Typographia, 1962 (94. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
femmi . A könyvek és vásárok városában, Lipcsében tartották első nemzetközi tanácskozó konferenciájukat a nyomdaipari szakszervezetek képviselői. Régi vágya teljesült ezzel a nyomdaipari dolgozóknak szerte a világon. A Szakszervezeti Világszövetség, amely kezdeményezte a konferenciát, nagy szolgálatot tett a nyomdaipari dolgozók nemzetközi egysége megvalósításának. Köszönet illeti azoknak az országoknak nyomdászszakszervezeteit — Olaszország, Franciaország, Japán, Szovjetunió, Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság —, amelyek az előkészítő bizottságban közreműködtek. A lipcsei új városháza dísztermében november 25-én nyitotta meg 4 napos ülésszakát a konferencia. A tanácskozáson 25 ország: Ausztria, Brazília, Kína, Ciprus, Dánia, Finnország, Franciaország, Magyarország, Olaszország, Japán, Libanon, Marokkó, Norvégia, Új-Rhodézia, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia, Svédország, Szovjetunió, Német Demokratikus Köztársaság, Német Szövetségi Köztársaság, Bulgária, Peru, India és Kuba nyomdászszakszervezetei, valamint a Szakszervezeti Világszövetség képviselői vettek részt. Szakszervezetünket Terényi László főtitkár vezetésével dr. Lévai László, a központi számvizsgáló bizottság tagja, a Kossuth Nyomda főkönyvelője és Jicsinszky László, nemzetközi és békevédelmi referens képviselték. A megjelent delegációk 156 küldötte 2 240 000 nyomdaipari szakszervezeti tagot képviselt. A nemzetközi tanácskozás jelentőségét bizonyította, hogy a részvevő országok közül öten az ún. Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségéhez tartoztak, bár határozat tiltja, hogy a Szakszervezeti Világszövetség tagjaival kapcsolatba lépjenek. A konferenciára 42 nemzet jelentette be részvételét, de a tiltó határozat és néhány kapialista ország intézkedései meggátolták jövetelüket. A konferencia négy napirendi pontot tárgyalt meg. Az elsőt G. Valdarchi, az Olasz Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára terjesztette elő: »Az összes szakszervezetek és az összes dolgozók nemzetközi együttműködésének és szolidaritásának erősítése a gazdasági és szociális követelésekért, a szakszervezeti jogokért vívott harc támogatására, harc az imperializmus ellen, a nemzeti függetlenségért és a béke megvédéséért«. (Ez volt egyébként a konferencia fő jelszava is.) A második napirendi pont »A nyomdaipari dolgozók és szakszervezeteik hozzájárulása a gyarmati rendszer ellen, a nemzeti függetlenségért és a béke megvédéséért vívott egységes harc megerősítéséhez. Ennek előadója, K. Onozuka, a Japán Nyomdaipari és Kiadói Dolgozók Szövetsége végrehajtó bizottságának tagja volt. A harmadik napirendi pontot E. Ehii, a Francia Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára terjesztette elő: »Az új technikának, a gépesítésnek és az ésszerűsítésnek következményei a nyomdaiparban a munkaviszonyokra, harc a teljes foglalkoztatottságért és az egészség megvédéséért«. A negyedik napirendi pontról szóló beszámolót K. Kalinnyikov, a Szovjetunió Kulturális Dolgozói Szakszervezetének elnöke mondta el »A Szovjetunió szakszervezeteinek szerepe és tevékenysége a dolgozók élet- és művelődési színvonalának megjavításában« címmel. A napirendi pontok előterjesztése után rendkívül élénk, politikailag tartalmas vita következett. A részvevő országok majdnem valamennyi képviselője szót kapott és tájékoztatást adott országa helyzetéről. A beszámolók és hozzászólások ezeket a legfontosabb kérdéseket érintették: a világbéke biztosítása, a német békeszerződés megkötése; Nyugat-Berlin demilitarizált szabad várossá nyilvánítása; a nemzetközi egység és szolidaritás megvalósítása a világ nyomdaipari dolgozói között az imperializmus, a gyarmatosítás ellen, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek megjavításáért folytatott eredményesebb harc érdekében. A küldöttek valamennyien vádolták a kapitalizmust, közös harcra szólítottak fel a háborús tűzfészkek megszüntetéséért, a békéért, a nyomdaipari munkások egységéért. Mély hatást tett a konferencia részvevőire a marokkói nyomdászszakszervezet vezetőjének hozzászólása, aki elmondotta, hogy Afrikában milyen barbár módszerekkel nyomják el a népek felszabadító harcait A lipcsei nemzetközi konferencia emblémája a gyarmatosító hatalmak. Az ébredő Afrika hangja szólalt meg, amikor elmondta, hogy Afrika népei jól tudják, kik segítenek nekik, és ki van ellenük. A marokkói munkásosztály tudja, mi a kötelessége, és harcol az imperializmus ellen, az elnyomás ellen, a szabadságért. A Szovjetunió és a szocialista országok dolgozóinak örömteli élete, az SZKP XXII. kongresszusának elfogadott programja az afrikai népek programja is. A japán szakszervezet főtitkára arról a hatalmas harcról számolt be, amelyet a japán munkások folytatnak elnyomóik ellen. Elmondta, hogy amíg a japán tőkések haszna 1960- ban 1950-hez képest hatszorosára növekedett, addig a nyomdaipari munkások között a tbc-ben és idegbajban megbetegedettek száma ugyancsak hatszorosára emelkedett. Egy család létfenntartási költségeit csak túlórával lehet biztosítani. Ezért a japán nyomdászok túlnyomó többségének 70—80 órát kell dolgoznia hetenként. A szocialista országok küldöttei beszámoltak azokról az eredményekről, melyeket a munkásfiatalok éveiben értek el és azokról a még szebb terveikről, melyek tovább emelik a dolgozók élet- és munka, szociális és kulturális körülményeit. Szakmáink dolgozói nevében Terényi László főtitkár üdvözölte a konferenciát, tájékoztatást adott a magyar nyomdaipari dolgozók helyzetéről, munkájáról, gondjairól és terveiről, majd átnyújtotta a szakszervezet központi vezetőségének ajándékát, egy serleget, amelyet a Szabadság-szobor díszít. A tanácskozás nagy nyilvánosság előtt zajlott le, és világszerte nagy érdeklődést keltett. A világ sok országából nyomdaipari üzemek és szakszervezetek küldték el jókívánságaikat a konferencia részvevőihez. Jóleső érzés volt küldöttségünk számára, hogy legelőször azt a táviratot olvasták fel, amellyel a budapesti Globus Nyomda üdvözölte a konferenciát és kívánt sok sikert a tanácskozás részvevőinek. Ezenkívül az Egyetemi, a Kossuth és a Zrínyi Nyomda üdvözletét ismertették. Amilyen egységes volt a konferencia a különböző napirendi pontok megtárgyalásánál, ugyanolyan egységes volt a határozatok meghozatalánál is. Bár a határozatszövegező bizottságokon belül voltak viták, nem is kevés, és elég hosszú ideig tartó, mégis az elvi következtetések levonásánál az a cél vezérelte a bizottság valamennyi tagját, hogy a konferenciával előre vigye a nyomda és grafikai ipar dolgozói helyzetének javításáért folytatott harcot, hogy a Szakszervezeti Világszövetség keretein belül egységesen szállhassunk szembe a fejlődést akadályozó erőkkel. A tanácskozó konferencia hat határozatot fogadott el. Az első határozat a nyomdaipari szakszervezeteknek és munkásoknak követelésprogramjával foglalkozik élet- és munkakörülményeinek megjavítását illetően. A második határozat a nyomdaipar dolgozóinak és szakszervezeteinek arról a felességteljes harcáról szól, amelyet folytatniuk kell a béke és a nemzeti függetlenség érdekében. E határozat a harmadik határozattal együtt figyelmeztet arra a nagy felelősségre, mely a könyv, a sajtó munkásaira hárul a világbékéért az általános és teljes leszerelésért, a különböző rendszerű országok békés egymás mellett éléséért, a német békeszerződés megkötéséért, a katonai támaszpontok felszámolásáért, a háborús propaganda betiltásáért folytatott harcban. A negyedik határozat felhívja a nyugatnémet nyomdaipari dolgozókat és szakszervezeteiket arra a történelmi felelősségre, mely a jelenlegi helyzetben rájuk hárul. Az ötödik határozatban a nemzet-közi tanácskozás forró testvéri üdvözletét küldte a Szakszervezeti Világszövetség ötödik kongresszusának, és felkérte a konferenciának azon részvevőit, akik mint küldöttek az SZVSZ moszkvai kongresszusán is részt vesznek, tolmácsolják az emberiség legtekintélyesebb, legátfogóbb, világszervezetének a nyomdaipari dolgozók szolidaritását. , A hatodik határozat kimondja, hogy a nyomdaipari dolgozók harci egységének biztosítására az SZDSZ keretében hattagú állandó tanácskozó bizottságot alakít, melynek tagjai Brazília, Franciaország, Japán, Német Demokratikus Köztársaság, Olaszország és a Szovjetunió. Állandó székhelyéül Prágát jelölte ki. Küldöttségünk törekedett arra is, hogy szakszervezetünk nemzetközi kapcsolatait tovább bővítse. Ennek eredményeként Dániával felújítottuk kapcsolatainkat, Új-Rhodézia, Brazília, India és Ghan° nyomdaipari szakszervezeteivel pedig újakat teremtettünk. A búcsúfogadáson kifejtettük azt a véleményünket, hogy a tanácskozás rendkívül hasznos volt, mert kitűzött céljait maradéktalanul teljesítette. Valamennyien megfogadtuk, hogy a jövőben rendszeresebben fogunk tanácskozni. A gyakoribb találkozás lehetővé teszi, hogy megismerjük egymás tapasztalatait és erősítsük a kapitalista elnyomás ellen küzdő nyomdaipari szakszervezetek munkáját. Meggyőződésünk, hogy ebben a munkában a legnagyobb mértékben támogatnak szakszervezetünk tagjai. Jicsinszky László A NYOMDAIPARI SZAKSZERVEZETEK ELSŐ NEMZETKÖZI TANÁCSKOZÓ KONFERENCIÁJA Leipzig, 25-28 XI 1961 ÉJSZAKAI KÖRSÉTA Éjjel tizenkét óra. A dolgozó emberek nagy része ilyenkor már az igazak álmát alussza. S reggel, amikor kezükbe veszik a friss újságot, a legtöbben nem is gondolnak arra, hogy mennyi szorgos kéz munkálkodott az éjszaka folyamán azért, hogy a lap időben megjelenjen. Zúgnak a gépek az ATHENAEUM NYOMDA hatalmas épületében. A gépteremtől a mélynyomó-előkészítőig, a szedőteremtől a kötészetig olyan a kép, mintha nem is az éjszakai műszakot látogattuk volna meg. Mert megváltjuk őszintén, egy kicsit arra számítottunk, hogyha éjszaka toppanunk be a nyomdába, találunk majd álló gépet, álmosan lézengő embereket. Kellemesen csalódtunk ... — Máskor is csaknem százszázalékos az éjszakai gépkihasználás, most meg különösen az — mondja Héger István, az éjszakai műszak vezetője. — Év végi hajrában vagyunk, nem érünk rá unatkozni. Az éjszakai műszakban dolgozók éppúgy, sőt talán még jobban igénylik és várják a törődést, problémáik megoldását Hogy kitől? Például a szakszervezeti bizottságtól. S vajon az Athenaeumban tart-e szoros kapcsolatot az szb az éjszakai műszak dolgozóival? — Elsősorban a bizalmi hálózat biztosítja a szoros kapcsolatot az szb-vel — tájékoztat Deli Sándor, a gépterem csoportvezetője. — Az éjszakai műszak minden munkahelyén van bizalmi. Bárki bátran fordulhat hozzájuk, ha valami nehézsége, problémája van, biztos lehet benne, hogy ügyét, ha egy lehetőség van rá, elintézik. Megtudjuk még, hogy teljes mértékben biztosítva van például az »éjszakások« étkeztetése fél kettő és két óra között. Az szkéberen őrködik, hogy az éjszakai műszakig ne osszanak be kisgyermekes anyákat, nagyon messze lakó dolgozóitat. Helyes és dicséretes, hogy kitűnően megszerevezték az éjszakai műszak bizalmi hálózatát, de vajon van-e személyes kapcsolat a bizalmiakon kívül az szb vezetői és az éjszakai dolgozók között? Meglepő és rövid a válasz: — Minden éjjel! Csodálkozásunkra még hozzáteszik: — Héger elvtárs, az éjszakai műszak vezetője az szb-elnök. Hát ez valóban eleven és állandó kapcsolat... A mindenre kíváncsi riportert most már csak egy kérdés izgatja. Ismeretes az a rendelet, hogy éjszakai műszakban 18 éven aluliak nem dolgozhatnak. S ahogy végigsétálunk a géptermen, bizony néhány egészen fiatal arcot látunk. Nehéz elképzelni, hogy ezek a fiatal lányok már betöltötték a 18 évet. Nem kértünk senkitől személyi igazolványt, de az az érzésünk, hogy ezen a téren még »erősítenie« kellene az szb-nek, s kritikusabb szemmel néznie a fiatalok éjszakai foglalkoztatását... Metszően hideg szél seper végig a Kálmán utcáin, de a KOSSUTH NYOMDA termeiben kellemes meleg árad szét. A gépteremben energikus fiatalember toppan elénk. Patak Péter bizalmi. Három éve tölti be ezt a tisztséget, s bízvást állíthatja, hogy alaposan ismeri az éjszakai műszak minden nehézségét, problémáját, mert 1956 óta állandóan éjszakás. — Tudomásom szerint még nem volt rá eset, hogy az éjszakások panaszkodtak volna az szb-vel való rossz kapcsolat miatt — mondja. — Szb-elnökünk, Károly Imre is az éjszakai műszakban dolgozik (úgy látszik, az szb-elnökök erre »specializálták« magukat), tehát bárki könynyen felkeresheti, ha gondjabaja van. Aztán még arról beszél, mint nagyszerű pozitívumról, hogy a vezetőség döntően támaszkodik a bizalmiak véleményére minden tekintetben, ami különösen jelentős az éjszakai műszakban, hiszen az itt dolgozókkal a vezetőség kevesebbet érintkezik. Nincs például olyan jutalomosztás, amely előtt ne kérnék javaslatainkat. Hasonlóan vélekedik a másik bizalmi, Aklinszki Lajos is. Hanem a 18 éven aluliak foglalkoztatásával a Kossuthban is van egy kis baj. — Bizony, néha előfordul, hogy 18 éven aluli is dolgozik éjszaka — jegyzi meg Patak Péter. — Sokszor maguk a fiatalok kérik ezt, mert szükségük van egy kis pluszkeresetre. Sajnos, ez nincs rendjén. Akár a sok munka, akár a többletkereset az indok! Jobb munkaszervezéssel és meggyőzéssel érhetne el eredményt az stb. A kötészetben is, akár a gépteremben, minden gép »mozgásban van«. Bánfi Lajosné, a héttagú szocialista brigád vezetője és Török Jánosné brigádtag ugyancsak azt vallja, hogy minden tekintetben érzik az szb támogató, segítő kezét. Egy panaszuk azonban van, s ezt Törökné tolmácsolja: — Nem kaptunk olajozási időt, s az egy óra állítási idő is kevés. S ezt bizony megérezzük a keresetünkön. Ebben kérjük a szakszervezet segítségét. S bizonyára meg is kapják. A két nagy nyomdában tett éjszakai őrjáratunk sok kedvező tapasztalattal zárult. Az szb ott áll szorosan az éjszakai műszak dolgozóinak háta mögött is, nem kerülhetnek hátrányba a nappal dolgozókkal szemben. A fiatalok éjszakai foglalkoztatását azonban kritikusabb szemmel kell nézni a jövőben mindkét nyomdában ... Geresdy László TIPOGRAPHIA 1962 Hogyan valósul meg az üzemen nem az új iimukaverseny-csatarozat Ez iránt a rendkívül időszerű kérdés iránt érdeklődött lapunk munkatársa a nyomda- és papíripari vállalatoknál. A felkeresett üzemekben így nyilatkoztak az új munkaverseny-tervezettel kapcsolatos feladatokról, elgondolásokról: A Franklin Nyomda vezetői jól értékelték a munkaversenyszervezéssel kapcsolatos határozatot. Ivánka Gyula szaktárssal beszélgettünk, aki a következőket mondotta el: — Vállalatunk igazgatója, a szakszervezet és a pártszervezet vezetői még november hónapban együttesen megvitatták az 1962. évi munkaversenyekkel kapcsolatos teendőinket. — Az 1962. évi műszaki intézkedési tervben már az élüzem címért, a kiváló dolgozó oklevél, illetve jelvény elnyeréséért folyó versenyt is figyelembe vettük. De kiszélesítjük a munkabrigádok szervezését is és ezen belül a szocialista brigádversenyt. Jelenleg nyolc brigádunk versenyez a szocialista címért, de remélük, hogy jövőre duplájára emelkedik a számuk, úgyszintén a nem szocialista brigád címért versenyző munkabrigádok számát is a mai 3—4-ről legalább 10—12-re, szeretnénk emelni. — Boross Dánisné, az stb. új termelési felelőse, aktívan kapcsolódott be a versenymozgalom szervezésébe — mondotta Ivánka szaktárs. — Sokat várunk agilitásától és a szakszervezeti aktivistáktól is. Ebben az évben nagy volt az év közbeni lemaradásunk. A határozatot üzemi tanácsülésen és kibővített aktívaülésen, melyen a zártbizalmiak, szakszervezeti bizalmiak és az osztályvezetők is jelen voltak, ismertettük, alaposan megvitattuk. A Csomagolóanyaggyárban Csányi János főmérnökkel beszélgettünk a határozatról. — Most tanulmányozzuk a szakszervezeti bizottsággal, hogyan vigyük át a gyakorlatba. Bár a legtöbb versenyfelajánlás eddig is éves viszonylatú, mégis úgy szeretnénk a határozatot ismertetni, hogy a közös megbeszélés eredményeként új lendületet kapjon a munkaverseny. — Dolgozóink eddig is szép eredményekkel segítették a vállalat munkáját. Jelenleg 6 és fél napra állunk a nyereségrészesedés elérésében, és 103%-os a tervteljesítés. Vannak nehézségeink, és épp az év végén kell elhárítani egy anyagellátási zavart. Sajnos, ezek sok erőt rabolnak el tőlünk. A Globus Nyomdában Öttevényi János szb-titkár elmondta, hogy tanulmányozták a határozatot, de nem vitték még a dolgozók elé, mert az intézkedési tervvel kívánják egybehangolni a jövő évi versenymozgalmat is. — Nálunk most is éves versenyek vannak. Minden osztályon dekádonként értékeljük, az eredményeket nyilvánosságra hozzuk. A versenynek köszönhetjük, hogy egy betervezett, de meg nem kapott külföldi gépnek 240 tonna dobozra tervezett teljesítményét a többi gép dolgozói több műszak indításával elkészítették. Közel 100 000 dollárt takarítottunk meg ezáltal a népgazdaságnak. — Öt brigád versenyez nálunk a szocialista címért. Ezek közül Erdősi Tiborné brigádja — Horváth Sándorné, Gesics Anna, Sikanetz Józsefné, Tóth Károlyné — oklevelet nyert. Ők dolgoznak a ragasztógépnél és kezelik, ha kell, javítják a gépet. Nyomukban van a később megalakult Nagy Józsefné brigádja, mely november 7-re 107%-os teljesítmény mellett elnyerte a szocialista brigád címet. A brigád tagjai — Barát Gáborné, Szabadi Györgyné, Fogh Klárika és Tarsoly Józsefné — sikeresen látják el a feladatukat. — A »Szakma ifjú mestere« címért folyó mozgalom is élő. Tizenhárom ifjú szaktárs közül hatan értek el helyezést és köztük Bus Jenő kéziszedő az ezüst fokozatot, hárman pedig bronz fokozatot. Huszonkét brigád versenyez a Globus Nyomdában a soksok egyéni versenyző mellett. És ez a verseny átlendül 1962-re. A munkaversenyekről szóló legújabb határozat új lendületet adhat üzemeink munkájának, ha vezetők és dolgozók most már élnek is az új feltételek által adott lehetőségekkel. Dolgozóink szívesen vállalják a versenyt, mert ez valamennyiünk számára közelebb hozza a szocializmus megvalósulását. Díjnyertes nyomdászok A Legújabbkori Történeti Múzeum pályázatának eredménye A Legújabbkori Történeti Múzeum pályázatot hirdetett munkásmozgalmi tanulmányok írására. Vietorisz Géza, szakszerveezetünk régi tagja »A magyar sokszorosítóipari munkásság szervezkedéseinek kezdete« című munkájával III. díjat, Márkus Lajos nyugdíjas pedig IV. díjat nyert »Munkásmozgalmi emlékeim« című tanulmányával. Ez alkalomból a Typographia szerkesztősége elvtársi megbecsüléssel köszönti őket, és további sikereket kíván munkájukhoz. Örvendetes, ahogy vannak a szakszervezetnek tagjai, akik nagy odaadással kutatják a nyomdaipari munkásság mozgalmának történetét, és kutatásaik eredményét tanulmányok ésban adják közre.