Udvarhelyi Híradó, 1998. április-június (9. évfolyam, 26-50. szám)
1998-05-28 / 41. szám
tüdó művelődés, vallás 1998. május 28., csütörtök Állandó színháza lesz Csíkszeredának Székelyföldön lelkes színházrajongók fogadták mindig a tévéből idelátogató színtársulatok produkcióit, a műkedvelő színjátszás is nemes hagyományokkal büszkélkedhet Udvarhelyen, Csíkszeredában és Gyergyószentmiklóson. Ennek az igénynek próbál eleget tenni a megyeközpont tanácsa azzal, hogy állandó társulatot alakít, amely a Csíkszeredai művelődési házban kap majd helyet. Évtizedek óta a magyar színházi társulatok legkedveltebb kiszállási övezete a Székelyföld. A lelkes közönség majd minden előadáson zsúfolásig megtöltötte a Hargita megyei települések művelődési házait, s ez a jelentős anyagi bevétel mellett személyes elégtételt is szolgáltatott a megyénkbe látogató színészeknek, társulatoknak. A nagy érdeklődés ellenére sem sikerült azonban állandó magyar színházat alapítani Hargita megyében. A nagy sikernek örvendő székelyudvarhelyi és Csíkszeredai műkedvelő színtársulatok rövidebb-hosszabb ideig megfeleltek az űrbetöltő szerepnek, azonban különösen az utóbbi években egyre inkább fölerősödött az igénye annak, hogy állandó színháza legyen megyénknek is. S ami évtizedeken keresztül csak álomnak látszott, most már valósággá válik. A Csíkszeredai városi tanács május 22-i ülésén elvi döntés született arról, hogy a városi művelődési házban színháza - egyben hivatásos színtársulata - alakuljon a megyeközpontnak. A város rangját emelő intézmény létrehozásának gondjairól beszélgettem Erdei István alpolgármesterrel. - Egységes álláspont született az állandó színház megalapításának kérdésében. A terv pártfogókra talált mind a szatmárnémeti, mind pedig a marosvásárhelyi színházak vezetőségénél. Tárgyalások folynak Parászka Miklóssal, a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának igazgatójával, valamint Nagy Istvánnal, a marosvásárhelyi színtársulat színművészével. Határozott választ még nem kaptunk egyiktől sem. Parászka Miklóst e héten várjuk városunkba. - Kik lennének az új színház alapító művészei? - E kérdésben kikértük a legismertebb szakemberek, Ferenczy István színművész, valamint Kovács Levente, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozata igazgatójának véleményét. Ők az idei végzős tanfolyam hallgatóinak ajánlottak fel színházi állást a szerveződő társulatnál. E hónap végére hét végzős diák válaszol. A Csíkszeredai közönség ízelítőt kapott jövendő színművészeinek képességeiről, hiszen éppen ezekben a napokban léptek fel a művelődési házban Barta Lajos Szerelem című tragikomédiájával és a játék az operettel című gálaműsorukkal. - Anyagi szempontból találtak-e megoldást? - Várdai György, a Megyei Tanács illetékes vezérigazgatója költségvetés-tervezetet készített, s ebből derült ki, hogy 500-600 millió lej szükséges évente a 10-12 színésszel, adminisztratív, művészeti, technikai személyzettel működő színháznak. Első lépésként el kell végezni a városi művelődési ház tatarozását. Ki kell alakítani mielőbb az adminisztratív személyzetet, majd az igazgató, rendező és ezek munkatársainak feladata lenne a színészek szerződése, a műsorok kialakítása, a közönségszervezés és a többi sajátos feladatkör elvégzése. Természetesen szükség lesz még színészre abban az esetben is, ha a végzős színihallgatók eljönnek Csíkszeredába. - Hogy viszonyul a város az elképzeléshez? - Egyöntetű a hozzáállás. Ami mindennél örvendetesebb: számos intézmény jelentkezett az alakuló színház támogatására, például Adorján Károly, a Román Vízügy megyei kirendeltségének igazgatója, a Harmopan, Hamerock, Trazmar vállalatok. Antal István, az ASCO építkezési vállat igazgatója lakásokat ajánlott fel a színészeknek, személyzetnek. De majdnem minden nap jelentkeznek újabb és újabb támogatók. Ez az összefogás képezheti egyik tartós alapját a színházalapító szándék megvalósításának. Bízzunk benne, hogy a pillanatnyi fellángolás nem lesz szalmaláng életű, s a közös összefogás eredményeképpen már a közeljövőben saját színtársulatának tapsolhat Csíkszereda és Hargita megye színházszerető közönsége. Kovács László Ki válik festővé? Négy tizenegyedikes diáklány mutatkozott be alkotásaival a Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában, mindannyian Bencze László tanítványai. A rendhagyó tárlatot - szintén rendhagyó módon - Siklódi Zsolt méltatta. A kép, a festmény fura egy „termék". Nekem tetszik, neked tetszik, más meg rákérdez - „mit akarhatott oda festeni?". Van, akinek üzen, másnak pedig nem. Jelzésekkel zsúfolt életünkben a legbonyolultabb jelbeszédek közé tartozik. Az alkotást tanulni lehet (egy bizonyos fokig). Régen megdőlt már az őstehetség-elmélet. Tanulás nélkül nincs továbblépés, és továbblépés nélkül, új mester keresése nélkül nincs látóhatár-tágulás. Amikor beléptem május 22-én a négy tizenegyedikes kislány kiállítására, ezt a frissülő leheletet, táguló szemhatárt éreztem. Mintha ezeknek a gyerekeknek sikerült volna a kötelező feladatokon belül valamiféle tágabb horizontot találni. Nem írok a képekről: a kép vizuális művészet, azt látni kell, leírva elsilányul varázsa. De a megnyitóról szólni kell. Ilyen kiállításmegnyitót én még nem láttam. Sietek hozzátenni: jó értelemben. Az ünneplő tömeg alig fért a kis kiállítóteremben. Az ünnepelt művészek együtt sem biztos, hogy elérnék a nyugdíjkorhatárt. Szívmelengetően kedvesnek éreztem, hogy amikor a szónok mellé szólították őket, különféle intenzitással ugyan, de egyöntetűen elpirultak. A szónokkénytelen vagyok ezt a hagyományos megnevezőt használni, pedig jó lenne valami újszerű, hogy éreztessem a másságot - szóval az, aki megnyitni hivatott a kiállítást) jelen esetben Siklódi Zsolt, maga is tehetséges képzőművész, akit egyébként a művészetek totalitása vonz, tehát Zsolt ránevetett a közönségre, mintegy rákacsintott bevezető szavaival, teljesen feloldva az ilyenkor szokásos merevséget. Nyitószövege is valami egészen egyedi, álljon hát itt teljes egészében „Üzenet"-e: „Üzenet a szó, üzenet a feladat, üzenet a kép. Mária, Új világ, Portré, Aktuális, Dzsungel, Alfa és omega, Maszk, Piroska és a farkas, Bűnbeesés, Részegek, Ria, lángos, tréning, lista, gél, megabyt, aszkéta, kas, eped, egek ... van-e hasonlóság ezen szavak és képek között? Biztos, hogy rejtett logika, mélylélektan, ifjú szerelem. Uraim, keressék meg azt a logikai, értelmi kispárnát - összefüggést. Kassák üzeni Kafkának, hogy köszöni szépen. Persze, mondhattam volna másokat is. A kérdés? Lesznek-e ők képzőművészek? Ki dönti el? Kafka? A tanár? Önök? Ők? Ki? Hölgyeim és Uraim! Balázs Andrea Katalin, Bálint Andrea, Kovács Mária és Mátyás Enikő képeit fogadják szeretettel." Eltűnődtem. Valóban... Ki dönti el, hogy mi lesz ezekből a gyerekekből. Valami mocorog bennük, ez biztos. És ezt Bencze László tanár értő, biztos irányítása mellett kifejezésre juttatták képeikben. S ha nem is válnak festőkké - hisz a művész nemhogy az érettségiig nem „készül el", hanem talán egy életen keresztül se igazán - szóval, ha nem is lesznek művészek, egyben biztos vagyok: ők már másképp fogják látni a világot. Szász M. Mária Jézus mennybemenetele (idén május 21.) és Pünkösd ünnepe (május 31.) szorosan kapcsolódnak egymáshoz — mondta Bekő István lelkipásztor. — Mindkettőnek középpontjában Jézus Krisztus áll, bár Pünkösd a Szentlélek kitöltetésének ünnepe. Jézus áldozócsütörtök napján mennybe emeltetett, de előbb megígérte a tanítványoknak, hogy elküldi a vigasztaló Lelket. Pünkösdkor teljesítette is ezt az ígéretet. A Mennybemenetel negyven nappal Jézus halála után következett be. Ezalatt a negyven nap alatt Krisztus fokozatosan hozzászoktatta tanítványait ahhoz a gondolathoz, hogy Ő elhagyja a Földet, és az Atyához távozik. Ebben az időszakban a tanítványok hitbelileg átélték, hogy Jézus valóban föltámadt. A Mennybemenetel a gyülekezés napját jelenti számunkra. Ünnepet szentelünk Jézusnak, arra az eseményre emlékezünk, amikor Ő megígérte, hogy mindvégig velünk marad, és amikor feladatot bízott ránk, a keresztelés misszióját és az ezt követő állandó tanítást. A Mennybemenetel Krisztus megdicsérülésének az ünnepe is. Jézus nem tűnt el, nem szűnt meg létezni, hanem az Atya színe előtt van. A Mennybemenetel figyelmeztetés a várakozásra és arra, hogy ne lankadjunk, mert Jézus visszajön majd azokért, akiket ideiglenesen itthagyott. Végül, de nem utolsósorban buzdítás a tevékenységre. Ezután látszólag csönd következett — folytatta a lelkész. — Viszont ahol Krisztus feladatokat hagyott hátra, ahol megígérte, hogy velünk marad, ott nem lehet tétlenségre ítélt közösség, hanem bizonyos előkészületek folynak. Pünkösdkor, ötven nappal Jézus föltámadása után a tanítványok együtt voltak, nem széledtek szét, mint halála után, és zárt ajtók mögött rájuk szállt a Szentlélek nagy szélzúgás, sárgnyelvek kíséretében. Pünkösd számunkra a Szentlélek kitöltetését jelenti — az egyház állandóan érzi, hogy Istm jelen van és munkálkodik —, másfelől a missziót jelöli meg e világban. Jézus mindennap velünk van az általa ígért és küldött Szentléleken keresztül. A vigasztaló Lélére világba bocsátása által cselekszünk, benne és általa él nap mint nap az egyház. Enélkül az igehirdetés és a misszió hiábavaló emberi próbálkozás, és a szeretet is csak múló érzés. Az első gyülekezet megalakulása is Pünkösdhöz kapcsolódik, és ez mindig eszünkbe juttatja a visszatekintést az egyház állandó megújulására, amely nem történhet meg emberi akaratból, hanem csakis a mindent megelevenítő és megújító Szentlélek által. Lélek nélkül hiába szólnánk és hiába készülnénk erre az ünnepre. Azt kívánom mindenkinek, hogy Isten Szentlelke tegye másabbá számára az ünnepet, adja meg az állandó éber belelátást saját létébe és az egyházi élet eseményeibe. Ugye képessé érezni és vallani: Isten jelen van és munkálkodik értünk Önmaga, Lelke által — mondta Beke István lelkipásztor. Dávid László Régiónk miért felyészi Hedetre? A fejlődés titkai A Hálózat-program keretében kétnapos szakmai szemináriumot rendezett a KAM - Regionális és Antropológiai Kutatások Központja. A Hálózat-program első éve 1996. október 1-től 1997. október 1-ig tartott. A mostani, második év közepén tartott szakmai szemináriumon a település- és régiófejlesztés elméleti, módszertani és gyakorlati kérdéseiről értekeztek a résztvevők. Bíró Zoltán és Koszta Csaba előadásában megkezdett kutatásokról és figyelembe vehető példákról számolt be. Bíró Zoltán két programhoz is támogatókat keres. Az egyik, Település- és régiófejlesztés című előadásában arra adott választ, miért nagyon fontos itt és ma ez a problémakör, miért nem voltak igazán hatékonyak az eddigi elképzelések, a Kutatóközpont elképzelése szerint hogyan lehetne tényleges előrelépéseket tenni? Az előadó szerint a Székelyföldet kis régiók alkotják, amelyek életvezetés szempontjából egyformák, de ebben a régióban történt meg a legkevésbé a rendszerváltás, és ebben a régióban foganatosítanak településfejlesztés terén a legkevesebb értelmes kezdeményezést, vagy ha történik is ilyen, az elakad a hivatali struktúrknál. Nagy probléma az is, hogy a település- és régiófejlesztésnek a Székelyföldön nincs gazdája; sem hivatal, sem szervezet nem vállalt föl ilyen tevékenységet, ez a régió felkészületlen e szempontból. Mivel Románia elmaradott régió az európai standardok szerint, lehetősége lenne bizonyos pénzek megszerzésére az Európai Uniótól, amennyiben 1998 őszéig lesz érvényes településfejlesztési törvénye, és az is lesz, aki megpályázza ezeket a pénzeket. Az esetleges pályázók rendszerint nem a megyei önkormányzatok, hanem különböző településszövetségek. - Székelyföldnek ma e pénzek megpályázása, megszerzése kell, hogy legyen a legfontosabb és legsürgősebb témája, hiszen ez az egyetlen normális továbblépési, túlélési lehetősége - mondotta Bíró Zoltán. - Magyarországi példák is igazolják, hogy minden fejlesztés mögött Európai Uniós beruházások állnak, amelyek 6-10 települést foglalnak magukba. Sürgős azért is, mert ez a lehetőség valószínűleg nem ismétlődik meg még egyszer. Bíró Zoltán szerint az eddigi elképzelések azért nem bizonyultak hatékonynak, mert nem váltak ismertté, egy csoport megnyerte a pályázatokat, lefuttatta, nem reklámozta, nem ösztönzött másokat és főként, nem alapozódtak szakmai tudásra. Szabó Kati