Typographia, 1989 (121. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA: 5 FORINT 121. ÉVFOLYAM A GUTENBERG SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉG KÖZPONTI LAPJA 1. SZÁM A szövetség mellett vagyunk Beszámoló a szakszervezetek országos értekezletének munkájáról Több mint 48 órán át tartott az országos szakszervezeti tanácskozás Budapesten az Építők Székházának kongresszusi termében. Az országos figyelem központjában volt vitáról a napilapok, a rádió és a televízió friss beszámolókat közöltek. Mi elsősorban azért foglalkozunk ezzel az üléssel, mert szakszervezeti szövetségünk képviselői igen konstruktívan, a közös ügyet előremozdító felszólalásokkal hívták fel magukra a közvélemény figyelmét. Hozzájárultak ahhoz az alapvető célhoz, amely utat kívánt nyitni az egész szakszervezeti mozgalom megújulásához. A kétnapos tanácskozás felszólalásait figyelve a jövőképet felrajzolók száma viszonylag kevésnek tűnt, sajnos, még kísértettek a régi mechanizmusok, a rosszul értelmezett szakmai érdekek. A teremben ezért olykor türelmetlenség volt tapasztalható a küldöttek és a meghívottak között, különösen a „tiszteletkörös” megnyilatkozások alkalmával. Fényes, gyakorlati példája volt ez a tanácskozás annak, hogy a megújulást, a másként gondolkodást nem elég csak óhajtani, hangoztatni, a siker reményében csak akkor hihetünk, ha valóban elfelejtjük a régi beidegződéseket, s olyan közösségi, mindenkit egyformán érintő témákat feszegetünk, olyan javaslatokkal állunk elő, amelynek megvalósulása az egyes szakmák tagjait is jótékonyan érinti. Szándékuk szerint 161-en jelentették be: szólni kívánnak, lehetősége kevesebbnek volt. Az írásban beadott „felszólalások” ezúttal közvetlen hatóerővé váltak, beépültek az ülésen elfogadott dokumentumokba, ez bekövetkezhet, ha nem hajtjuk végre azokat a hatásköri, szervezeti változásokat, amelyek a régi hibák megismétlődését meggátolhatják. Milyen hatásköri és szervezeti változtatások szükségesek? A SZOT szakmák fölé növését két körülmény tette lehetővé. A hatásköröknek, döntési jogosultságoknak a SZOT vezetői kezében való központosítása, melynek eredményeképpen a szakmai szakszervezetek megkérdezése nélkül döntöttek számos kérdésben. A döntéseket tulajdonképpen csak közölték velünk. A döntések nem voltak szükségszerűen rosszak, és azokat nem vezette rossz szándék. De a szűkkörűség, gyakran az egyszemélyi döntés, a nyilvánosság kizárása eleve magában hordta az élettől való elszakadást. A másik ok — talán az előzőnél nagyobb súllyal esik latba — a mechanizmusból adódott: a SZOT különféle szerveinek és osztályainak kezében összpontosultak a hatáskörök, esetenként a döntések. A SZOT-nak hosszú ideig nem volt önálló gazdaságpolitikai, bérpolitikai elképzelése. Sok adminisztrációt és üresjáratot jelentő tevékenysége abból állt, hogy véleményezte és magyarázta a kormányszervek elgondolásait. Hogyan akadályozhatjuk meg e hibák ismétlődését? Mindenekelőtt úgy, hogy megosztjuk a SZOT és az ágazatok közötti döntést, a SZOT hatáskörét csak a közösen elhatározott feladatokra szűkítjük. Ezek: a szakszervezeti gazdaságpolitikai elgondolások, bér- és szociálpolitikai célok képviselete kormányzati szinten. Kapcsolattartás, párbeszéd, együttműködés azokkal a politikai erőkkel, érdekvédelmi szervezetekkel, amelyek hazánkban a szocializmus alapján állnak. A magyar szakszervezeti mozgalom képviselete nemzetközi testületekben. És ezen túl az, ami az ágazati és szakszervezetek részéről megbízás, és amit fel tud vállalni a SZOT! Meg kell változtatni a döntési mechanizmust is. Újra meg kell fogalmazni a SZOT vezetőinek hatáskörét. Ebben a testületi döntések képviselete és az apparátus munkájának felügyelete képezi a súlypontot. Lényeges kérdésekben a döntéseket az ágazati, szakmai szakszervezetek testületei hozzák meg. A SZOT vezetői csak ezeket képviselhetik! Az ezektől eltérő megállapodásokat e testületekkel el kell fogadtatniuk. Nagyon fontosnak tartom, hogy a SZOT-ot ne gyengítsük, mert ezzel a kormánnyal és a munkáltatókkal szembeni pozíciónkat gyengítjük. A javasolt módosítások nem is ezt jelentik. Szeretném megjegyezni, hogy a SZOT vezetésének munkájában kedvező változásokat érzékel szövetségünk. A SZOT vezetői felismerték, hogy a megváltozott keretek között a SZOT súlyát nem a vezetők személyes tekintélye, hanem a mögöttük álló szervezet, a tömegek ereje adja! Meggyőződésem, hogy új korszak kezdődik a szakszervezetek számára, és képesek vagyunk a tagság igényeihez igazodó megújulásra. Az szakszervezetek és a kormány kapcsolatáról. Sorsunk és életfeltételeink hazánk gazdasági felemelkedésével függnek össze. Ebben az országban a magyar népnek kell megteremteni jelenét, jövőjét. Elszomorító, hogy nagy tömegek szegényednek el, ugyanakkor felerősödött a spekulációból eredő meggazdagodás, az ügyeskedés, a rendszer gyengeségeinek kihasználása. A nagyipari munkásságnak, a bérből és fizetésből élők többségének életszínvonala egyre rosszabb. Beigazolódni látszik, hogy aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni ! Szövetségünk, és gondolom, más ágazati szakszervezetek is, együttműködési készséggel fogadják az új miniszterelnököt. Első nyilatkozataiból a kibontakozás és a reform folytatásának szándéka látszik. Látnia kell, hogy a magyar nép terhei tovább már nem növelhetők. A múlt évivel csaknem azonos vagy nagyobb áremelkedést, a 6%-os reálbércsökkenést nem lehet elfogadni! Nem lehet elfogadni, mert a bérből és fizetésből élők egy részénél ennek a többszörösét jelentheti ez. Nincs a világon olyan elhivatott szakszervezet, amely ilyen drasztikus életszínvonal-csökkenést támogatna! A gazdaságpolitika lelke a dolgozó tömegek érdekeltsége, és ezt nem szabad kiölni. Ezért a gazdasági kibontakozás, az érdekeltség, a teljesítménynövekedés első számú feltétele a bérreform. A kormány által ígért és a szakszervezetek által követelt bérreform kezd feledésbe merülni. Erről jószerével ma már csak a szakszervezetek beszélnek. Végezetül a szakszervezeti mozgalom nemzetközi kapcsolatainak további alakításáról néhány szót. Kapcsolódva Nagy Sándorhoz, csak egy kicsit más összefüggésben. A magyar kormány nehéz helyzetben van. A tőkés világban még nem elég szalonképes, a szirénhangok szólnak. A másik oldalon nem mindenhol illik bele az összképbe, mert annak viszonyait esetleg már meghaladta az idő. Hazánk a tőkés világtól csak üzleti alapon kaphat segítséget, és annak az ára magas. De van egy tábor, ahol a segítség önzetlenebb, ahol él még a szolidaritás, és ez a szakszervezeti mozgalom! Az európai szakszervezeti mozgalomban a magyar szakid Folytatás az 5. oldalon.) Cs. Nagy Lajos: A SZOT súlyát a tömegek ereje adja A nyomda-, a papíripar, a sajtó és a könyvkiadás dolgozóinak küldöttei novemberi országos értekezletükön megalakították a szakmai szakszervezeteket, létrehozták a Gutenberg Szakszervezeti Szövetséget, meghatározták a szövetség programját. A szélsőségektől sem mentes heves vitában a józan erők domináltak, és a SZOT-on belüli szövetség mellett foglalt állást az országos értekezlet. Az első magyar szakszervezet, amely 126 éves múltra tekinthet vissza, s úgy érzem, megtalálta a helyes utat, saját jövőjével kapcsolatban. E rövid bevezető után három témáról: a SZOT jövőjéről, a szakszervezetek és a kormány kapcsolatáról, a szakszervezeti mozgalom nemzetközi kapcsolatairól kívánok szólni. A SZOT jövőjéről, Általánosan kialakult vélemény, hogy a SZOT-nak isSzövetségként kell újjáalakulnia. Ez önmagában nem jelent lényeges változást, hiszen a SZOT eddig is döntően az ágazatok országos tanácsa volt. Hol volt a hiba? Szerintem ott, hogy az a centralizálás, ami mindenütt érvényesült a társadalomban, érvényesült a SZOT-ban is. Ugyan Megalakult a Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezete Mint arról a Typographia decemberi száma beszámolt, a nyomda-, a papíripar, a sajtó és a könyvkiadás dolgozóinak országos értekezletén — parázs vita után — megalakult a Gutenberg Szakszervezeti Szövetség. Négy önálló szakmai szakszervezet ideiglenes szövetségeként jött létre, s az 1989 őszére tervezett kongresszus dönt a további szervezeti formáról. A Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezete — sokunknak csak Nyomdászszakszervezet — negyvennégy teljes jogú tagszervezetet, összesen 23 800 tagot tömörít. Az országos értekezlet után tartott alakuló ülésen döntöttek a hatékony munka feltételeit biztosító szervezeti felépítésről. Az operatív munkát héttagú vezetőség végzi, legfelső fórum a Titkári Tanács, ennek kizárólag a tagszervezetek szb-titkárai lehetnek a tagjai. Az országos értekezletet követően, november 24-re tűzték ki a vezetőség megválasztását, amelyre a javaslatokat választott jelölőbizottság készítette elő. Az ülésen a Titkári Tanács a következő vezetőséget választotta: titkár: BÁRSONY ANDRÁS, az Athenaeum Nyomda függetlenített szótitkára. 42 éves, szakképzettsége: kéziszedő, közgazdász; állami iskolai végzettsége: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem; mozgalmi iskolai végzettsége: MLEE, szakosító. Szakszervezeti tag 1971-től. 1967—78-ig a KISZ-ben különböző funkciókat töltött be. 1978—85-ig a Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozói Szakszervezetének politikai munkatársa. 1985-től az Athenaeum függetlenített szb-titkára. A SZOT Ifjúsági Tanácsának tagja. 1986—88-ig a központi vezetőség tagja volt. Elnök: VÁCZI ISTVÁN, a Szikra Lapnyomda lapöntője, szb-titkár. 46 éves, szakképzettsége: tömöntő; állami iskolai végzettsége: 8 általános; mozgalmi iskolai végzettsége: MLEE. A szakszervezetnek 1966-tól tagja, 1967—1970-ig bizalmi, 1970— 1972-ig MB titkára, 1972-től szbtitkár, 1980—88-ig központi vezetőségi és elnökségi tag volt. (Folytatás a 2. oldalon.)