Typographia, 1965 (97. évfolyam, 1-12. szám)

1965-12-01 / 12. szám

1905. december 1. A könyvkiadás 1966. évi tervének sikeréért A kiadói szakszervezeti bizottságok időszerű feladatai A harmadik ötéves terv a szocializmus építésének abban a szakaszában indul, amikor előtérbe került a szocialista tudat széles alapokon történő elterjesztése. Az eddig elért eredmények lehetőséget teremtettek nagyarányú eszmei offenzíva megindítására annak érdekében, hogy szélesen bontakozhassak ki a termelőerők fejlődése, tért hódíthasson a marxi-lenini ideológia, reális alap teremtődjék a szocialista művészet további fejlődésére, a tudományos célkitűzések megvalósulására. Ezért nagy jelentőségű az 1966-os év a magyar könyvkiadás és könyvterjesztés fejlődése szempontjából, ezért kell, hogy tovább fejlődjék a kiadáspolitika demokratizmusa, az egész nép tudatának tervszerű formálása. Fontos feladat a könyvvásárlók és az olvasók táborának jelentős bővítése E téren a lehetőségek és a kívánalmak jóval nagyobbak, mint az adottságok, amelyek gyakran korlátokat állítanak az anyagbeszerzés és nyomdakapacitás lehetőségeinél a maguk devizális, fejlesztési, szakmunkásképzési és egyéb problémáival. A könyvkiadásnak úgy kell tehát a növekvő feladatokat elvégeznie, hogy a rendelkezésre álló keretek nemigen változnak, vagy legalábbis csak egészen kis mértékben emelkedhetnek. A haladó irányzatok versengésének ösztönzésével kell a megjelentetés lehetőségeit biztosítani. Ugyanakkor küzdeni kell a liberalizmus minden megnyilvánulása, a szektás és dogmatikus jelenségek, nézetek ellen. Segíteni kell a szocialista törekvéseket valóra kell váltani az eszmei alkotások megjelentetésének szabadságát úgy, hogy ezek ne vezessenek az egészséges és szükséges arányok fellazulásához. A tartalom és forma helyes összhangjának megteremtése kell hogy érvényesüljön mind a mondanivaló, mind pedig a kivitelezés tekintetében. Vonatkozik ez a szükséges arányos érvényesítésére a modern és a klasszikus irodalomban, a tudományos, a szakmai, a szórakoztató, az ismeretterjesztő könyvekre, a marxizmus—leninizmus klasszikus és alkalmazott, gyakorlati műveire, de vonatkozik a könyvek külalakjában megnyilvánuló Változatosságra, az anyagválasztékra, a grafikára, a képanyagra, a sokszorosító technikában jelentkező művészeti, tipográfiai stb. igényességre egyaránt. A fejlődés követelményei megkívánják, hogy ne a művek száma, hanem az állagpéldányszám emelkedjék úgy, hogy a tömegkiadványok kiadásában és kivitelezésében bekövetkező előnyös változások legyenek a meghatározók az egész magyar könyvkultúra fejlődésére. Ezek érvényesítése jelentős feladatokat ró a nyomdaiparra is, hiszen e téren nemcsak a nyugati, hanem sok szocialista ország könyvkiadásával való összehasonlítás esetén is lemaradás észlelhető. Fontos feladata a könyvkiadásnak, hogy tovább javuljon a kiadás és terjesztés kapcsolata Egységet kell teremteni a két fontos részfeladat között, törekedni kell a terjesztés új, szervezett formáinak fejlesztésére. Ennek érdekében növelni kell a könyvpropaganda hatásfokát és gondoskodni kell arról, hogy a propagandában részt vállaló más kulturális szervek együttműködésre törekedjenek a könyvkiadókkal és terjesztőkkel. Az egyre növekvő feladatok igénylik, hogy a szakszervezet fokozott szerepet vállaljon a könyvkiadás előtt álló feladatok végrehajtásából. Szükséges, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően több segítséget nyújtson a szerkesztőségi, a kiadói, a kivitelezési munkához, sőt a maga lehetőségeivel és eszközeivel segítsen a tartalmi kérdések tisztázásában is. A kereskedelem és a könyvpiac újszerű viszonyának megteremtése érdekében a szakszervezeti bizottságok adjanak segítséget a kiadók dolgozóinak. A kiadóvállalatok belső szervezési kérdéseit a termelés oldaláról közelítsék a szakszervezeti bizottságok. A munkafegyelem megszilárdítása ne legyen formális, az új kezdeményezéseik kapjanak határozott támogatást, segítsék a bürokratizmus kiküszöbölését, kezdeményezzenek a munkaverseny- és az újítómozgalom kifejlesztésére. Az új ötéves terv első éve megnövekedett feladatokat jelent a könyvkiadás számára. A fejlődés sikerének előfeltétele, hogy a kiadói és a nyomdai dolgozók szellemi és fizikai erőfeszítései, eszmei-politikai hozzáállásuk következetesen érvényesüljön, tudatosan valósuljon meg. Ebben rejlenek a szakszervezeti munkával kapcsolatos feladatok, amelyek hatásos érvényesítésével nemcsak az 1966. évi, hanem a harmadik ötéves terv sikeres teljesítése is biztosítható. BEZÜR GÉZA Ascher Oszkártól az előadóművészet Kossuth-díjas és kiváló művészétől búcsúztak november 2-án a Farkasréti temetőben barátai, tisztelői és kultúrpolitikánk hivatalos szervei. A Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének központi vezetősége is elhelyezte a hála és búcsúzás koszorúját az elhunyt művész koporsójára. A rádió, a televízió és a sajtó művészi érdemei mellett megemlékeztek Ascher Oszkár munkásmozgalmi múltjáról és arról is, hogy tanítója volt a nyomdászok szavalókórusának. Mi, akiket tanított, 23-an álltunk a gyászolók gyülekezetében, és idéztük munkásságát. Közöttünk nőtt be a mozgalomba. Velünk járta a város peremét. Eljött minden munkásotthonba, ahol kultúragitációs munkánkat folytattuk: a Bőrösökhöz, a MÉMOSZ-ba, a Vasasokhoz, az erzsébeti Csilibe, Újpestre, Óbudára és Rákospalotára. Ő vezette a kórust a Kevélynyergi TTE monstrén, amikor Endre László és csendőrei hallgattattak bennünket el, így edződött a polgári társaságból hozzánk állt mérnök és előadóművész a munkásmozgalom harcosává. Mintegy hat évig tanított bennünket Ascher Oszkár. Szuggesztív egyénisége hozzájárult ahhoz, hogy azokban az években, amikor oly sok válságon ment keresztül az ifjúsági mozgalom, a nyomdászok szavalókórusa egységes maradt. Talán éppen ez volt az oka annak, hogy Keresztes- Fischer belügyminiszter 1935- ben elsőnek a mi kórusunkat tiltotta be. »■Mit tudsz Oszkárról?« — így köszöntöttük egymást az elmúlt évtizedekben mi, ha összetalálkoztunk volt kórustagok. Ezzel a köszöntéssel is szegényebbek lettünk, ugyanakkor, amikor egy ország lett szegényebb egy alkotó művészszel, egy kommunistával, egy igaz emberrel. nagy dezső A Műszaki Egyesület (MTESZ) rendezésében Szekszárdon október 29-én szakkulturális előadásokat tartottak. Sebők Elek a többszínű nyomtatás sokrétű problémáit ismertette, Székely Artúr pedig tipográfiai és helyesírási kérdésekről tárgyalt. Az előadókhoz számos kérdést intéztek, ami a szekszárdi szaktársak élénk szakmai érdeklődéséről tanúskodik. Regisztrálásra méltó az a lelkesedés, amelylyel a vidéki szaktársak a szakmai előrehaladásban részt vesznek. Mindenesetre az eddiginél több támogatásra van szükségük. TYPOGRAPHY Hangosfilmhíradó az Egyetemi Nyomdában Újszerű formában tájékoztatja az Egyetemi Nyomda szakszervezeti bizottsága az üzem dolgozóit a különböző osztályokon folyó munkálkodásról. A filmfelvételeket a nyomda fotószakkörének tagjai készítették. A filmvetítéssel egyidejűleg felvilágosító előadás is hallható, s bemutatják a különböző munkaműveleteket, a kimagasló teljesítményeket, és ismertetik a munkaverseny állását. A balesetvédelem szolgálatában bemutatták az egyik osztályon történt balesetet. Miből keletkezett és mi származott belőle. A könyvtárt, a fiatal dolgozók balatoni táborozását és a nyomda Balatonbogláron levő családi üdülőjét mutatta még be a film. A filmhíradó után a fotoszakkör kiállításában gyönyörködhettek a dolgozók. Az Egyetemi Nyomda szakszervezeti bizottságának jó kezdeményezését remélhetőleg más üzemek is követik. NOVOTNY FERENC Megkezdődtek a munkásakadémiák előadásai Ősztől a tavasz elmúltáig tanulnak az üzemek, vállalatok dolgozói. Valahogy úgy érezzük, ma már mindennapi életünkhöz hozzátartozik ismereteink gyarapítása. Igen jó dolog ez, mert fokmérője népünk kulturális színvonalának, önmagunk megismerése és bátor önbírálata viszi el az egyes dolgozókat az általános iskolák esti tagozataira, a technikumokra, a gimnáziumokba, az egyetemekre vagy éppen a különböző szaktanfolyamokra. Ez a gondolkozás készteti a tömegeket a TIT és a szakszervezetek által indított munkásakadémiához is. Tudják, tudjuk, hogy elméleti ismereteink gyarapításával segítjük a szocializmus építését, szilárdítjuk meg társadalmi rendszerünket és tesszük még gyorsabbá fejlődésünket. A Budafoki Papírgyár szakszervezeti bizottsága, öszszefogva a TIT-tel, kilenc előadásból álló jogi és filozófiai munkásakadémiát indított el. Ügyesen, jól szervezték a hallgatóságot. Segített ebben a szocialista brigádmozgalom is azzal, hogy a brigádok kulturális vállalásaiban benne van az is, hogy minden tagjuk részt vesz a tanulásban. És a budafoki brigádtagok ezt a vállalást is nagyon komolyan végrehajtják. Azaz ... rajtuk nem múlna, ha ... — Az történt ugyanis —mondta Decacco Fülöp, a D- műszak vezetője, az akadémia egyik hallgatója —, hogy elmulasztotta a kultúrfelelős idejében kinyitni a terem ajtaját, és ezért a hallgatók fele hazament. A többiek mintegy húszan ott maradtak, megvárták a kultúrost, akire nem sokat kellett várni, és kellemesen fűtött szobában, asztalok mellett érdeklődéssel hallgatták végig dr. Pócs Tibornak, a IX. kerületi ügyészség ügyészének előadását a társadalmi tulajdon védelméről és a szocialista ember magatartásáról. Az előadás tömören, közérthetően ismertette a témát, és hogy a dolgozók megértették, mutatja: a témához kapcsolódó komoly kérdés is elhangzott, melyre az előadó nyomban válaszolt. Mégis fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az egyszerű dolgozók nem mindegyike érti a szakemberek szakmai műszavait. Egy olyan szó, hogy "kriminalisztika“, a kevésbé olvasott embereknek »kínaiul« hangzik, és amíg azon gondolkozik, hogy »az mi«, addig nem tudja figyelemmel kísérni az előadást. Tévedés ne essék: az előadás, véleményünk szerint, jó volt s elérte a célját. Ha észrevételt teszünk, ezzel azt szeretnénk elérni, hogy bírálatunkkal ilyen apró árnyalatokra is felhívjuk az előadók figyelmét. Mert fontos, hogy az ismertetett anyagot mindenkor és mindenütt kivétel nélkül tökéletesen értsék a hallgatók. A szakszervezeti bizottságok gondoskodjanak tiszta, világos és kellően fűtött helyiségekről és arról, hogy az előadásokat a dolgozók szabad idejének megfelelő időpontban tartsák. Budafokon négy azonos témájú akadémiát tartottak. Minden műszak egy csoport, és a műszak végén háromnegyed órát tart az előadás. Ez jó, nem terheli meg a dolgozók szabad idejét, és a tapasztaltak szerint szívesen jönnek össze egy kis ismeretgyűjtésre. Vannak akadémiák, melyeket máshol, pl. a Csepeli Papírgyárban a nők részére tartanak, és szakmai akadémiák is, melyeket összekötnek az ideológiai ismeretekkel is. A legkiválóbb szakemberek, pedagógusok és mozgalmi vezetők vesznek részt előadóként ebben a munkában, és jól felkészülnek előadásaikra. A szakszervezeti bizottságok és aktíváik minden előadás előtt hívják fel időben az előadásra dolgozó társaik figyelmét, így senki sem feledkezik el róla, és arra a napra úgy intézheti ügyeit, hogy napi programjába nyugodtan beleférjen a munkásakadémia. Jó előkészítés, jó előadás fellendítheti ezt a sokak által megkedvelt tanulási formát. HASZNOS MUNKÁSVÉDELMI ÚJÍTÁS A te kezedet is védi Vincze János karbantartó lakatos, az Akadémiai Nyomda társadalmi munkásvédelmi felügyelője régóta törte a fejét azon, miképpen lehetne az apró öntvények szétfűrészelését balesetmentessé tenni. Ez a nemes törekvése most sikerre vezetett. Újítása, amely a képen látható, lehetővé teszi, hogy még ciceró kvirt nagyságú anyagot is pontosan lehet vágni a készülékkel. Előnye, hogy a készülék használatával kivonjuk a dolgozó kezét a veszélyes zónából és pontos derékszögű megmunkálást biztosít. Mindössze egy mozdulattal a gépre helyezhető és a gépen levő torony igénybevételével azonnal használható. A készülék házilag elkészíthető. Kérdésünkre Vincze János kijelentette, hogy az elkészítéshez szükséges részleges műszaki rajzot kívánságra rendelkezésre bocsátja. Az újítást az Akadémiai Nyomda elfogadta és be is vezette A kézvédő készülék (Vincze János újítása) A jól megérdemelt kitüntetés, jutalmazás ösztönzi az egész kollektívát GONDOLATOK a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület V. nemzetközi műszaki-tudományos konferenciájáról Erről a konferenciáról mindkettő elmondható. Nemzetközi és tudományos is volt. A modern technika és technológia eddig még nem tapasztalt mértékben hatotta át, és külföldiek is annyian vettek részt rajta, mint még soha máskor. A tanácskozó testület hivatásához, a szakma fontosságához méltóan vitázott az időszerű kérdésekről. Színvonalasak voltak a külföldiek előadásai, és — ez különösen örvendetes — alapos felkészültségről, nagy hozzáértésről tettek tanúbizonyságot a hazai előadók is. A háromnapos tanácskozás jellemzője volt, hogy nemcsak a teremben, hanem az előtte levő folyosórészen is igen élénk érdeklődés mutatkozott. Érdekes volt Lengyel Lajos és az angol H. Schmoller előadása a tömegkönyvek esztétikájáról. Fontos téma, érdekes vita. Mindkét előadó bebizonyította, milyen magas színvonalon készül a tömegkönyv külföldön. A magyar előadás bebizonyította, mennyire tisztában vagyunk a tömegkönyvek gyártáselméletével, és milyen jól ismerjük az e téren elért külföldi eredményeket, az angol pedig azt, hogy milyen sikeresen alkalmazzák az e téren meglévő technikát és technológiát ... A színes folyóiratelőállítás hazai fejlesztéséről szóló előadás élénk érdeklődést keltett. Jó volt az előadás, és bebizonyosodott, hogy az e téren jelentkező problémák nemcsak a Ceruttival függenek össze. És tapasztalható volt, hogy azért mi képesek vagyunk a bírálat hasznosítására is — de ügyes visszapasszolására nemkülönben. Telt ház volt azon az előadáson, amelyen a napilapelőállítás nemzetközi perspektíváiról és az ezekből levont következtetések magyarországi lehetőségeiről volt szó. Érdekes, hogy milyen nagy az itt elért fejlődés. Ilyenkor mutatkozik meg igazán, hogy mennyire le vagyunk maradva e téren. Pedig jelentős fejlesztés történt az utóbbi években. Kicsit elgondolkoztató, hogy milyen gyorsan avulnak el a tegnap még újnak számító technikák. Nem is beszélve az egyébként is döcögős technológiáról. Újszerű előadást tartott a csehszlovák V. Krauszová és Wittmayer János a magyar betűgyakoriság meghatározásának jelentőségéről a nyomdaiparban. A téma két szempontból érdekes. Egyrészt az öntésnél használt matricák elhasználódásának felmérését, másrészt a kéziratkészítési technológia fejlesztését szolgálja, örvendetesen dicséretes az a munka, amit e téren a bratislavai nyomdaipari kutatóintézetben végeztek szaktársaink. Bizonyítéka, hogy a tudományos alaposság mennyire képes társulni a fejlett adatfeldolgozási lehetőségekkel. Bár ugyanezek a modern technikák képesek lehetnek keresztülhúzni a legszebb számításokat is ... Befejeződött a konferencia, hazamentek a küldöttek. A jól végzett munka tudatával láthatnak a tapasztalatok feldolgozásához. Külföldön is, idehaza is. Fontos, hogy legalább olyan lelkesedés legyen ebben a munkában is, mint az előkészületek és a lebonyolítás közben. Éppen ez a konferencia bizonyította be, hogy milyen fontos az a munka, amelyet a kutatók végeznek, és milyen jó, hogy kutatásuk eredményes vitában kristályosodnak, terjednek el. Hátra Van a tapasztalatok olyan hasznosítása, amely hatásosan segítheti a szakma területén a termelőerők fejlődését. b. g. 9 Mindenütt szocialista módon Hogy nem termelő vállalatok miként vehetnek részt a szocialista munkaversenyben, arra igen szép példát mutat a Nyomdaipari Grafikai Vállalat brigádmozgalma. Ezek a brigádok szakmájuknak megfelelő gazdasági vállalásaik mellett társadalmi munkára, egymás segítésére és magasabb szakmai és általános ismeretek megszerzésére vállalkoztak. Az első lett a harmadik negyedévi értékelés alapján a Hess András brigád, mely az alkatrészosztály tagjaiból alakult. Nagy részük lehet abban, hogy a nyomdaiparban az alkatrészellátás a kívánalmaknak megfelelően alakuljon. A versenyben második a Typographia-brigád, míg a fotomechanikai műhely Gutenberg brigádja a harmadik helyezést érte el. Szívesen adunk hírt az értékes szocialista munkaverseny eredményeiről és reméljük, hogy azt továbbra is kellő módon és gyümölcsözően folytatják.