Udvarhelyi Híradó, 2016. augusztus (27. évfolyam, 147-168. szám)

2016-08-02 / 148. szám

2 Udvarhelyi Híradó ■ 2016. augusztus 2., kedd •IW шшт тш'т^ш» 1 hónap 25 lej 3 hónap 70 lej 6 hónap 140 lej 12 hónap 280 lej UDVARHELYi Híradó Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 1844-430 X BRAT . Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Székely Róbert Főszerkesztő: Szőke László Főszerkesztő-helyettes: Székhely István Szerkesztőségi tagok: Dávid Anna Júlia, Dósa Ildikó, Fülöp- Székely Botond, Jánosi András, Pál Gábor, Veres Réka (aktuális) Zátyi Tibor (sport) Molnár Melinda (hit­vallás) Barabás Ákos, Pál Árpád (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Oláh István (korrektúra) Tördelőszerkesztők: Csáki Ferenc, Szász Éva M­űsormelléklet: Gráf Botond Apróhirdetés: Bálint Erika Reklám: Barabás Alpár, Bodó Barna Аг (X) szignóval ellátott szövegek -fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza.­­ нІктмшмАїД ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! Az Udvarhelyi Híradóra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535600, Székelyudvarhely, Szentimre u.17.sz. Telefon: 0266-218361 E-mail: uh®udvarhelyi-hirado.ro marketing@udvarhelyi-hirado.ro hirdetes@udvarhelyi-hirado.ro terjesztes@udvarhelyi-hirado.ro Fax:0266-218340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarh­elyi-hirado.ro Telefonszolgálat: 0266-218361 | Észrevételét, panaszat, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. MOLNÁR MELINDA rej co­m­icc r-j AKTUÁLIS Átlagban két-háromszáz lejjel nőnek a fizetések Béremelés az egészségügyben ILLUSZTRÁCIÓ: MIHÁLY CSABA Nagyobb béreket kap­nak augusztusra az egészségügyben dol­gozók, ugyanis teg­nap életbe lépett az a béremelési rendszer, amelyet érdekvédelmi tömörülésük, a Sanitas szakszervezet harcolt ki nemrég. Az irodai, il­letve adminisztráci­ós munkát végző sze­­ mélyzet azonban ki­maradt a béremelés­ből, így augusztus fo­lyamán ennek pótlásá­ért küzd majd a szak­­szervezet. A bérek kifizetését mos­tanáig egy 2008-as kor­mányrendelet alapján vé­gezték, ami a fizetések alsó és felső határát is megszabta. A kü­lönböző egészségügyi intézmé­nyek azonban gazdasági hely­zetük alapján döntötték el, hogy a határértéken belül mekkora fizetést adnak alkalmazottaik­nak. Az Egészségügyi Miniszté­rium javaslata az volt, hogy ezek kifizetése mostantól a 2009-es fizetési normarendszer szerint történjen, így figyelembe veszik a dolgozók régiségét, valamint a vállalt ügyeletek számát is - magyarázta Nyúlas Emma, a Sanitas Hargita megyei elnöke. Augusztusra már többet kapnak Először a szeptemberben ki­utalásra kerülő augusztusi fi­zetéseken fog látszani, hogy megfelelően működik-e az új javadalmazási rendszer, ami több mint háromezer egészség­­ügyi alkalmazottat érint Hargi­ta megyében, köztük a kórhá­zak személyzetét, az iskolaor­vosokat és asszisztenseket, a közegészségügyi igazgatóság alkalmazottainak egy részét, a vérközpontban dolgozókat, a mediko-szociális hálózat, pél­dául a nevelőotthonok alkalma­zottait, valamint a fogyatékkal élők gondozóit. „Az új rendeletet végigolvas­va úgy gondolom, nehézkes lesz az alkalmazása" - fogalmazott a szakszervezet megyei vezető­je. Mivel Hargita megyében na­gyon sok egészségügyben dol­gozó minimálbérért dolgozik, Nyúlas Emma reméli, hogy szá­mukra lényegesen kedvező lesz az új bérezési rendszer. Ugyan lesznek olyan alkalmazottak is, akinek a fizetése nem fog vál­tozni, de átlagban nagyjából ha­vi 200-300 lejes fizetéstöbbletre számíthatnak a dolgozók - kö­zölte a szakszervezeti veze­tő. Erre vonatkozóan azért nem tudott pontos összegeket mon­dani, mert eddig az egészség­­ügyi intézmények lehetősége­ikhez mérten önállóan határoz­ták meg alkalmazottaik fizeté­sét, így a bérek intézményen­ként különböznek. Előfordulhat viszont olyan helyzet is, hogy valaki veszít a fizetéséből: a bérszámítási szabályozásban van felső ha­tárérték is, így azok esetében, akiknek a bére jelenleg meg­haladja ezt az értéket, a több­letet befagyasztja a rendszer. Ilyen helyzet azonban nem iga­zán van a megyében - mondta el Nyúlas Emma. Újabb tárgyalásokat kezdeményeznek Az érintettek körében nagy felháborodást keltett, hogy az új minisztériumi rendelet nem tér ki az adminisztrációs mun­kát végző irodai alkalmazottak béremelésére, ezért a Sanitas illetékesei e hónapban további tárgyalásokra hívják az egész­ségügyi és pénzügyi minisz­tériumok képviselőit - közölte Nyúlas Emma. DÁVID ANNA JÚLIA Kiegyenlítés: Megszüntetnék a bérkülönbségeket az egészségügyben ! Megásható a koszorúk sírja? Aligha győzne meg bárki arról, hogy miért nehezítjük azt, ami amúgy sem könnyű. Aki drága halottja földi marad­ványa mellett egyetlenegyszer is ki­mondta, „legyen könnyű a föld is rajta”, átérzi, miért emelem fel a hangomat, ha a koszorúkérdés szóba kerül. A folyton változó temetkezési szo­kások között vitatéma: a családtago­kon kívül kiknek kötelességük koszorú­val róni le a kegyeletet. Olyan ez, mint a kölcsön kenyér, ami kész adósság? Nem hiszem, hogy bárkinek kedve tel­ne abban, ha lenyakazott, összedróto­zott virágfejek mellett, koszorúszala­gon látja viszont temetésenként a ne­vét. Mégis íratják, viszik, cipelik - ha kell, ha nem. Leteszik, fellélegeznek, aztán leplet vagy földet rá, hiszen az élet, ugye, megy tovább... Na de kinek kell pár tucat, teherau­tónyi vagy annál is több halotti koszo­rú? Az elhunytnak biztosan nem. Tehe­tünk egy próbát: kérdezzük meg a hoz­zánk közel állóktól, hány több kilós el­késett kegyességi vallomást óhajtaná­nak búcsúzóul majdan. Írhatunk pár sort erről a kérdésről, akár végrende­letben is, hogy aszerint cselekedjenek a maradók - akiknek gyászidőben alig­ha jut erejük koszorúszámlálásra. Szép emlékű édesanyám élete vi­rágjában bárhányszor kapott egy-egy csokrocskát tőlem, nem mulasztotta el „hátrahagyni”: ha már nem lesz ve­lünk, imádkozzunk, ne koszorúzzunk. Hiszen minden alkalmat felvirágoztunk éltében. Ha mégis letennék valamit a lelkemről, veszek ma is egy-egy szép csokrot, és odaadom bárkinek, aki még tud mosolyogni érte. Hiszem, hogy ka­pok egy megnyugtató bólintást oda­­átról is. Vajon egynémely temetésen az a sok cipelnivaló, hervadékony és órákon be­lül szemét minőségű hanttakaró lelki­­ismereti teher az időben ki nem mu­tatott szeretetért? Nem. Mert jó ré­szét nem is ismertük azoknak, akik­nek hordjuk „a száz virágot”. Lánya, fia, unokája a barátunk, a munkatársunk, az ismerősünk, vagy egy valaki a szom­szédok szerettei közül. Még szülőfalumban éltem, amikor szájról szájra terjedt a hír: a szomszéd település papja letétette a koszorúkat, és a sírgödörig azokon lépkedhetett a gyászmenet. Hosszú könyörgés előz­te meg eme végletes elhatározást. Az agyagos dombi temető a hólé után sártenger volt. Kérlelte a lelkész a né­pet: adják össze a koszorúk árát, szer­vezzenek kalákát, és tegyék járható­vá a hantokhoz vezető főbb útvonala­kat - a mindenkori gyászosoknak len­ne könnyebb. Süket fülekre talált, gya­rapodtak, szaporodtak az akkoriban parafinos krepp-papírból alakított, fémrácsra sorakoztatott rémségek. Az őszi esők utáni első temetésen lecö­­vekelt a temetőkapuban, és azt mond­ta, egy tapodtat se addig, „amíg nem csinálnak utat”. Síri csend és tanács­talanság után intett, helyezzék egy­más mellé két sorba a művirághullá­kat. Mit volt mit tenni? Ezzel abban a faluban kiment divatból a részvétnyil­vánító „útravaló”. A koszorúmegvál­tást pedig közösségi célra fordítják. Mi, akik szidjuk a fát meg a fát a te­metői szemét miatt, akik perelünk a temetőpásztorokkal, a hatósággal és alkalmanként lelki atyáinkkal is koszo­rú-, magyarán bioszemét-mentesítési szándékuk miatt, képesek lennénk egy, a környezetet és a gyászoló hoz­zátartozókat kímélő elhatározás­ra? Tudnánk gyűjteni koszorúmegvál­tás gyanánt egy-egy kisgépre, amely­­lyel uniós módon válna komposztálha­­tóvá kegyeletünk fenyőalapos, kivég­zett virághalmaza? Ha elegen kísér­jük két-két szál megbecsülés jelképpel utolsó földi útján a távozót, nem ma­rad pőrén az a rettegett, elfedést es­deklő röghalom.

Next