UVATERV Híradó, 1987 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

közeledve már biztosak lehetünk abban, hogy gazdasági tervünket — közel a tervezett értékekhez — teljesítjük, a nyereség- és kere­setfejlesztési tervet túlteljesítjük. Várhatóan 120 millió forint felett lesz a vállalati nyere­ség, az évi átlagkereset meghaladja a 108 ezer forintot. Eredményeinket zaklatott, feszült körülmények között értük el. To­vább nő­tt adósságállományunk, és ezzel súlyosbodtak kamatterheink. Kinnlevősége­ink alig mérséklődtek, ami súlyos likviditási problémákat okozott. Az év folyamán mind a külföldi, mind a belföldi piac szűkült, ho­vatovább nem a versenyhelyzet és az ajánl­­kozási készség lesz a jellemző, hanem egy­általán a megszerezhető munkák felkutatása. Ilyen körülmények között a vállalat min­den dolgozójának elismerés és köszönet jár az 1986. évi teljesítményéért. Mi várható 1987-ben? Egy biztos, hely­zetünk semmilyen vonatkozásban sem lesz könnyebb! A vállalati jövedelem- és kereset­­szabályozás eleve nagyobb teljesítmények - elsősorban a keresetfejlesztéssel összefüg­gésben nagyobb fajlagos nyereség - eléré­sére ösztönöz. Erre serkentenek az eddigi sikeres esztendők során felhalmozódott kö­telezettségeink, de a dolgozóinkkal és a magunkkal szemben vállalt kötelezettségek is. Nem tudok elképzelni más utat, mint hogy még fegyelmezettebben, még célra­törőbben, újabb és újabb lehetőségeket feltárva, nagyon sok munkával kutassuk fel és jól végezzük el mindazt a munkát, amely fenntartja a vállalatot. A bevezetőben a szerencsére hivatkoz­tam. 1987-ben még nagyobb szerencsére van szükségünk, de ne felejtsük el, hogy szeren­csénk kovácsai mi magunk vagyunk. Figyel­münket a munkaszerzésre, a hibátlan, gyors teljesítésre, a rugalmasságra, a vállalati „ima­ge” megjavítására kell összpontosítanunk. Ehhez kívánok mindnyájunknak sok si­kert és szerencsét a jövő évre is. Új értékesítési és finanszírozási formákat kell keresnünk Sugár Péter külkereskedelmi igazgató: - Az elmúlt idők talán legnehezebb évét zárjuk. Hazai és külföldi piaci helyzetünk bonyo­lultan alakult, en­nek ellenére bízom abban, hogy 1986. évi tervünket - be­leértve az exportot is — teljesíteni fogjuk. Vannak ugyan ked­vező jelek néhány „befagyott” követelésünk megmozdulására, de több gondunk megol­dása áthúzódik 1987-re. Előbbre léptünk az Uvaterv tevékenysé­gének szélesebb körű megismertetésében. Tovább kell csiszolnunk külkereskedelmi szervezetünket, hogy egyre alkalmasabb le­gyen feladatai ellátására, ami elsősorban a marketingtevékenység fokozását, a külföldi partnerekkel való kapcsolattartást, a kül­kereskedelmi vállalatokkal történő szoros együttműködést, az irányító hatóságokkal kialakított jó viszonyt, szerződéseinkben pedig a fizetési biztonságot eredményezi. Ugyanez vonatkozik az irodákkal való együttműködésre is. Úgy gondolom, reálisabb helyzetmegíté­léssel indulunk az új évnek. Új piacokat kell keresnünk, meg kell oldanunk néhány nehéz problémát, amelyek a kinnlevőségeinkkel, megkezdett munkáinkkal kapcsolatosak. Jobban kell takarékoskodnunk a költségek­kel, de nem foghatjuk vissza külpiaci tevé­kenységünket sem. Az elmúlt év során bi­zonyságot szereztünk arról, hogy a fejlődő országok egy része fizetésképtelen, másik része pedig évről évre közelíti műszaki szín­vonalunkat. Versenyképességünk megőrzése érdekében ezért tovább kell növelnünk mű­szaki színvonalunkat, terveink „kiállítását”. Kereskedelmi téren új értékesítési és finan­szírozási formákat kell alkalmaznunk - iyen például a hitelnyújtás -, és tovább kell foly­tatnunk azt a hazai tevékenységet, amelynek célja, hogy a műszaki tervezés exportja leg­alább az áruexporthoz hasonló ösztönzésben részesüljön, nem egyenlő, hanem egyenér­tékű módon. 1987-re lényegesen alacsonyabb export­tervet tűzünk magunk elé, mint a korábbi években, de ennek teljesítése is nagy erő­feszítést kíván. Néhány nagy értékű meg­bízás döntés előtt áll. Minden leleményessé­günket és újító kedvünket latba vetve pró­báljuk ezeket a megbízásokat megszerezni. Bízom abban, hogy 1987-ben nem rom­lik az Uvaterv helyzete, így a vállalat dolgo­zóié sem. Ehhez mindannyiunknak boldog, eredményes évet és sok munkát kívánok. Aggodalommal, de optimizmussal... Murár József, a szakszervezeti bizottság tit­kára: — Realitásaink­ból kiinduló aggoda­lommal, ugyanakkor reményeinkből táp­lálkozó, tétova derű­látással tekintek az új év elébe. Aggó­dom a jövőnkért, de reménykedem ab­ban, hogy végül is a következő esztendőt — és esztendőket — is sikeresen vészeli át az Uvaterv. Megalapozatlannak látszó optimizmuso­mat, sajnos, eléggé gyengíti az a tény, hogy a már szinte megszokottá vált, sivár munka­ellátottsági helyzetünk - ami az aláírt és az aláírásra kiküldött szerződésállományt illeti - most, az új esztendő küszöbén ros­­­szabbnak mutatkozik, mint a korábbi évek­ben bármikor.­­Ugyanakkor lényegesen na­gyobb azoknak a tárgyalás alatt álló mun­káknak a mennyisége, amelyek nagy való­színűséggel szerződéskötésekkel végződhet­nek.­ E kétségtelenül kedvezőtlen tény elle­nére mégis azt remélem, hogy a folyamatban levő tárgyalások kedvező alakulása nyomán, egy-két hónapon belül, megfelelőbb munka­ellátottsági alapra helyezhetjük a jövő évi gazdasági céljainkat. Csak ez lehet a bizto­sítéka annak is, hogy vállalatunknál az utób­bi években egyre fokozódó létszámcsökke­nési tendencia - a szükséges szellemi kapa­citás megőrzése érdekében - érezhetően mérséklődjék. Az Uvaterv helyzetét nehezítik az egyre erőteljesebben jelentkező likviditási gondok is. Ennek enyhítése érdekében rendkívüli erőfeszítéseket kell tennünk a kinnlevőségek lehetséges mértékű behajtására, mert a válla­lat stabilitása elsősorban ezen múlik. E körülmények között még fokozottab­ban szükség van a szakszervezet termelést segítő és érdekvédelmi munkájára, amely mindinkább érdekegyeztető tevékenységet jelent, hiszen érdekvédelmi munkánkat csak a gazdasági feltételek javításával alapozhat­juk meg. Különösen vonatkozik ez az új vállalatirányítási formában ránk váró felada­tokra. Ehhez kérem a választott szakszervezeti tisztségviselők lelkiismeretes, odaadó mun­káját, dolgozóinktól pedig a realitások szám­bavételén alapuló megértést. Mindezek eléré­séhez kívánok mindannyiunk számára sok sikert, erőt és egészséget. Perspektívát, szakmai előrehaladást Kovács Ákos, a KISZ-bizottság titkára: - Fiataljaink át­lagéletkora közel harminc év, zömé­ben házasok va­gyunk, gyerekeket nevelünk, gyűjtünk a lakásra, bútorra. Anyagi helyzetünk szűkös, érthető, hogy sokan a máso­dik gazdaságban is vállalnak munkát, és in­nen egészítik ki jövedelmüket. Sokan kilép­tek a vállalattól, megfogyatkozott a KISZ- aktivisták sora is. Ez a helyzet, sajnos, rá­nyomja bélyegét mozgalmi munkánkra is. Féltjük a vállalatot, féltjük jövőnket, sürgetően igényeljük a korszerűsítést a ter­vezési módszerekben, a vállalat szervezeté­ben, a piacok felkutatásában és sok másban. Örülünk annak, hogy az Uvaterv új vál­lalatvezetési formára tért át. A tanácsnak több, velünk együttgondolkodó,­­érző tagja van. A vt munkájától sokat remélünk, és bizakodva tekintünk új igazgatónk tevé­kenysége elé. A vállalat talpon maradásában, megúju­lásában talán a legérdekeltebbek a fiatalok. Pályánk kezdetén vagyunk, bízunk abban, hogy sok szép tervezési feladat áll még előt­tünk. Készek vagyunk keményen dolgozni gazdasági helyzetünk javításáért, a műszaki színvonal folyamatos emeléséért. Szeretnénk, ha a fiatalok biztonságban éreznék magukat. Lássanak perspektívát maguk előtt, lehetőséget szakmai fejlődé­sükre, előrehaladásukra. Az ifjúsági mozgalom ezért támogatja a megújulás érdekében tett és a jövőre ter­vezett intézkedéseket. Mozgósítjuk tagjain­kat a kitűzött célok eredményes megvaló­sítására. Újév közeledtével minden kedves munka­társunknak békés, boldog új esztendőt kívá­nunk, vállalatunknak pedig azt, hogy őrizze meg szakmai tekintélyét és elismertségét.

Next