Szabad Typographia, 1902 (1. évfolyam, 1-17. szám)
1902-05-17 / 1. szám
Budapest, 1902. május 17. Kéziratok ide küldendők.SZABAD SZERVEZKEDÉS (FREIE ORGANISATION) NYOMDÁSZ-TÁRSADALMI HETILAP Egyes számára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG: VII., Szövetség-utcza 11. sz., I. em. 28. 1. szám. "*ť MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. I. évfolyam. KIADÓHIVATAL : VIII., Népszinház-utcza 51. III. em. 3. sz. Előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalba intézendők. Tisztelt szaktársak! Alulírottak tudatában vagyunk annak, hogy egy munkástestületnek két részre való szakadása többnyire káros hatással van a testületre, de mégis kénytelenek vagyunk elválni a mi szervezőbizottságunknak nevezett testülettől, mert ez elválásunk most, jótékonyan hat majd a nyomdászságra. Az a merénylet, amit ez a szervezőbizottság a legutóbbi időben a „Typographia“ kötelező tételével úgy az anyaegyesület, mint a tagok szabad akarata ellen elkövetett, valószínűleg csak kezdete akar lenni a későbbi felforgató kísérleteknek, amit csak elvárásunkkal akadályozhatunk meg. Nem tűrhetjük azt, hogy tíz év óta jónak bizonyult szervezési rendszerünket felforgassák, sőt e felforgatásukkal az anyaegyesületet is abba a bajba keverjék, amelyből csak tavaly — tíz évi kínlódás után — bírt menekülni. Küzdünk tehát ez ellen a szervező-bizottság ellen, amely nemcsak hamis jelszavakkal vezette félre azokat a fiatal szaktársakat, akik a korábban — 1893-ban — történteket nem ismerik, de más oly dolgokat is tett, amelyek meg nem bocsáthatók. És mindezt teszi most, midőn — állítása szerint — árszabály-mozgalom előtt állunk. Két pártra szakítja a nyomdászságot, hogy oka legyen otthagyni állását, amelyet betölteni nem tud, mert az általa megindított és nagyon húzódó mozgalmat befejezni nem tudja. Jelszavunk legyen : Küzdeni az anyaegyesületért és a szervezkedésért, de úgy, hogy maradjon meg a mostani rendszer; az anyaegyesület segélyező legyen, a szervezkedés pedig, a „Typographiá“-val, mint fegyverrel, teljesen független és szabad! Ez a szabadelvű irány; ennek vagyunk követői tíz év óta, de most ezt meg akarja buktatni a reakczionárius szervezőbizottság. Szaktársak! Ne engedjétek ezt. Csoportosuljatok kibontott zászlónk körül és rövid idő múlva győzelmesen vonulunk föl, illetőleg megmaradunk annál a rendszernél, amely jelenleg fönnáll és amely szabadelvű. Szaktársi tisztelettel az előkészítő bizottság: id. Aigner József, Dobos Ignácz, Kohn Sándor, Pamuk Ferencz, Schuster Ágoston, Schwertfeuer Ádám, Stalla Márton, Stibinger Henrik, Varga Károly. Múlt, jelen és jövő. Április huszonhetedikén megtörtént az, amit minden gondolkodni és gondolkodni nem tudó nyomdász előre látott: Magyarország nyomdászai két pártra szakadtak, egy olyan indítvány elfogadása következtében, amelynek végrehajtása nemcsak a segélyező egyesületet, hanem a tíz év óta ápolt és ma már hatalmassá fejlődött szabad szervezkedésünket is veszélybe döntené. Ez az elfogadott indítvány, tehát határozat, a következő: a „ Typographia“ kötelező legyen minden egyesületi tagra“. Nagyon szép ez a mondat frázisnak és mint ilyet használhat is minden szépirodalmi író, de a szervező bizottság, mint komoly testület, amelynek kötelessége az ország nyomdászainak anyagi helyzetéről gondoskodni, ezeknek politikai és társadalmi mozgalmait vezetni, ne frázist dobjon oda az őt támogató tömegnek, hanem olyan indítványokkal álljon elő, amelyek végrehajtása javára válik az általánosságnak. Bíráljuk most ezt az elfogadott indítványt és bírálatunkba — elkerülhető nem lévén — vonjuk bele magát a szervező bizottságot is, de csak ezért az egy indítványáért. A tulajdonképeni segélyezés nem szociáldemokrata elv; a mi segélyezésünk önsegély, amit azért veszünk, mert az állam nem teljesíti irányunkban a köteles segélyezést. Már most mi köze a segélyezésnek az agitáczióhoz ? Semmi, sőt ezt a kettőt nem is szabad egymással szerves összeköttetésbe hozni, mert míg a segélyezés törvényes egyesülésen, az állam által megerősített alapszabályokkal történik, addig a szervezkedés szabadon, minden állami megkötés nélkül. Ehhez járul az is, hogy míg a segélyezésnél minden tag az általa befizetett összegért bizonyos törvényes kedvezményekben részesül, addig a szervezkedésnél csak olyan kedvezményekben, amelyeket a törvény nem biztosíthat. Más a czélja tehát a segélyezésnek és más a szervezkedésnek. Lehet jó segélyezés rossz szervezkedés mellett, vagy viszont jó szervezkedés mellett lehet rossz segélyezés. Nálunk mind a kettő jó és így nagy kár volt ezt megbolygatni. A szervezkedésnek a segélyezéstől való függetlenségét minden szociáldemokrata hangoztatja, csak a mi tervező bizottságunk akar az elvtől eltérni; ez azonban ne rójjuk neki bűnül, hanem inkább csak tapintatlanságnak, vagy helyesebben tapasztalatlanságnak tekintsük, ami nem is csoda ,ha tekintetbe vesszük azt, hogy egész szervező’ bizottságunk tapasztalatlan fiatal emberekből vagy soha semmit nem tanult pár idősebb szaktársból áll. Összevissza olvastak mindent, ide azt, amit bevettek, nem bírták megemészteni és mostani indítványukkal aztí is pökték újra a bevett táplálékot. De a tapasztalatlanságnak legfényesebb bizonyítéka az, hogy épen azok a fiatal szaktársak szavaztak az indítvány mellett, akiknek eddig még nem volt annyit tanulni alkalmuk, hogy tisztában volnának az elvvel, és akik az elmúlt tíz év történetét sem ismerik. Nézzük csak. 1893-ban örömmel üdvözölte az ország nyomdászsága, hogy a lap az egyesülettől elszakadt és ezzel együtt a szabad szervezkedés megalakult Örült ennek mindenki , mert egy segélyző egyesületi kötelező lap sohasem lehet független, lévén a segélyző egyesületnek különböző elvű tagjai, mind megkívánhatja, joggal, hogy az ő gusztusa szerint szerkesszék a lapot, míg ha az a szabad szervezkedést szolgálja, úgy agitál, amint akar. És most ezt, a tízéves gyakorlat által jónak bizonyult szabad szervezkedést akarja a mi szervező bizottságunk elrontani azzal, hogy a lapot ismét a segélyző egyesületi tagokra kötelezővé teszi. Soha! Maradjon meg a jelenlegi helyzet; legyen a lap agitáczionális társadalmi és politikai lap, habár két héttel ezelőtt a bizottság — valószínűleg valami furfangból — ki is vette a lap fejéből a politikai szót. Nekünk olyan, a külföldi egyesületekkel kölcsönösségben levő segélyző egyesület kell, amely az agitácziótól mentesen segélyez és olyan szervező bizottság és olyan politikai és társadalmi lap, amely a segélyző egyesülettől függetlenül agitál. A segélyző egyesület adja meg a betegeknek, munka nélkül levőknek, rokkantaknak, özvegyeknek és árváknak az őket alapszabályszerűleg, tehát törvényesen megillető segélyt, a szervező bizottság és a lap pedig védje díjazásunkat és munkaidőnket, vezesse társadalmi és politikai mozgalmainkat. Szaktársak! Nem meggondolatlanság volt-e ez az indítvány a szervező bizottságtól ? Ilyen fontos indítványt nem négy héttel kell a közgyűlés előtt föltálalni, hanem legalább egy évig megvitatni. De így, rögtönösen tették azt elénk, mint a gondatlan szakács a bolondgombát; a szaktársak egyik része, a tapasztaltak, megundorodott a szagtól és nem evett belőle, míg a másik rész, a tapasztalatlanok, nekiestek a tálnak és jól laktak, de meg is betegedtek. Reméljük, hogy majd meggyógyulnak és belátják, hogy a mostani helyzetnek fönn kell maradni. Zaka Lajos A becsempészett hivatalnok. E sorok írója előtt egy szervező-bizottsági tag egyszer úgy nyilatkozott, hogy az anyaegyesület elég gazdag arra, hogy még egy hivatalnoki állást kreálhatna. Természetesen azt is gondolta magában, hogy ez az állás vagy neki volna jó, vagy legalábbis egy másik szervező bizottsági tagnak. Arra az ellenvetésemre, hogy amíg a most levő három hivatalnok megbírja a munkát, addig negyediket alkalmazni nem lehet, továbbá PT Egyes példányok e lapból 10 fillérért az anyaegyleti helyiségben, Stolcz szaktársunknál kaphatók. “SM