Typographia, 1920 (52. évfolyam, 1-53. szám)

1920-10-22 / 43. szám

Budapest, 1920 október 22 ötvenkettedik évfolyam 143. szám A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden héten pénteken. Előfizetési ár egész évre 96 korona. Egyes szám ára 2 korona. Telefon: József 133 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, VIII. BÉRKOCSIS UTCA 1. SZÁM, FÉLEMELET, 4. AJTÓ, GUTENBERG-OTTHON Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetés sek nonpareille-soronként megállapodás szerint számíttatnak és előre fizetendők PREGHIVÓ. A Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyző-Egyesülete rendes KÜLDÖTTKÖZGYŰLÉSÉT 1920 október 31-én és november 1-én délelőtt 9 órakor saját helyiségében (Budapest, VIII, Kölcsey utca 2. szám, félemelet) fogja megtartani, amelyre a küldötteket tisztelettel meghívja Budapest, 1920 szeptember 6 a választmány. Miskolci egyesületi választmány: 15. Mondja ki a küldöttközgyűlés, hogy vidéken betegség és munkanélküliség esetén a tag alapszabályszerű járandósága a helyi választmányok utalványozására nyugta ellenében pénztárnok által a tagok által befizetett illetékekből legyen kifizethető. A központtal szemben az elszámolás pedig ezen nyugtákkal történjék. (Miskolcon sincs választmány; az indítványt ennek dacára leközöljük) * 16. Fellebbezések, előterjesztések. 17. A küldöttek képviseleti költségeinek megállapítása. Napirend: 1. Az összevont évi mérlegek előterjesztése és a fölügyelőbizottság jelentése alapján a fölmentvény megadása. 2. Két jegyzőkönyvhitelesítő és hat jelölőbizottsági tag választása a választmány, a fölügyelőbizottság és négy választott bírósági ülnök jelölésére. 3. A választmány által szükségkép már előzőleg elrendelt tagdíj- és segélyfelemelés utólagos bejelentése és jóváhagyása. 4. A Magyarországi Könyvnyomdászok Szakegyesülete beolvadásának eldöntése.5. Az alapszabályok módosítása. 6. Az ügyviteli szabályok 3, 5., 6. és 10. pontjának módosítása 7. A közgyűlés fölhatalmazza a választmányt az abbáziai üdülőház eladására. 8. Az új választmány fölhatalmazása a kiválni kényszerült tagcsoportok likvidiációja tárgyában. A választmány. A kerületek indítványai: 9. A munkanélküliek rendkívüli segélyezésére a szakmunkások összkeresetük után 2%-os, a munkásnők & segédmunkások pedig 1%-os különjárulékot fizessenek. Budapesti kerületi taggyűlés. * 10. A debreceni kerület sérelmesnek találja a központi vezetőség azon határozatát, mely szerint a háborúban megrokkantak 10 évet elveszítenek a rokkantsági jogosultságukból. Ezért indítványozza, hogy azon hadirokkantak, kik megrokkanásuk után a szakmánál még 5 évet befizetnek, helyeztessenek vissza régi jogaikba. 11. ügy a Typographiában, valamint a fővárosban és több vidéki városban akció indult meg a Rofckiant-Menház felállítása tárgyában és erre az alapra már több helyen 1—1 koronát fizetnek is. A debreceni kerület a Rokkant-Menház felállítását nem tartja időszerűnek, ezért nem járul hozzá, ellenben magáévá tette, hogy a kérdéses 1 koronát hajlandó fizetni, azonban ezt a rokkantak magasabb segélyezésére kívánja fordítani. 12. A debreceni kerület megállapítja, hogy az egyesületi orvosok a mai viszonyokhoz mérten nincsenek kellőképen dotálva és ezért a tiszteletdíjért orvost nem lehet kapni, már pedig a kerületi csoportéinak tőke nem áll rendelkezésére, amiből a különbözetet fizesse. Indítványozza, hogy az orvos tiszteletdíja a mai viszonyoknak megfelelő összegben állapittassék meg. 13. A debreceni kerület megállapítja hogy a csoportok fentartására visszatartott heti 20 fillér nem elegendő, mert ebből az összegből még helyiséget sem tud föntartani. Önképzésre, könyvtárföntartásra, levelezésekre és egyéb adminisztrációs költségekre a csoportoknak nem áll semminemű tőke rendelkezésére, úgy, hogy magát föntartani képtelen. Indítványozza tehát, hogy a csoport föntartására visszamaradó összeg százalékokban állami itassák meg és ez legalább is 10% legyen. Debreceni kerület.# Szegedi egyesületi választmány: 14. Mondja ki az országos küldöttközgyűlés, hogy a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyző Egyesületét uj alapokon modern munkásszövetséggé alakítja át és a fiókok önállóságát kifejleszti. (A lapsz. szerint Szegeden nincs választmány, az indítványt leközöljük a hosszú indokolás elhagyásával, melyet a küldött a közgyűlésen majd elmondhat.) Rendes közgyűlés. 1. 1912-ben tartotta a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyző Egyesülete utolsó rendes közgyűlését. Ugyanakkor, azóákor egyesületünk a Népoperában díszgyűlés keretében ötvenéves fönnállását ünnepelte. A visszaemlékezés rendszerint nem ak and dolgunk, de ez alkalommal jóleső érzés fog el bennünket, amikor lelki szemünk elé idézzük legalább egy pillanatra azt az időt, amikor — bízva a fokozatos fejlődésben — oly reményteljesen néztünk a jövőbe... Az a kép azonban, amely egyesületünket hatalmas fejlődésében mutatta, erőszakos változásokon, ment keresztül. Csalódás ért bennünket. Ezt a háború zúdította ránk. A háború volt az oka annak is, hogy az 1915- ben esedékessé vált közgyűlésünk megtartható nem volt. Végre 1918-ban jutottunk el odáig, hogy a tagok képviselőit rendkívüli közgyűlésre hívjuk meg Budapestre. Azért rendkívüli közgyűlésre, mert az akkori viszonyok még nem voltak érettek arra, hogy rendes közgyűlést tartsunk. Legjobbjaink nagy része annak idején vagy katonai szolgálatot teljesített, vagy pedig hadifogságban volt, amit a közgyűlési küldöttek megcsappant száma is elávult. Amíg a háború előtt szakegyesületi közgyűlésünkön a tagok 131 küldött által voltak képviselve, a segélyzőegyesületin pedig 68-cal, addig a rendkívüli közgyűlésen ezeknek a száma mindössze 42 volt. Ekkor azonban még megvoltak Magyarország eredeti határai. A rendkívüli közgyűlés megtartását szükségessé tette az a törekvés, hogy szervezetünk széttagoltsága dolgában egy lépést az egységesítés felé tegyünk. Ez a lépés az egységes illeték bevezetésében jutott kifejezésre. Az egységes illeték meghozta gyümölcsét, a Segélyző- és Szakegyesület egybeolvadását. Ezt a régi óhaját a magyarországi nyomdai munkásoknak, alapszabályok által körülbástyázva, fölterjesztettük a fölöttes, hatóságnak, a belügyminiszternek, jóváhagyás végett. A miniszter leiratban értesítette az egyesület vezetőségét, hogy csak akkor lesz abban a helyzetben, hogy a szóbanforgó kérdésben dönthessen, ha az egyesület illetékes fórumának, a rendes közgyűlésnek határozata előtte fekszik. Ez a körülmény szülte a választmány azon határozatát, hogy még ez ér nem megtartja rendes közgyűlését. Nyolc év után tehát találkoznak tagjaink képviselői ismét rendes közgyűlésen. Sajnos, egészen más viszonyok közepette. Hatalmas egyesületünk az országgal együtt összezsugorodott, kisebb lett. A küldöttek száma most már csak 58. Ezek közül 50 budapesti és csak 8 vidéki 7 városból. Ezek: Debrecen, Győr, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Miskolc, Sopron és Szeged. A pécsi szaktársak küldenék a kilencedik küldöttet, ha a szerbek, akik Pécs városát megszállva tartják, ezt lehetővé tennék. Háború előtt 22 vidéki és 46 budapesti küldött képviselte a tagokat. A Szakegyesületnek 68 budapesti és 63 vidéki küldött 56 városból képezte közgyűlését . Ezek a számok mutatják azt a pusztítást, amelyet a háború a magyarországi nyomdászszervezeten véghez vitt. Nem fogjuk közgyűlésünkön ott látni Felsőmagyarország nyomdavárosai (Kassa, Pozsony, Turócszentárton) küldötteit, távol lesznek délmagyarországi szaktárcáink Lugosból, Temesvárról, Újvidékről és nem üdvözölhetjük ezen a közgyűlésen egész Erdély nyomdászsága képviselőit, ami által szervezetünk leghatalmasabb vidéki oszlopai, mint Arad, Kolozsvár, Nagyszeben, Nagyvárad, veszítettük el. A tagok száma így mintegy 2000-rel csappant meg. A veszteség fájdalmas, mert együvé tartoztunk és megértettük egymást közös ügyünkben, amelyért szervezetünk keretében harcoltunk, lépésről-lépésre előre haladva azon az uton, amely egyesületünket naggyá, áldásossá tette. Megfogyva bár, de törve nem mondhatjuk a költővel, mert kevesebben lehetünk, de gyöngébbek nem leszünk. A taposott és bevált utón az európai nyomdászcsaláddal együtt haladunk tovább. Az 1920. évi rendes közgyűlésnek egyik fő célja, hogy ezt dokumentáljuk. Az egyesület vezetősége, amelyet 1912-ben választottak meg, nem tér ki a felelősség alól mindazért, ami e hosszú idő alatt egyesületi életünkben történt. A dolog természetében rejlik, hogy a választmány nincs abban a helyzetben, hogy az elmúlt nyolc esztendőről oly beszámolót nyújtson, mint azt a tagok érdeke parancsolná. Erről persze szó nem lehet. Ezt azonban a tagok kiválasztottjai, a küldöttek, nem is kívánhatják. A választmány beszámolója, amelyet a Typographia már ismertetett, ámbár csak a legutóbbi két évről szól, mert az 1918-ban megtartott rendkívüli közgyűlés tudomásul vette az előbbi években történt intézkedéseket, ami azonban nem zárja ki azt, hogy azokról a rendes közgyűlésen ne essen szó. Egységben rejlik az erő! Ez vezérelte két egyesületünk vezetőségét akkor, amikor elhatározta, hogy a magyarországi nyomdai munkások számára ismét elérkezettnek látja az időt, hogy egy egyesületben tömörüljenek. Úgy, amint az egyszer már volt, 1891 előtt, amely évben egyesületünket följelentés alapján fölfüggesztették. Azóta elmúlt harminc esztendő. Igaz, 30 évvel ezelőtt a munkásnők és segédmunkások nem voltak még tagjaink sorában, de a mai viszonyok egészen mások és oda fognak fejlődni, hogy tán már a legközelebbi közgyűlésünkön aktuális lesz a tanoncoknak az egyesületünkbe való bekebelezése is. Mindezeket mérlegelve, hisszük, hogy a közgyűlés megérti majd az idők felét és aszerint fog ebben a messze kiható kérdésben, a két nyomdászegyesület egybeolvadása ügyében, határozni. * *M.Í A Szakegyesület. A Szakegyesületet a sajátos magyar politikai viszonyok hívták életre. Megszűntét az 1919-iki új orientáció tette lehetővé. Hosszú évekig tartó szenvedelmes viták aktái fognak valószínűleg lezáródni az október hó 30-án tartandó küldöttgyűlésen. Sokak fölfogása lett az utóbbi években, hogy a Szakegyesület kiélt intézmény, amely a kedvezőnek látszó politikai szituációiban már semmi hivatást sem tölt be. Véleményem szernt nem ezt a fölfogást kívánta az 1919. évi április hó 22-én tartott összvezetőségi ülés honorálni akkor, amikor kimondotta, hogy annak működését megszünteti és az egységes illetékfizetést vezeti be. A határozat meghozatalát és keresztülvitelét lehetővé tette az akkori helyzet. Ennek és a teljes egységesség gondolatának hatása alatt mondotta a vezetőség, hogy május hó 3-tól kezdve egységes illeték fizetendő addig is, amíg a később egybehívandó kongresszus a határozatot törvénnyé emeli. Kimondván azt is, hogy ennek megfelelően az egyesületnek a Magyarországi Nyomdai Munkások Szövetsége ciánét adja.