyországba, mégpedig nem a katholikusokéba, hanem a mohamedánok hetedik mennyországába, ahol minden jámbor hivő hurik társaságában tölti az örökké való időt. Szaktársak ! Ujságszedők ! Fölhívlak benneteket a hozzánk való csatlakozásra. Amint láthatjátok, az önkéntes adakozáshoz csak a Pesti Napló, Budapesti Napló, Nemzet, Függetlenség, P. Lloyd, Egyetértés és Magyarország személyzete járul, míg a P. Journal és P. Volksblatt, a Budapester Tagblatt, Hazánk, Országos Hirlap, Magyar Állam, Budapest és Kis Újság vagy épen semmivel, vagy nagyon csekéllyel. El vagyunk nyomva mindnyájan, így tehát — szerintem — legczélszerűbb az összes elnyomottak újra való egyesülése, így voltunk az 1885-iki sztrájk előtt is, midőn a hirlapszedők körét alapítottuk: alig volt akkor számolás, és kivívtuk az árszabályt. Vétettünk mindnyájan, térjünk is meg mindnyájan. Ez az én eszmém ; nem tudom, mit szól hozzá a lapbizottság és a hirlapszedők köre; megmaradnak-e a passzív ellenállás alapján vagy általános egyesülést ajánlanak. Ha ez utóbbit teszik, úgy minden hirlapszedő fölveendő a körbe és minden hirlapszedő adakozzék is a lapbizottságnak. Ha ezt megteszik, az országos rendbontók kiesnek most a kondíczióból és helyüket jó szaktársak foglalják el, akik a harcz idején velünk tartanak. Elvárom a lapbizottság és a hirlapszedők köre válaszai. Egy hirlapszedő. * Egész öregében nem helyeseljük a fönnebbi czikket, legalább nem a végét, s azért közöltük, mert nagyon messzemenő indítványt tesz. Szerk. A szakszervezeti tanács. A fővárosi szakszervezetek vezetőségei ez év január hó 2-án igen jól látogatott értekezletet tartottak a gazdasági mozgalom (szakszervezkedés) erősbítése érdekében. Ez értekezleten mi nyomdászok is voltunk képviselve és a hozott határozatokat, úgy mint az összes szakmák, mi is kötelezőnek ismertük el. Egyébiránt a most elfogadott határozatok olyan természetűek, hogy erkölcsi kötelességünkké vált azokat elismerni.A munkásmozgalom terén szerzett tapasztalatok bizonyítják, hogy egyöntetű tevékenység és meghatározott taktika nélkül jelentékeny eredmények nem vívhatók ki. A különböző szakszervezetek egymás támogatására vannak utalva. És hogy ez lehetővé tétessék, még a legjobban szervezett szakma sem zárhatja ki magát. Az eddig fönnállót úgynevezett „Szaktanács“ nem ért egy pipa dohányt sem. A szakszervezetek közti kapcsot nem képezte, bérharczok alkalmával tehetetlen volt és új szakszervezetek létesítését vagy a létezők erősbítését nem tudta előmozdítani. Ily körülmények közt égető szükséggé vált a régi „Szaktanács“ reformálása. A különböző munkáslapok erre vonatkozólag élénk vitát indítottak és ennek köszönhető, hogy az említett értekezlet létrejött és a nézetek lehetőleg tisztázva voltak. A mi általunk kifejtett nézet az volt, hogy a jogvédelem és ellenállási pénztárak központosítására gondolni sem lehet. És ezt a nézetet az értekezlet is magáévá tette. Általános elvi határozatnak ki lett mondva, hogy „a szakszervezetek a munkásság gazdasági harczának szolgálatában állóknak tekintendők s e szempontból törekedni kell, a lehető legtöbb oldalú és legterjedelmesebb segélyezés által, azok harczképességét fokozni.“ Az uj szakszervezeti tanács pedig áll: 1. Egy héttagú végrehajtó bizottságból, mely a saját kebeléből választ: