Udvarhelyi Híradó, 1992 (3. évfolyam, 1-78. szám)
1992-01-09 / 1. szám
gYűr" Zsebmetszés Érdekes dolog ez a kereskedelem, különösen az egyik fajtája, a feketepiac-gazdálkodás. Mert például nyomon követték néhány fogyasztási (hiány)cikk útját (pl. belföldi cigaretta) a vásárló szatyráig, és kiderült, hogy az út tökéletes mása (!) a törvényes útnak. Aki az első 20 %-ot lehúzza a szegény proletárról, az a gyári alkalmazott, mert a jóféle terméket átdobja a kerítésen, 5 lejért darabját. A második: a sofőr, aki elszállítja a megren-A főnöknek jár 20 %, mert főnök, és mert belőnek, 2 lejért darabját, ek jár szétosztja az alkalmi árusok között, akik egységes áron árusítják, amit valószínűleg nagyülésen állapítanak meg. Íg az áru ötödkézből kerül hozzánk, 300 %-kal drágábban. De nem ez az egyetlen útvonal. Néha a keresett portéka eljut az üzletbe, csak olyan későre, hogy addig kinő a lába. Rendszerint kisétál a hátsó ajtón, amíg az elárusító elöl végzi a dolgát. A fent említett hálózatot nem lenne tanácsos szétszedni, mert megszűnne a város ellátása. A rendőr nem szól, a tanács is kinéz az ablakon, a Sanepid meg eltekint a büntetésektől. . . Azon a finánc az engedély nélküliekkel. • .• Szerintem erre a jelenségre csak egy orvosság van. Ha egy keménymarkú polgármester a fát jól megrázná. Csak félő, hogy a sok élősködő mellett több „fontos személy" is lepotyogna a „fekete fáról".. Befejezésül, ha valaki netán azt hinné, hogy a szóban forgó város Udvarhely, az téved, és ha valakit ez a cikk sért, akkor fogjuk rá, hogy meg sem jelent, **“*' .»■ssr* £, Fekete Gábor Választások előtt Már a múlt év végén asztalhoz ült a székelyudvarhelyi városi RMDSZ, a székelyudvarhelyi POLZSZ Ifjúsági Szolgálat és az Egyesített Szakszervezetek v . ,d és — egyeztető tárgyalásra—az elkövetkezhetőusági választások érdekében. A Szakszer- vé- xi Ifjúúsági Szolgálat együttműködni kíván OSZ-szel a választási kampány megszervezé- és kivitelezésében. A három szervezet egyezt alapelveit a helyhatósági választásokra nézve, megállapodás született az együttműködésre. Azt írja az újság... többször is, hogy ünnepnap vagy vasárnap nyitva lesz például a 72-es számú gyógyszertár, a 33-as élelmiszerbolt, a 17-es zöldségbolt és így tovább. S az olvasó, illetve vásárló mérgelődik, mert nyilván nem tudja, melyik üzletről van szó, s betegség esetén — Isten őrizz! —fogalma sincs, merre induljon gyógyszerért. Úgy kellene ezt írni, ahogy mondani szoktuk. Az világos és közérthető, ha Kossuth utcai vagy Bethlen negyedi gyógyszertárat, szombatfalvi vagy Tábor negyedi élelmiszerboltot, zöldségboltot vagy akár cipőboltot emleget az újság. Ne vegyen példát a sajtó a televíziótól ilyen és hasonló esetekben. Rossz volt hallgatni a múltkorjában, amikor főműsoridőben sorolták, hogy nem fog közlekedni a nyolcezerötszázhatvanhatos, a nyolcezernyolcszázkilencvennégyes, meg ehhez hasonló számú vonat, illetve járat. De hogy ezek melyik útszakaszon szűntek meg, arról egy árva szót sem szóltak. Világszint fölötti közönségszolgálat?! (kágyé) Az elmúlt esztendőben rengeteg panaszt olvashattak e lap hasábjain mindennapi kenyerünkről. Mindezek után, az új esztendőben mégsem átallom újra „kenyér-panasszal” kezdeni a sérelem-listát, mert ami az én ünnepi kenyeremmel történt... Nem részletezem az esetet, a sápadást, a látvány kiváltotta rosszullétet. A tény röviden: az EGÉR nemhogy megette előlem a hátsó Bethlen-negyedi kenyérüzletben vásárolt 74 lejes kenyerem egyharmadát, de bele is költözött. E tettét bizonyítja a kenyérben talált üreg, és ennek kibélelésére behordott lom, papír és madzagdarabok. Helyzetemet nehezíti az a tény, hogy a papírdarabok egy szállítási (hivatalos) nyugta maradványai, amelyen észlelhető egy aláírás is. Ez az aláírás pedig nem lehet más, mint a szállítmány átvevését igazoló nyom. Ki írta alá, és ki vette át a szállítmányt? Ha az egér az aláíró, akkor én — és az elárusító — főbenjáró bűnt követtünk el: nemhogy jogtalanul megfosztottuk mindennapos táplálékától az egeret, de ki is lakoltattuk télvíz idején. Merem remélni, hogy az elárusító vette át a kenyérszállítmányt, és ő írta alá az átvételi papírt. Ezennel körözést adok fel az EGÉR ellen, aki megette kenyerem egyharmadát, és elrontotta étvágyamat. A nyomravezetőket is jutalomban részesítem. Felhívom a nyomozásra vállalkozók figyelmét, hogy ne intézzenek kérdést, keresztkérdést se azokhoz a személyekhez, akik munka- vagy munkáltató viszonyban állnak a Bethlen negyedi hátsó kenyérüzlettel, mert csak idejüket vesztegetik, süket fülekre találva. És még egy hasznos utasítás: ha netalán az üzlet bejáratánál LAKKOZOTT TEJ feliratú reklámplakátot pillantanak meg, ne jöjjenek zavarba. Gyorsan értesítsék a szerkesztőséget, mert tudni akarjuk, milyen plusz vitaminokat tartalmaz ez az újabb minőség, lévén, hogy egyik olvasónk már vásárolt ebből a lakkal dúsított tejtermékből. A hitelesség kívánalma végett megtekinthető a kenyérbe ágyazott egérházikó és a tejesüveg alján maradt termékminta (és érezhető vegyi illata). A szabadalomnak ezután nézünk utána. Január harmadikán, az új év első nyitási napján, délután 5 órakor benéztem az élelmiszerüzletbe sót vásárolni. Kár volt. Nagy hibát követtem el. Itt nyíltan kimondták, hogy az új esztendőben nem várhatunk változást. Idézek: ÉN: — Tessék mondani, só van? — kérdeztem, mert nem láttam sót. ELÁRUSÍTÓ: — Van-van! — mintha azt mondta volna: van-van! EGY VÁSÁRLÓ: — Kérek tíz tojást „pungába”. ELÁRUSÍTÓ: — Gondoltam, hogy nem egyébbe... — és egy kisebb nejlon zacskóba rakta, belelódítva azt a kosárba úgy, hogy meggyőződhetett a vásárló: ezek igazi tojások, nem fából vannak, lám a sárgájuk is kitetszik, ha odavágják. Igazi minőségpróba volt. De ezt már nem lehetett szó nélkül hagyni. VÁSÁRLÓ: — Legyen szíves, és rakja úgy, hogy ne töjjenek el! ELÁRUSÍTÓ: — Máskor tegye közelebb a kosarát! — „és reszkessen, és zengjen hálaéneket, hogy még kiszolgálják” — gondoltam utána. VÁSÁRLÓ: — Maguk azért vannak a pulton belül, hogy kiszolgáljanak tisztességesen! ELÁRUSÍTÓ: — Persze, persze, a pulton belül tavaly is így volt, és most is így van, és ezután is így lesz, a pulton belül... Én még hozzáfűzném, hogy nemcsak a tavaly, de a tavalyelőtt, sőt, még azelőtt és öt évvel ezelőtt is így volt, és most is így van. Nem történt semmi változás. Hiába írtam meg a múlt évben, hogy pimaszul elmérik a cukoradagokat, hogy meglopnak. A következő cukoradagból újra hiányzott. Kihez lehet fordulni panasszal? Hermészhez, a kereskedők istenéhez? Hiába, mert ő a tolvajok pártfogója is. Ezek után Hermész szerepében tetszeleg az élelmiszeripari kereskedelem vezetősége is? És a helyi városi Tanács? És a Polgármesteri Hivatal? Avagy nekik sosincs panaszuk? Lehet, hogy őket mindig rendesen kiszolgálják a közellátási egységek? Haj, „balsors akit régen ver, hozz rá új esztendőt..." Bágyi Bencze Jakab Felhívás Az Udvarhelyi Híradó hetilap szerkesztősége KURIÓZUM-kiállítást szervez, és felhívja olvasói figyelmét, hogy minden élelmiszerben vagy annak környékén talált — oda nem illő — fura tárgyat bizalommal adjanak át a Szerkesztőségnek a kiállítás megrendezésének érdekében.