Udvarhelyi Híradó, 1995. július-december (6. évfolyam, 52-101. szám)
1995-07-04 / 52. szám
3 MAGAS VÁMILLETÉKEK (folytatás az első oldalról) Katalógus-árat határoz meg, melynek alapján mi kiszámítjuk az illető járműre a vámilletéket. Ez tavaly 20% volt a személygépkocsikra, az idén január 1-től 15% egészen december 31-ig. Ez év áprilisában érvénybe lépett a 672-es számú pénzügyminisztériumi határozat, amely változtat a tavalyi katalógusárakon, ez kb. 20%-kal kisebb, mint a tavalyi, és megközelítőleg ennyivel csökken a vámilleték. — Hogyan birkóznak meg a sok feladattal? — 1993. május 17-én kezdte el tevékenységét a székelyudvarhelyi Vámhivatal nyolc alkalmazottal. Jelen pillanatban létszámunk tizenhárom, de így is kevesebben vagyunk a kelleténél. Reménykedem, közelebbről újabb vámtisztekkel bővül kisszámú személyzetünk. — Hatékonynak mondható-e az eltelt időszak tevékenysége? — Szerintem igen, mert ha azt vesszük, hogy az udvarhelyi zónában megközelítőleg 350 cég van bejegyezve nálunk és, ha ezek más vámhivatalhoz kellett volna forduljanak, ez pénz- és időveszteséget jelenthetett volna számukra. Várható-e a közeljövőben külföldről érkezett csomagok székelyudvarhelyi vámkezelése? — Nagyon remélem, hogy igen. Hogyha a Posta Bank a jelenlegi helyéről elköltözik, a Posta Hivatal kibővül, és a mi létszámunk is gyarapodik, akkor szeretnénk beindítani az ilyen jellegű szolgáltatást is. Ez nagyon sok fáradságtól kímélné meg a lakosságot (főleg az öregeket) ilyen téren, mert nem kellene Csíkszeredába utazni... Az importőrök figyelmébe ajánlanám, hogy amikor nekikezdenek egy tevékenységnek, egy üzlet lebonyolításának, akkor szerződéskötés előtt ajánlatos, hogy megkérdezzenek minket bizonyos törvénykezésekről vagy metodológiáról. Ugyanis ebben az esetben, ha kész tények elé vagyunk állítva, ha valami nem törvényes, vagy nem úgy van, ahogy előírják a vámszabályok, akkor ez büntetéssel vagy egyéb kellemetlenségekkel jár. Az exportőrök figyeljenek oda a szerződéskötésnél, ugyanis rengeteg olyan probléma volt, hogy visszaküldték az árut vagy kiküldték, és nem kapták meg a pénzt. Elsősorban gondolok a szerződéskötés fázisaira (szállítási, átvételi, fizetési, stb.), mert ebből rengeteg kellemetlenség származhat. Szeretnénk, ha 4-5 vámtiszttel bővülne hivatalunk, így ki lehetne küszöbölni a hétfői, valamint a pénteki hosszabb várakozási időt. Sajnos, ez nem a mi hibánkból történik, mert kevesebben vagyunk a kelleténél. Minden vámolás másféle problémát tár fel. Ezeket meg kell, hogy oldjuk, és a lehetőségekhez képest igyekszünk mindenkit a lehető leghama rabb és legkorrektebbül kiszolgálni. a Fekete B. Zoltán Gépfegyverrel a Művelődési Házban Miért hiányzott a bivaly? (folytatás az első oldalról) A vehemens kritikára a polgármester megjegyezte: — Elfogadjuk az építő jellegű véleményt, de a tanács kulturális szakbizottsága ne csak utólagos kritikákkal jöjjön, hanem kapcsolódjon is be a rendezésbe! Bár a tanácsos úr a polgármestertől nem kapott konkrét válaszokat, megkapta azokat Tárkányi Jánostól, a Művelődési Ház igazgatójától. — A Szejke Fesztivált valóban nem az udvarhelyi Tanács védnökségével a szervezte Művelődési Ház , és szerintem ez egy jól sikerült rendezvény volt. Igaz, hogy nem kaptunk támogatást sem a Helyi Tanácstól, sem a Megyei Művelődési Felügyelőségtől, de támogatott városunk néhány cége: Tejgyár, Tyúkfarm, Pékség, a korondi Kerámiagyár, Procom-Impex, Agros Rt, Gastro Ce Kft, Infoprint, Fa-Fém szövetkezet, Mezőgazdasági Líceum, Kós Károly Líceum, a bethlenfalvi Kultúrház, valamint a Budvár, a Hargita és a Park vendéglők (ezúttal köszönetet mondunk a támogatóknak is). Az igaz, hogy nem volt bivalyszekér, de ennek az volt az oka, hogy betanítatlan bivallyal nem lehetett a tömegben felvonulni. Ami a kórust illeti, annak nem volt mit keresnie egy népi fesztiválon. Az igaz, hogy négy testvérváros meghívottai is itt voltak, de Békéscsabáról szlovák együttest, Törökbálintról sváb együttest, és Szabadkáról magyar együttest hívtunk meg, ezek pedig a nemzetiségeket képviselték. Barny 300.000 lejre részvényeket vásárolhatunk Mircea Coşea, a Reform Stratégiai és Koordináló Tanácsának elnöke, bejelentette, hogy a közeljövőben kibocsátásra kerülő névre szóló kuponok értéke 975.000 lej lesz — így döntött a kormány a múltheti ülésén. Ezt az értéket fel fogják tüntetni a kuponokon, amelyeket a 18. életévüket betöltött állampolgárok között fognak majd szétosztani (augusztus 1. és szeptember 20. között). A régi tulajdonjegyek értéke változatlanul 25.000 lej, és akik még nem váltak meg tőlük, részvényekre válthatják a kuponokkal együtt, így tehát az állami tulajdonból mindenik állampolgár 1.000.000 lejnyi értékben fog részesülni, és már csak tőle függ, hogy miként gazdálkodik a reá ruházott vagyonnal, hogy hová fekteti be, hogy elveszti majd, vagy kamatoztatni tudja... Az állampolgárok azoktól a mostanig állami tulajdonban lévő vállalatoktól vásárolhatnak részvényeket (október 1. és december 31. között), amelyek szerepelni fognak egy hivatalos jegyzékben, amelyet az elkövetkező hetekben hoznak majd nyilvánosságra. Ezen a listán az érdeklődők megtalálhatják majd a vállalatok legfontosabb adatait (a vállalatok neve és alaptevékenysége, egyszerű gazdasági mutatók, amelyekből többé-kevésbé kiviláglik, hogy nyereséges, avagy veszteséges vállalatról van-e szó). Mircea Coşea bejelentette, hogy létrehoztak egy munkacsoportot (Nemzeti Titkárság), amelynek az lesz a feladata, hogy információkkal szolgálhasson a részvényvásárló állampolgároknak a privatizáció módszerével kapcsolatban. Jacob Zelenco-nak, a Nemzeti Magánosító Ügynökség elnökének, nyilatkozata szerint, a névreszóló kuponok révén összesen kb. 17,3 millió állampolgár fog részt venni a magánosításban. * P.J. Talán sokan nem tudnak róla A helyi 4-es számú Óvoda '93-ig a szombatfalvi népház épületében működött, mindaddig, míg a szombatfalvi közösség vissza nem igényelte az épületet. Akkoriban számolódon fel a Cérnagyár melletti bölcsőde, így a 4- es számú Óvoda a felszabadult épületrészbe költözhetett. Jelenleg két vegyes csoportnak ad helyet az óvoda, a többtermes tágas épületrész azonban alkalmas még egy csoport befogadására. Főként a szombatfalvi részről és a Bethlen negyedből hozzák ide a szülők a gyerekeket. Talán pontosan a kis létszám miatt — s nem utolsósorban a két lelkes óvónőnek köszönhetően — családias légkör alakult ki a szülők és a pedagógusok között. Igen tágas, dús növényzetű udvar veszi körül az épületet. Ami még különlegességnek számít, az a jól felszerelt tornaterem, ahol a gyerekek rendszeres mozgás- és egyensúlyfejlesztő, játékos gyakorlatokat végeznek. Mivel az óvónők egyike igen jártas a zene terén, ősztől szeretne a gyerekekkel ebből a szempontból behatóbban foglalkozni, amolyan zenei kört bevezetni. Az óvoda 8-tól 13 óráig biztosítja a gyerekek felügyeletét, segítséget nyújt a szülőknek a nevelésben, személyiségfejlesztésben, oktatásban, s természetesen, ingyenes. Hasonlóan a többi óvodák programjához, a gyerekek a reggeli gyülekező és szabad tevékenység után elfogyasztják az otthonról hozott tízórait, majd kötöttebb tevékenységek következnek. Év folyamán ugyanúgy megünneplik a farsangot, megemlékeznek az édesanyákról, mint máshol, évzáró műsorral készülnek, ellátogatnak a bábszínházak előadásaira. Szeptember 1. és 15. között a személyzet tehát készségesen várja azon szülőket, akik ide szeretnék íratni gyerekeiket. * B.R. Olvasóink írják: BŐVEBBEN A ZÁLOGHÁZRÓL Az UH június 27. számában közölt rövid tájékoztató olvasása közben úgy felakadtam, mint szénásszekér a csutakon! Éspedig azon a szerény kijelentésen, miszerint: "A napi kamat értéke a felvett összegnek mindössze 1,06%-a!" Mivel mindennapi életem harmadát ilyennemű százalékok társaságában töltöm és jelenleg a napi kamatszinttel 0,13%-ra süllyedtünk, szükségesnek tartom tájékoztatni az UH olvasóit, mit is jelent a "mindössze" 1,06% napi kamat? Ha a fenti számot megszorozzuk 360-al (az évi kamatszámításnál 360- al dolgozunk) rájövünk, hogy az évi kamatszint 381,6%. A 25 napra számított kamatszint pedig (1,06 x 25) egyenlő 26,5%-kal. Aki kétmillióra értékelt ékszereit helyezi zálogba, és egy millió lej hitelt igényel, 25 nap eltelte után 265.000 lej kamatot fizet. Ha nem tudja kiváltani zálogát a halasztás után sem, úgy odaveszti értéktárgyait. Hogy mit nyer ilyenkor a hitelező, világos! Ez a hitelféleség a világ legdrágább "segítőeszköze "! Az is biztos, hogy ilyenfajta vállalkozók ajtóinál nem a milliomosok állnak sorba, hanem a társadalom legszegényebb, legnehezebb anyagi sorsra jutott egyénei. És ha 1989 decemberében a kapitalizmusnak tapsoltunk, akkor ma el kell, hogy fogadjuk eme társadalom középkorból megmentett vállalkozási formáját, ami jó üzleti lehetőség a multimilliomosok részére, és az életbenmaradás utolsó lépcsője a szegényeknek. Nem kell sokáig várnunk, hisz parlamenti honatyáink hamarosan felszusszannak majd a tanügyi és etnikai létünket kordában tartó törvények nyomása alól és akkor gyorsan kihozzák a nyilvánosházak, és az adósok börtönének törvényét is. Ezek mind európaiak, mi pedig ide igyekszünk. Előre proletárok! Iszlai József Május végén megalakult az új Udvarhelyszéki RMDSZ-elnökség. Azóta — hatalmas nacionalista kirohanások voltak román részről a kongreszszuson történtek ellen; a halálbüntetés visszaállítását kérték. — Iliescu elnök beleszólt egy párt belügyeibe. — Markó Béla és Tőkés László levélbombát kapott. — Óriási felhajtással ünnepelte a románság Trianont. — Felháborító riportot sugárzott az RTV a moldvai csángókról, és a moldvai magyarságról. — A Szenátus megszavazott egy olyan tanügyi törvényt, amely visszalépés még a Ceausescu-féle törvényekhez is. — Az Alkotmánybíróság is jóváhagyta a határátlépési illetéket. Az új elnökség testületileg részt vett a Kongresszuson, azóta: semmi! Mit csinál a POLITIKAI ALELNÖK? Legalább egy nyilatkozat vagy közlemény erejéig sem mernek megnyilvánulni? Tisztelettel és hiányérzettel: Forrai Tibor 1995. július 4. máncművész nemrég érkezett haza Spanyolországból. Egy hónapot töltheted La Coruna-ban, az Atlanti-óceán partján fekvő városban; három hetet Julia Ares zománcművésznő műhelyében alkothatott. 18 nagyméretű munka készült el ez idő alatt, amelyek az Ares Galériában kerültek bemutatásra. —A helyi mitológia és az asztrál-mítosz néhány elemét próbáltam megjeleníteni, saját elképzelésem szerint. Az asztrál-mítosz nem egy ismeretlen téma a spanyol közönség számára, alkotásaimmal azonban úgy érzem, új színfoltot vittem e közönség elé. A kiállítás eléggé nagy érdeklődést váltott ki a helyi sajtóban. Többek között a területi tévé egy olyan élő műsort készített, amelyben—pár munkámon keresztül — bemutathattam az általam alkalmazott alapstílusokat: a rekesz-zománc, a festett zománc, az ezüstredukció technikáját. Ott-tartózkodásom tulajdonképpen kiegészítése volt annak a nemzetközi zománcszimpóziumnak, amelynek célja ismeretséget kötni más zománcművészekkel, tapasztalatcsere a munkamódszerek terén, amit például Kecskeméten évente megrendeznek. Múlt év októberében a németországi Bernward Horn zománcművész meghívására ugyancsak egy hasonló, kisebb körű tapasztalatcserén vehettem részt egy északnémetországi kisvárosban. Felejthetetlen élményt jelentett számomra az is, hogy megtekinthettem pár épületet Spanyolország építészeti remekeiből, például a Santiago de Compostela-i katedrálist, megcsodálhattam a madridi Prado Múzeumot. ahol a világ egyik legnagyobb képző- művészeti gyűjteményét, többek között a nagy klasszikusok, Raffaello, El Greco, Velazquez műveit is őrzik; láthattam a Picasso-gyűjteményt. Idén a németországi Coburgban nyitották meg, június 7-én, a 7 évenként megrendezésre kerülő, legszínvonalasabb tűzzománc-kiállításként nyilvántartott tárlatot, amelyre 38 ország 281 alkotója 524 munkáját küldte el. Szűkebb pátriánkat Elekes Gyula két műve képviseli: a Halak és a Szűz Hava. November végén Bukarestben kerül bemutatásra, Magyarország Művelődési Központjában, Elekes Gyula egyéni kiállításán, azon műveinek nagy része, amelyeket magyarországi közgyűjteményekben őriznek. Erre az alkalomra a művész egy katalógust szeretne kiadni, melynek anyagi fedezéséhez támogatókra lenne szükség. Főként olyan vállalkozókra, akik érdekeltek abban, hogy a fővárosban szerezzenek népszerűséget. Ugyanakkor Elekes Gyulát jó ideje nemcsak saját művészi kibontakozása foglalkoztatja. Szeretne másokat is megtanítani erre a — vidékünkön századokkal előbb jobban ismert, nagy hírnévnek örvendő — mesterségre, művészetre. Ennek érdekében szeretné, ha pártfogókat találna egy olyan iskola létrehozásában, itt Székelyudvarhelyen, ahol más mesterségek mellett évente 5-8 ifjú tanulná a zománcozás mesterségét. Az iskolát, a tanulókat patronálhatná például az egyház, hogy aztán a műhelyekből kikerült, magasabb művészi szintű kegytárgyakat szintén az egyház forgalmazza. & B.R. UDVARHELYI HÍRADÓ - 52/1995