Typographia, 1907 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-04 / 1. szám
Budapest, 1907 január 4. |/VV~o- ^ 3071 szám-Megjelenik minden pénteken TYPOGRAPHIA ELŐFIZETÉSI ÁR a Outenberg melléklettel együtt a fővárosban egész évre . 15.60 a vidéken. ...........................10.40 XXXIX. évfolyam. EGYES SZÁM ÁRA a fővárosban.................30 fillér a vidéken.......................20 fillér segédmunkásoknak , . 10 fillér Telefonszám S5— 52 A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség: VI., Hunyadi-tér 3. I. em. Hirdetések soronként 25 fillér, l mely összeg előre beküldendő Kéziratok nem aktnak vissza Kiadóhivatal: VI., Hunyadi-tér 3. I. em. Figyelem, hirlapszedők! Miután a hírlapkiadók egyrészről, a budapesti napilapoknál dolgozó szedők, gépmesterek és tömöntők gyűlése másrészről egyhangúlag és egyértelműig úgy határoztak, hogy 1907. évi január hó 7-től kezdődőleg a napilapok hétfői reggeli kiadása megszűnik, — fölhívjuk a budapesti napilapszemélyzetek összes bizalmi férfiait, hogy ezen határozatokat kellő időben tudassák munkaadóikkal, illetve az üzletvezetőkkel. A határozatok úgy szólnak, hogy a hétfői reggeli kiadások teljesen elmaradnak, a rendszerint délután vagy este megjelenő lapok pedig délután 2 óra előtt nem jelenhetnek meg. A hozott határozatok minden budapesti napilapra kiterjednek és azt semmi szin alatt — még előreszedéssel sem — kijátszani nem szabad. A hétfői reggeli lapok. Több mint 26 esztendős küzdelem aktáit zárhatják le a budapesti hirlapszedők 1907 január 1-én, a hétfői reggeli lapok megszűnésével. Több mint 26 esztendeje annak, amikor az ujságszedők között megindult a mozgalom, melynek czélja az volt, hogy a napilapok hétfőn reggel ne jelenjenek meg s e réven a sajtó állandóan éjjel dolgozó munkásai hitenként egy szabad naphoz jussanak, hogy kipihenhessék a hét fáradalmait és hetenként egy napon át emberek lehessenek azok, akik különben egész életüket természetellenesen töltik el. Nem volt akkor még törvényileg szabályozva a vasárnapi munkaszünet, de a sajtó technikai munkásai érezték, hogy ők is emberek, akiknek joguk van megkövetelni a hetenkénti pihenő napot. Ám az akkori szervezeti viszonyok nem engedték, hogy radikálisabb eszközökhöz nyúljanak az ujságszedők, kétségtelenül jogos és méltányos kívánságaik teljesítése érdekében. Hosszú, testet-lelket ölő éjjeli munkájukért az ujságszedők olyan gyalázatosan csekély díjazást kaptak, — magas deputát mellett! — hogy bizony első feladatuknak kellett tekinteniök az anyagiak rendezését, csak azután gondolhattak komolyan a pihenésre. Mégis már akkor, 1880-ban, tettek kezdeményező lépést, igaz, az akkori fölfogásnak hódolva, egy szerény kérelem alakjában — a Hírlapírók Egyesületéhez fordulva a hétfői reggeli lapok megszüntetése érdekében. Az erre a kérelemre érkezett válasz elismerte a törekvés jogosultságát, de annak teljesítése mégis lehetetlenné vált, mert bár a hírlapkiadók nagy többsége késznek nyilatkozott a hétfői reggeli lapok megjelenését beszüntetni, akadt egy lapkiadó, — állítólag a Neues Pester Journal és a Politisches Volksblatt tulajdonosa — aki ridegen elzárkózott az üzleti érdekeit sértő óhaj teljesítése elől és igy a kérdés lekerült a napirendről. A Hirlapírók Egyesülete által «A budapesti magyar és német napilapok tisztelt szedőihez» intézett válasziratot alább teljes egészében közöljük, részben azért, mert bizonyítékát képezi annak, hogy jogosnak és méltányosnak elismert kívánságok teljesüléséhez milyen hossz időre van szükség, ha a munkások erélyesen föl nem lépnek, de közöljük azért is, mert a választ Magyarország legnagyobb regényírója, Jókai Mór írta alá, mint az egyesület elnöke. A válasz így szól : A budapesti magyar és német napilapok tisztelt szedőihez. Tisztelt urak ! A Hirlapirók Egyesületének választmánya a legszivélyesebb előzékenységgel fogadta s több ülésen át behatólag tárgyalta önöknek junius hó 16-ikáról kelt becses iratát, melyben a vasárnapi munka, illetőleg a hétfő reggeli lap megszüntetése iránt keresték meg a Hirlapírók Egyesületét. A választmány egész teljességükben helyesli az ezen iratban foglalt fotás és figyelemre méltó érveket s azokat magáévá téve, megragadott minden eszközt, mely hatáskörében fekszik, hogy az önök megkeresésének s a zsurnalisztikában nyilvánult óhajoknak megfelelőleg a vasárnapi munka, melyet jelenleg rendkívüli körülmények nem indokolnak s mely a külföld '■/ sok országában nem szokásos, a hírlapoknál .... ;szüntettessék. A verseny tekintete mégva ez azonban csak a hírlapok egyértelmű rozata által lévén elérhető, a választ lány írta a budapesti összes szerkesztőket és kiadó!agy hódolva az önök iratában foglalt ar * 'any által is helyeselt emberiesség" 'ndok" . jelentenék ki készségüket a vasárl ji múmia, illetőleg a hétfő reggeli lap megszökéséhez. E fölhívásunk folytán a budapesti összes hirlapszerkesztők és kiadók, enek kivételével, ki két napilapnak kiadója, részint föltételesen, részint föltétlenül készeknek nyilatkoztak a hétfői reggeli lap megszüntetésére, általános föltételül az tűzetvén ki, hogy hétfő reggel 1ap se adassák ki. Az említett egy kiadó, ne névén tekintettel az e tárgyban fülforgó indokokra, kijelenti, hogy ragaszkodik a hétfői reggeli ,ap kiadásához, sőt vele, mint «g. szersmindmdatulajdonossal, nyomdai személyzete is é zvezett s ez által, a föntebb említett indokoktnál ,va, a választmány fölhívása sikertelen s az önök iratában foglalt szintoly igazságos, mint méltányos kivánat teljesitése lehetetlenné vált. Midőn erről önöket sajnálattal és őszinte tiszteletünk kijelentése mellett értesítjük, nem mulaszthatjuk el köszönetünket kifejezni a megtisztelő bizalomért, melyet önök becses iratukban a Hirlapírók Egyesülete iránt tanúsítani szíveskedtek s mely a budapesti hírlapirodalom munkásainak túlnyomó nagy többségénél a legteljesebb viszonzásra talált. S bár egy hirlaptulajdonos vonakodása folytán Egyesületünk nem lehetett oly szerencsés, hogy az önök kivánatát teljesíthesse, reméljük, ez nem fogja megzavarni az egyetértést, mely a budapesti hírlapok írói és nyomdai személyzete között állandólag és oly örvendetes módon uralkodik. A Hirlapirók Egyesületének igazgató választmánya nevében: Budapesten, 1880 junius hó 24-én. Hindy Árpád, Jókai Mór, titkár, elnök. Ezzel a válaszirattal a hétfői reggeli lapok ügye le is került egy időre a napirendről; a szervezeti viszonyok nem engedték a radikális fellépést, arról pedig lassan-lassan meggyőződtek a szaktársak, hogy kéréssel sem ezt, sem más, még oly igazságos és méltányos kívánságukat meg nem valósíthatják. Az elégedetlenség a fönnálló helyzettel azonban megmaradt s a Typographia évfolyamai bizonyítják, hogy az ujságszedők mennyire érzik a vasárnapi munkaszünet hiányát. 1891-ben Baross Gábor megcsinálta a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényt, amely látszólag orvosolta az ujságszedők sérelmét. Csak látszólag, mert a helyzet nem javult, hanem rosszabbodott. Míg ugyanis előbb vasárnap esti 9—11 órakor kezdtek szedni az ujságszedők, addig a törvény életbeléptetése után hétfőn a hajnali órákban kellett a munkát megkezdeni. Aki részben már beletörődött abba, hogy a természetestől eltérőleg reggel 3—4 órakor térjen nyugalomra, annak a törvény életbelépése után minden hétfőn reggel 3—4 órakor kellett fölkelnie. A fantázia gyönge annak az elképzelésére, hogy ez mit jelent az újságszedőre. A hírlapkiadók pedig nem törődtek a munkások rettenetes helyzetével és nem törődtek a törvény intencziójával, sőt rendelkezéseivel sem, hanem kezdettek reggel 6 óra helyett 5, 4, sőt 3 órakor is szedni, csakhogy a konkurrencziában elsők legyenek és feneketlen zsebjüket ily módon is tömjék. A 90-es évek vége felé ismét komolyabb stádiumba került a hétfői reggeli lapok megszüntetésének ügye. Ekkor az újságírók is csatlakoztak a mozgalomhoz, sőt éppen ezek tüzelték a szedőket erélyes föllépésre. Azonban most is akadt egy hírlapkiadó, — állítólag a Pesti Hírlap tulajdonosa — aki szembehelyezkedett az akczióval és miután ennél a lapnál teljesen szervezetlen munkások dolgoztak, Varga (Lilienberg) Endre vezetése alatt, — ismét eredménytelen maradt az akczió. A szaktársak pedig most már végleg meggyőződtek arról, hogy kéréssel nem érnek czért, mert az újságkiadók ugyan nem tagadhatják meg a kérés méltányosságát, de mindig másmásra ruházzák maguk között azt a dicstelen szerepet, hogy az eszme megvalósításának útjába álljon, a többinek lehetővé téve ezáltal, hogy a konkurrencziára hivatkozva, kitérjenek a munkásság jogos és méltányos kívánságának teljesítése elől. A harmadik fontosabb megállóhoz 1906 nyarán érkeztünk el és hihetőleg czélhoz is jutottunk végre. Az eszme ma már teljesen megérett. Az ujságszedők helyzete tűrhetetlen. A hírlapkiadók most is elismerték a kívánság méltányosságát és kijelentették, hogy 1907 január 7-től kezdődőleg a hétfői, reggeli lapok megjelenését beszüntetik. És most is akad olyan kiadó, aki a határozatnak magát alá nem veti. Eddig tehát ugyanaz történt ebben az ügyben a munkások kezdeményezésére, mint 1880-ban és a 90-es évek végén. Egy kis különbség azonban mégis van az akkori és a mai viszonyok között. És ez az, hogy a nyomdászszervezet ez alkalommal már érvényt fog szerezni akaratának és a hírlapkiadók határozatának is. Január 7-én már nem jelenik meg hétfői reggeli kiadása a napilapoknak. Ezt határozta el a hírlapoknál