Typographia, 1990 (122. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1. szám
1990. JANUÁR TYPOGRAPHIA KÖRKÉP KONGRESSZUS UTÁN (Folytatás az 1. oldalról) irányítási rendszer megváltozik: — Milyen segítséget adott ehhez a kongresszus? — A személyi változások, a Gutenberg Szövetség megszűnése alapvető dolgok — de egy kongresszus hatását ilyen rövid idő alatt nem lehet felmérni. Új a vezetés, újak az elképzelések, a munkastílus most alakul. Ha mindez csak hatalmi harc volt, a kongresszus semmit sem ért. Reméljük — s így is tűnik — nem az volt. Mi pedig elvileg várunk, de nem ülünk a babérjainkon, mert azok nincsenek. A Gáspár-féle szakszervezet-irányítási módszer, amit nekünk tanítottak, csődöt mondott. Nehéz időszak vár ránk, ezt napról napra kell majd élnünk. Ezt kongresszusunk csak befolyásolja, de nem irányíthatja, nem adhat a napi munkához muníciót. Tisztségviselőink rátermettsége fogja eldönteni, hová jut szakszervezetünk. — Az Athenaeumban milyen kihívásokkal néz szembe a szakszervezet? — A technológiai átállással, a fejlesztéssel. Kozma utcai üzemünk gépei 1974 óta elöregedtek, ezzel párhuzamosan technológiát is váltanunk kell, mert ha Nyugatra exportálunk, nem kerülhetjük el a konverziós mélynyomtatási technológia meghonosítását. Ami a szedőket illeti: még mennek a napilapok az ólommal, de a jövőképet végre pontosítanunk kell. Kiadó — szerkesztő- ség — nyomda egy céget kellene jelentsen, legalábbis azonos érdekeltséget, s az azonos érdekek folyamatában olcsóbban, gyorsabban lehetne előbbre jutni. Könyvnyomtatásunk fejlesztésére sajnos már nem lesz pénzünk, ezért könyvtermelésünk várhatóan csökken majd. Teljes kapacitásunk a folyóirat-termelésben még nincs lekötve, egyre több az állásidő, a lapok példányszáma a piaci hatások miatt csökkenő, így gazdaságosságuk is csökken. Mindezek ellenére nálunk még nincs létbizonytalanság, munka van. * Az ország egyik legnagyobb nyomdájáról Aczél János szb-titkár ad pontos helyzetképet: eszerint a Kossuth Nyomdának — a nyugdíjasokkal együtt — 1350 szakszervezeti tagja van, szervezettségük 95 százalékos. A 43. kongresszuson a nyomdát tíz küldöttük képviselte. A kongresszusi előkészületekről egyébként Aczél János a következőket mondja: — Tagságunk aktívan vett részt az alapszabály és a programtervezetek előkészítésében. Már egy éve kezdeményeztük az alulról építkezést, az önálló szakmai érdekek felszínre kerülését. Már a tavalyi országos értekezleten egységes állásfoglalás született arról, hogy önálló nyomdászszakszervezet jöjjön létre. Ezt képviseltük egészen a kongresszusig; nem volt szövetségellenes a mi tagságunk, egyszerűen arról volt szó, hogy dolgaink intézését saját kezébe akarta venni. Ezt a várakozásunkat teljesítette ez a kongresszus. — Mit várnak az önálló szakszervezettől? Egyetértenek-e a kongresszus SZOT-tal kapcsolatos döntésével? — Sokkal markánsabb érdekképviseletet várunk. A kongresszus munkáját nálunk mindenki elégedetten fogadta, beleértve azt is, hogy a tagdíjak 60—40 százalékos arányban kerülnek elosztásra az alapszervezetek javára. A SZOT- tal kapcsolatos döntéssel is egyetértettünk: megvárjuk, hogy alakul át, mit tesz a SZOT az asztalra, s csak ennek ismeretében dönt a nyomdászság a csatlakozásról. A kilépés még meggondolatlan cselekedet volna, mi is ott akarunk lenni, ahol az események alakulnak, ezeket igyekszünk a véleményünkkel is befolyásolni. Másrészt vagyoni kötődésünk is van a SZOT-hoz, nem lett volna célszerű azonnali szakítással ezt kockára tenni. — Milyen egyéb észrevételek hangzottak el a Kossuth Nyomdában a kongresszusról? — Az új vezetésnek személy szerint is bizalmat szavaztunk. A bizalom tehát megvan , csak sokkal nagyobb nyilvánosság előtt történjenek a döntések előkészítései. Miután mozgalmunk demokratikus hagyományai az utolsó tizenöt évben erősen eltorzultak, tagságunk abban bízik, hogy az új vezetés visszaállítja azt a stílust, amelyben mindannyiunk hangja, követelése hallhatóvá válik. — És mi a helyzet saját vállalatuknál? — Az egyeztető döntési fórumokban csak szakszervezetünk maradt meg. A jogok és a kötelezettségek még országos szinten sem kerültek rendezésre, a gazdasági vezetés és a szakszervezet nálunk is keresi azokat a megoldásokat, amelyek alapján létrejöhet az együttműködés. Két lényeges feladatkörünk van. Az első a bér, a béralku, a másik pedig tagságunk szakmai képzettségének növelése, hogy olyan érték legyen, amit a munkaerőpiacon a legelőnyösebbenlehet eladni. Az is lényeges, hogy a munkaerőközvetítésben a szakszervezet is részt vegyen, ne csak a dolgozó keresse a munkalehetőségeket, segítsünk mi is. Fontos, hogy a nyomdászszakszervezetnek is legyen egy központi munkaerő-közvetítő irodája. Ezzel a vállalatok közti vándorlást is kézben lehet tartani, és ,a munkanélkülieken is segíthetünk. — Visszatérve a SZOT- ra: a Kossuthban milyen észrevételek hangzottak el az országos testületről? — Tagságunk nem vonja kétségbe egy irányító, koordináló testület szükségességét. De ebben a testületben mind mozgalmi, mind gazdasági oldalról képzett profi szakemberek legyenek! Eddig ugyanis viszolygást váltott ki dolgozóinkból, hogy a SZOT- ban egy túldúsított mamutszervezet jött létre, s az ott végzett tevékenység eredményeit nem érzékelték. Kollektívánk támogatja, hogy kialakuljon egy ütőképes országos csúcsszervezet, de úgy, hogy a szakmák szövetségére épüljön, s ne a szakmák fejére ráépülő piramis alakuljon újra belőle. — Milyen a munkavállalók helyzete nyomdájukban? — Nyomdászaink bérszínvonala az iparágban a legjobb, s az országos átlagnál is jobb. Cégünk jól fizet dolgozóinak, vezetőinek egyaránt. Ezért népszerű nálunk a szakszervezet. De az országos gondokon a mi munkatársaink sem tudják túltenni magukat. Tagságunk szeretné, ha kialakulna végre egy olyan normális helyzet, amiben nem a politikai témák tengenének túl, hanem a gazdasággal lehetne intenzívebben foglalkozni. — Minek köszönhető az említett magas bérszínvonal? — Az elmúlt években nálunk erős szerkezet- és profilváltás történt. Igen jó a munkaellátottságunk, míg korábban a könyvtermelés volt a meghatározó, ma már a lapok zömét itt állítjuk elő. Megtanultunk újságot gyártani, s a lapok konjunktúrájából még jól meg lehet élni — pontos, gyors, megbízható munkával. — Mitől félnek dolgozóik? — Az évtizedeken át megszokott biztonságot már nem érzik, az áremelkedések is erősen rontják a hangulatot. * Az Egyetemi Nyomda jóval kisebb üzem: itt a háromszáz szakszervezeti tag 98 százalékos szervezettséget jelent. Ezt a nyomdát három küldött képviselte a 43. kongreszszuson. Köztük volt Nagy Ernő is, aki 1981 óta a vállalati szb titkára. Ő is közös várakozásaikról beszél: — Nagyon vártuk már ezt a kongresszust, mert éreztük mindannyian, hogy mozgalmunk nincs a helyén. Tagságunk azzal küldött minket e fórumra, hogy az önálló nyomdászszakszervezetre szavazzunk, sokkal markánsabban legyenek képviselve a kimondott nyomdászérdekek. Ez a kongresszus végre kimondta önálló szakszervezetünk megalakulását, s ennek vezetőségét alulról kezdeményezve választottuk meg — „felső instrukciók” nem jöttek. — Mit várnak az új vezetéstől? — Tagságunk bízik az új vezetőségben — de ennek a vezetőségnek kell majd bebizonyítania, hogy ez a bizalom nemcsak megelőlegezett volt. Mikor visszajöttünk a kongreszszusról, bizalmi testületi ülésen mindenről beszámoltunk. A bizalmiak egyetértettek a kongreszszusi vitával, egyetlen aggasztó tünet kivitelével: történetesen azzal, hogy kezd felerősödni bizonyos ellentét a budapesti és vidéki nyomdák között. — Hogy alakulnak az Egyetemi Nyomdában a mozgalom lehetőségei? — Nálunk a kongreszszus előtt lezajlottak, végre minden felső nyomás nélkül, a választások. A régi szó újra bizalmat kapott. Ezt úgy értékelhettük, hogy az szb munkájával az elmúlt években elégedettek voltak a dolgozók. Most megpróbáljuk ezt még jobban megszolgálni. Új alapokkal akarunk indulni, minőségre váltva. Nagyobb gondok még nincsenek nálunk, a szakszervezet és a gazdasági vezetés közt sincsenek ellentétek. A bizalmiak információi alapján reméljük, ez így is marad. Hiszen más iparágakban az tapasztalható, hogy a gazdasági vezetés a szociális juttatásokat igyekszik lefaragni. Nálunk egyre nagyobb hangsúlyt kap dolgozóink szociális ellátottsága , üzemorvosi ellátás keretében megoldottuk munkatársaink sebészeti és belgyógyászati ellátását is, fogászatunkra családtagjaikat is elhozhatják. Újabb üdültetési lehetőségeket keresünk, kedvező áron tudjuk külföldi csereüdülésre küldeni családjainkat, balatoni üdülőinkben 10 forintos a napi üdülőhasználat. Tíz éve áldatlan állapotok voltak nálunk: a régi öltözőkbe téglát kellett vinni, hogy ne vízben állva öltözzenek. Most kulturált öltözőink vannak — persze mindezzel még nem vagyunk elégedettek. — Mire számíthatnak most dolgozóik? — Rendszeresek a munkásgyűlések, ahol a vállalatunkat érintő problémákat kendőzetlenül megbeszéljük, senkit nem ér váratlanul semmi, ami kormányzati döntés alapján vállalatunkat éri. A december 7-i bizalmi testületi ülésen már a jövő évi bérfejlesztés mikéntjét tárgyaltuk. Bérfejlesztésünk lehetősége annak köszönhető, hogy veszteséges technológiáinkat megszüntettük — a valamikor csak könyvet nyomó üzemből egy igényes, minőségi terméket előállító nyomda lett. További fejlesztési lehetőségeink is vannak — még nyugdíjasainkat is alkalmazni tudjuk. Kapacitásunk lekötött, a jövő év első negyedének rendelésállománya az egész kollektíva előtt ismeretes. Kezdjük specializálni magunkat a 40 grammos és ennél is könnyebb biblianyomó papírok munkáira. Fényszedőink, könyvkötőink, a gépterem szakemberei külföldi tanulmányutakon vehetnek részt. Épp nemrég szerveztünk egy busszal háromnapos ausztriai nyomdalátogatást. Dolgozóink egyre jobban kötődnek érzelmileg is nyomdánkhoz, a kis üzem egy épületében családias a hangulat. — Hogyan értékelik a SZOT-ot? — Most a SZOT is a helykeresés állapotában van. Jelenleg nem érdemes őket bírálni — bár az egyikünknek sem tetszett, hogy a kerekasztal mellől sértődötten kivonult. A mozgalomnak nem megsértődnie kell, hanem a végsőkig képviselni a munkavállalók érdekeit. Nálunk egyébként korábban már szóba került egy önálló, független vállalati szakszervezet létrehozása. E szándékunktól a 43. kongresszus térített el minket. Bízunk az új felállásban, abban, hogy az önálló szakszervezet a régi hagyományokhoz méltó módon képviseli majd a nyomdászok érdekeit. * Három nyomda dolgozói lényegében azonos véleményeket fogalmaztak. Nyilván általánosnak mondható, hogy az egész magyar nyomdászság önálló szakszervezetétől jóval többet vár, mint a régi szövetségtől. Reméljük, a gyorsan változó és nehezedő körülmények ellenére nem csalódnak majd ebben is. Gy. I. Gy. Athenaeum Nyomda: munkában a Népszava-lapcsoport 3