Udvarhelyi Híradó, 1992 (3. évfolyam, 1-78. szám)

1992-01-09 / 1. szám

gYűr" Zsebmetszés Érdekes dolog ez a kereskedelem, különö­sen az egyik fajtája, a feketepiac-gazdálkodás. Mert például nyomon követték néhány fo­gyasztási (hiány)cikk útját (pl. belföldi ciga­retta) a vásárló szatyráig, és kiderült, hogy az út tökéletes mása (!) a törvényes útnak. Aki az első 20 %-ot lehúzza a szegény pro­letárról, az a gyári alkalmazott, mert a jóféle terméket átdobja a kerítésen, 5 lejért darabját. A második: a sofőr, aki elszállítja a megren-A főnöknek jár 20 %, mert főnök, és mert belőnek, 2 lejért darabját, ek jár szétosztja az alkalmi árusok között, akik egy­séges áron árusítják, amit valószínűleg nagy­ülésen állapítanak meg. Íg az áru ötödkézből kerül hozzánk, 300 %-kal drágábban. De nem ez az egyetlen út­vonal. Néha a keresett portéka eljut az üzlet­be, csak olyan későre, hogy addig kinő a lába. Rendszerint kisétál a hátsó ajtón, amíg az el­árusító elöl végzi a dolgát. A fent említett hálózatot nem lenne tanácsos szétszedni, mert megszűnne a város ellátása. A rendőr nem szól, a tanács is kinéz az ablakon, a Sanepid meg eltekint a bünteté­sektől. . . Azon a finánc az engedély­ nélküliekkel. • .• Szerintem erre a jelenségre csak egy orvos­ság van. Ha egy keménymarkú polgármester a fát jól megrázná. Csak félő, hogy a sok élős­ködő mellett több „fontos személy" is lepo­tyogna a „fekete fáról".. Befejezésül, ha valaki netán azt hinné, hogy a szóban forgó város Udvarhely, az téved, és ha valakit ez a cikk sért, akkor fogjuk rá, hogy meg sem jelent, **“*' .»■ssr* £, Fekete Gábor Választások előtt Már a múlt év végén asztalhoz ült a székelyudvar­helyi városi RMDSZ, a székelyudvarhelyi POLZSZ Ifjúsági Szolgálat és az Egyesített Szakszervezetek v . ,d­ és — egyeztető tárgyalásra—az elkövetke­z­hető­­usági választások érdekében. A Szakszer- v­é-­ xi Ifj­úúsági Szolgálat együttműködni kíván OSZ-szel a választási kampány megszervezé- és kivitelezésében. A három szervezet egyezt a­lapelveit a helyhatósági választásokra nézve, m­egállapodás született az együttműködésre. Azt írja az újság... többször is, hogy ünnepnap vagy vasárnap nyitva lesz például a 72-es számú gyógyszer­­tár, a 33-as élelmiszerbolt, a 17-es zöldségbolt és így tovább. S az olvasó, illetve vásárló mérgelődik, mert nyilván nem tudja, melyik üzletről van szó, s betegség esetén — Isten őrizz! —fogalma sincs, merre induljon gyógy­szerért. Úgy kellene ezt írni, ahogy mondani szoktuk. Az világos és közérthető, ha Kossuth utcai vagy Bethlen negyedi gyógyszertárat, szombatfalvi vagy Tábor negyedi élelmi­szerboltot, zöldségboltot vagy akár cipőboltot emleget az újság. Ne vegyen példát a sajtó a televíziótól ilyen és hasonló esetekben. Rossz volt hallgatni a múltkorjában, amikor főműso­ridőben sorolták, hogy nem fog közlekedni a nyolcezerötszázhatvanhatos, a nyolc­­ezernyolcszázkilencvennégyes, meg ehhez hasonló számú vonat, illetve járat. De hogy ezek melyik útszakaszon szűntek meg, arról egy árva szót sem szóltak. Világszint fölötti közönségszolgálat?! (kágyé) A­z elmúlt esztendőben rengeteg panaszt olvashattak e lap hasáb­jain mindennapi kenyerünkről. Mind­ezek után, az új esztendőben mégsem átallom újra „kenyér-panasszal” kez­deni a sérelem-listát, mert ami az én ünnepi kenyeremmel történt... Nem részletezem az esetet, a sápa­dást, a látvány kiváltotta rosszullétet. A tény röviden: az EGÉR nemhogy megette előlem a hátsó Bethlen-negye­­di kenyérüzletben vásárolt 74 lejes ke­nyerem egyharmadát, de bele is költö­zött. E tettét bizonyítja a kenyérben talált üreg, és ennek­ kibélelésére be­hordott lom, papír és madzagdarabok. Helyzetemet nehezíti az a tény, hogy a papírdarabok egy szállítási (hivatalos) nyugta ma­radványai, amelyen észlelhető egy aláírás is. Ez az aláírás pe­dig nem le­het más, mint a szállítmány átvevését igazoló nyom. Ki írta alá, és ki vette át a szál­lítmányt? Ha az egér az aláíró, akkor én — és az elárusító — főbenjáró bűnt követtünk el: nemhogy jogtalanul meg­fosztottuk mindennapos táplálékától az egeret, de ki is lakoltattuk télvíz idején. Merem remélni, hogy az eláru­sító vette át a kenyérszállítmányt, és ő írta alá az átvételi papírt. Ezennel kö­rözést adok fel az EGÉR ellen, aki meg­ette kenyerem egyharmadát, és elron­totta étvágyamat. A nyomravezetőket is jutalomban részesítem. Felhívom a nyomozásra vállalkozók figyelmét, hogy ne intézzenek kérdést, kereszt­kérdést se azokhoz a személyekhez, akik munka- vagy munkáltató viszony­ban állnak a Bethlen negyedi hátsó kenyérüzlettel, mert csak idejüket vesztegetik, süket fülekre találva. És még egy hasznos utasítás: ha netalán az üzlet bejáratánál LAKKOZOTT TEJ feliratú reklámplakátot pillantanak meg, ne jöjjenek zavarba. Gyorsan ér­tesítsék a szerkesztőséget, mert tudni akarjuk, milyen plusz vitaminokat tar­talmaz ez az újabb minőség, lévén, hogy egyik olvasónk már vásárolt ebből a lakkal dúsított tejtermékből. A hitelesség kívánalma végett megte­kinthető a kenyérbe ágyazott egérházi­kó és a tejesüveg alján maradt termék­minta (és érezhető vegyi illata). A szabadalomnak ezután nézünk utána. Január harmadikán, az új év első nyitási napján, délután 5 órakor be­néztem az élelmiszerüzletbe sót vásá­rolni. Kár volt. Nagy hibát követtem el. Itt nyíltan kimondták, hogy az új esztendőben nem várhatunk válto­zást. Idézek: ÉN: — Tessék mondani, só van? — kérdeztem, mert nem láttam sót. ELÁRUSÍTÓ: — Van-van! — mintha azt mondta volna: van-van! EGY VÁSÁRLÓ: — Kérek tíz tojást „pungába”. ELÁRUSÍTÓ: — Gondoltam, hogy nem egyébbe... — és egy kisebb nejlon zacskóba rakta, belelódítva azt a ko­sárba úgy, hogy meggyőződhetett a vá­sárló: ezek igazi tojások, nem fából vannak, lám a sár­gájuk is ki­tetszik, ha odavágják. Igazi minő­ségpróba volt. De ezt már nem le­hetett szó nélkül hagyni. VÁSÁRLÓ: — Legyen szíves, és rakja úgy, hogy ne töjjenek el! ELÁRUSÍTÓ: — Máskor tegye köze­lebb a kosarát! — „és reszkessen, és zengjen hálaéneket, hogy még kiszol­gálják” — gondoltam utána. VÁSÁRLÓ: — Maguk azért vannak a pulton belül, hogy kiszolgáljanak tisz­tességesen! ELÁRUSÍTÓ: — Persze, persze, a pul­ton belül tavaly is így volt, és most is így van, és ezután is így lesz, a pulton belül... Én még hozzáfűzném, hogy nemcsak a tavaly, de a tavalyelőtt, sőt, még aze­lőtt és öt évvel ezelőtt is így volt, és most is így van. Nem történt semmi változás. Hiába írtam meg a múlt év­ben, hogy pimaszul elmérik a cukor­adagokat, hogy meglopnak. A követke­ző cukoradagból újra hiányzott. Kihez lehet fordulni panasszal? Her­­mészhez, a kereskedők istenéhez? Hi­ába, mert ő a tolvajok pártfogója is. Ezek után Hermész szerepében tetsze­leg az élelmiszeripari kereskedelem ve­zetősége is? És a helyi városi Tanács? És a Polgármesteri Hivatal? Avagy ne­kik sosincs panaszuk? Lehet, hogy őket mindig rendesen kiszolgálják a közellátási egységek? Haj, „balsors akit régen ver, hozz rá új esztendőt..."­­­ Bágyi Bencze Jakab Felhívás Az Udvarhelyi Híradó hetilap szerkesztősége KURIÓZUM-kiállítást szervez, és felhívja olvasói figyelmét, hogy minden élelmiszerben vagy annak környékén talált — oda nem illő — fura tárgyat bizalommal adjanak át a Szerkesztőségnek a kiállítás megrende­zésének érdekében.

Next