Typographia, 1976 (108. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
Szakszervezetünk küldötteinek felszólalása a XXIII. kongresszuson A magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusán a Nyomda, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének küldöttei közül felszólalt Gresina Károly, az Akadémiai Nyomda állami díjjal kitüntetett nyelvészeti komplex brigádjának tagja, Ondrejovics Károlyné, az Athenaeum Nyomda szb-titkára és Terényi Éva, a Népszabadság munkatársa. Felszólalásuk néhány részletét idézzük most fel. GRESINA KÁROLY A bevezetőben elmondotta, hogy a nyomdaipari munkások nagy örömmel és megelégedéssel vették tudomásul, hogy pontunk következetes munkájának eredményeként a nyomdaipari munkások helyzete javult, és iparágunk a korábbi tespedtségből fejlődésnek indult. A követelmények sürgetik, hogy a nyomdaipar fejlesztése még jobban átgondolt, nagyon tervszerű és következetes legyen. Az anyagi erők jobb koncentrálásával, az ütem meggyorsításával előzzük meg az olyan helyzetek kialakulását, amelyek elsősorban a napilapok megjelenését veszélyeztetik. A továbbiakban arról szólt, hogy egyre nagyobb szerepet fog kapni a fényszedés, amely már komoly matematikai, elektrotechnikai, mérnöki szaktudást és hozzáértést igényel. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta a szakmunkásképzés fontosságát, amely jelenleg még mindig az ősi alapokon nyugszik, de ennél nem szabad megrekedni. Szakmánkban nagy a munkaerőhiány, ezért olyan nyomdai berendezéseket kell üzembe helyezni, amelyek tömegesen váltanak ki munkáskezeket. Ezzel együtt olyan felkészültségű szakemberekre van szükség, akik kellő jártassággal, komoly általános és szakmai műveltséggel eleget tudnak tenni a fokozódó követelményeknek. Ezért szükséges, hogy a Könnyűipari Minisztérium gondoskodjon a megfelelő szakmai képzésről. A népgazdaság teherbíró képessége szerint a szocialista bérezés elvének megfelelően tovább kell törődnünk a nyomdászok bérének javításával. Gresina Károly hangsúlyozta, szükséges, hogy a szakszervezetek a korábbinál sokkal többet törődjenek a közoktatással. Mi nagyon jól ismerjük nemcsak üzemünk gondjait, hanem közös gondjainkat is, és ezért nem tudunk egyetérteni azzal a jelenséggel, hogy az igazgatói székbe olyanokat ültetnek, akiket a tanácsoktól vagy máshonnan minden szaktudás nélkül odaraknak a nyomdák élére. A szakszervezeteknek jobban oda kell figyelni, hogy ne utólag szerezzenek tudomást az ilyen igazgató kinevezéséről, hanem minden szerv tartsa kötelességének az illetékes szakszervezeti testület véleményének a kikérését, és annak ellenére ne intézkedjen, mert az, tapasztalataink szerint jóra még soha nem vezetett. Szakszervezetünk XL. kongreszszusa az egység jegyében zajlott le, hiszen a nyomdászokkal együtt a papíripari munkások, a könyvkiadók, a sajtó dolgozói, közütük az újságírók is szakszervezetünk tagjai. Az előrehaladás egyik nagyon fontos alapját képezte, hogy az elmúlt években eggyé kovácsolódott szakszervezetünk ötvenezer tagja. ONDREJOVICS KÁROLYNÉ Mint mondotta, a kongresszuson megfogalmazódott az is, hogy a szakszervezetek felnőttek a feladatokhoz. Ezt úgy értem, hogy a mai feladatokhoz. De a holnapiakhoz és az azt követőekhez újra és újra fel kell nőni. A továbbiakban a szakszervezetek által szervezett jogsegélyszolgálatról szólt, és kiemelte ezzel kapcsolatosan a szakszervezeti bizalmiak fontos szerepét. A jogsegélyszolgálat lehet hogy nagyszerű dolog, de nekünk, üzemi szakszervezeti tisztségviselőknek úgy kell dolgoznunk, hogy legyenek munkanélküli ügyvédek, minél többen. Úgy vélem, nekünk össze kell kötni a bizalmiak és a jogsegélyszolgálat dolgát. A bizalmiakat úgy kell felkészítenünk, segítenünk, mindenekelőtt olyan embereket kell kiválasztanunk, akik képesek munkájukkal — természetesen megfelelő segítség mellett — arra, hogy az ügyeket üggyé válásuk előtt az adott munkahelyeken emberhez, az emberi méltósághoz híven rendezzék. Az első és a közvetlen szakszervezeti kapcsolat, amelyet a bizalmi testesít meg, olyan legyen, hogy a bizalmi mint köztiszteletben álló, megbecsült személy már erre önmagában is biztosítékot adjon. Mint mondotta, szükséges a szakszervezeti mozgalom legmagasabb fórumának a segítsége. „Én is azt kérem, hogy az elvi útmutatáson túl minél több gyakorlati segítséget is kapjunk, és ha szabad, itt szeretném megemlíteni: a Szakszervezetek Országos Tanácsától kezdve a központi vezetőségeken keresztül törekedjenek az elvtársak arra, hogy minél több hasznos szót és minél kevesebb papírt kapjunk.” A szakszervezeti munka szépsége, de egyben nehézsége abban van, hogy tagjait nap mint nap meg kell győzni a hozott határozatok helyességéről. Ezt a felsőbb szakszervezeti szervek segítsék elő számunkra azzal, hogy olyan határozatokat hozzanak, amelyeket könnyen, egyszerűen meg tudunk magyarázni, és az sem baj, ha mind több olyan határozatot is hoznak, amelyek magától értektődőek, és nem kell azokat magyarázni. TERÉNYI ÉVA Bevezetőben arról szólt, hogy a szocialista társadalom nemcsak a fogyasztási javak magas színvonalának megteremtését tűzte ki céljául, hanem ennél sokkal többet. Mi azt akarjuk, hogy korszerű legyen az emberek gondolkodásmódja, magatartása, hogy olyan közösségi szellem alakuljon ki, amely egyedül méltó ehhez a társadalomhoz. A sajtó valamennyi munkásának ebben különösen nagy felelőssége van, hogy valóban egyre több legyen az olyan ember, aki szinte meggyorsítja maga körül a társadalmi haladást. A továbbiakban az úgynevezett munkahelyi „lazításokról” beszélt. Az egyik kerületben végzett ilyen felmérésből az derült ki, hogy napi 135 ezer óra megy veszendőbe a törvényes munkaidőből. Félreértés ne essék, ez egyformán értendő a munkapadoknál és az íróasztalnál dolgozókra, pontosabban az éppen nem dolgozókra. Ez anynyi, mintha naponta 16 875 emberrel dolgoznának kevesebben a szóban forgó kerületben. Vagyis miközben ők is az ismert munkaerőhiányról panaszkodnak, csaknem 17 ezer ember munkájáról mondanak le naponta a főváros egyetlen kerületében. Terényi Éva a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az újságíró éppen olyan dolgozója, szolgálója ennek a társadalomnak, mint bármely más szakma munkása, aki örömét leli abban, amit csinál. Hogy a mi felelősségünk mégis nagyobb, az szakmánk, hivatásunk sajátosságaival függ össze. A leírt szóért viselt és vállalt felelősség súlya szinte nyomasztó. Felemelhet, szárnyakat adhat egyes embereknek vagy kollektíváknak — de tönkre is teheti, megbélyegezheti őket egy életre. Hallatlanul sokat tehet egy-egy jó ügy előmozdításáért, ha célba talál — de mérhetetlen kárt is okozhat, nem egy cikk, de akár egyetlen mondata, ha tévesen foglal állást. És százezrek fejében okozhat zavart egyetlen végig nem gondolt, de akár csak pongyolán fogalmazott gondolat. Pedig nem vagyunk beoltva a tévedések elkövetése ellen. És a leírt szóért viselt felelősség szorongató érzése végigkísér bennünket egész pályánkon. Felelősséggel tartozunk az olvasónak, az újságot olvasó százezreknek. A valóság ábrázolása a szocialista társadalomban is konfliktusokkal teli bonyolult feladat. Mi igenis őszintén örülünk annak, ha eredményekről, pozitívumokról, fejlődésről írhatunk, de fáj nekünk, vagy felháborodunk — és ezt sem rejtjük véka alá — ha olyasmibe ütközünk, ami ellentétes ennek a társadalomnak az eszméivel, céljaival. A szocializmust valóságos fejlődésében, dinamikájában, ellentmondásosságában bemutatni — ezt tartjuk feladatunknak és kötelességünknek, mert elkötelezettjei vagyunk közös ügyünknek. A magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa a Szakszervezetek Országos Tanácsának tagjaivá választotta Gácsi Lászlónét, a Dunaújvárosi Papírgyár szb-titkárát, szakszervezetünk elnökségének tagját, Gresina Károlyt, az Akadémiai Nyomda állami díjjal kitüntetett szocialista brigádjának tagját, szakszervezetünk központi vezetőségének tagját, Kimmel Emilt, szakszervezetünk főtitkárát, Pavlovszky Ferencet, szakszervezetünk elnökét és Terényi Évát, a Népszabadság munkatársát, az újságírók szakmai elnökségének tagját. Az elnökség tagjai lettek: Kimmel Emil és Pavlovszky Ferenc. A SZOT alelnökévé választották Pavlovszky Ferencet, szakszervezetünk elnökét. A számvizsgáló bizottság tagja lett Ondrejovics Károlyné, az Athenaeum Nyomda szb-titkára, szakszervezetünk elnökségének tagja. A magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusának elnöksége