Udvarhelyi Híradó, 2016. augusztus (27. évfolyam, 147-168. szám)
2016-08-02 / 148. szám
2 Udvarhelyi Híradó ■ 2016. augusztus 2., kedd •IW шшт тш'т^ш» 1 hónap 25 lej 3 hónap 70 lej 6 hónap 140 lej 12 hónap 280 lej UDVARHELYi Híradó Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 1844-430 X BRAT . Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Székely Róbert Főszerkesztő: Szőke László Főszerkesztő-helyettes: Székhely István Szerkesztőségi tagok: Dávid Anna Júlia, Dósa Ildikó, Fülöp- Székely Botond, Jánosi András, Pál Gábor, Veres Réka (aktuális) Zátyi Tibor (sport) Molnár Melinda (hitvallás) Barabás Ákos, Pál Árpád (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Oláh István (korrektúra) Tördelőszerkesztők: Csáki Ferenc, Szász Éva Műsormelléklet: Gráf Botond Apróhirdetés: Bálint Erika Reklám: Barabás Alpár, Bodó Barna Аг (X) szignóval ellátott szövegek -fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza. нІктмшмАїД ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! Az Udvarhelyi Híradóra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535600, Székelyudvarhely, Szentimre u.17.sz. Telefon: 0266-218361 E-mail: uh®udvarhelyi-hirado.ro marketing@udvarhelyi-hirado.ro hirdetes@udvarhelyi-hirado.ro terjesztes@udvarhelyi-hirado.ro Fax:0266-218340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarhelyi-hirado.ro Telefonszolgálat: 0266-218361 | Észrevételét, panaszat, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. MOLNÁR MELINDA rej comicc r-j AKTUÁLIS Átlagban két-háromszáz lejjel nőnek a fizetések Béremelés az egészségügyben ILLUSZTRÁCIÓ: MIHÁLY CSABA Nagyobb béreket kapnak augusztusra az egészségügyben dolgozók, ugyanis tegnap életbe lépett az a béremelési rendszer, amelyet érdekvédelmi tömörülésük, a Sanitas szakszervezet harcolt ki nemrég. Az irodai, illetve adminisztrációs munkát végző sze mélyzet azonban kimaradt a béremelésből, így augusztus folyamán ennek pótlásáért küzd majd a szakszervezet. A bérek kifizetését mostanáig egy 2008-as kormányrendelet alapján végezték, ami a fizetések alsó és felső határát is megszabta. A különböző egészségügyi intézmények azonban gazdasági helyzetük alapján döntötték el, hogy a határértéken belül mekkora fizetést adnak alkalmazottaiknak. Az Egészségügyi Minisztérium javaslata az volt, hogy ezek kifizetése mostantól a 2009-es fizetési normarendszer szerint történjen, így figyelembe veszik a dolgozók régiségét, valamint a vállalt ügyeletek számát is - magyarázta Nyúlas Emma, a Sanitas Hargita megyei elnöke. Augusztusra már többet kapnak Először a szeptemberben kiutalásra kerülő augusztusi fizetéseken fog látszani, hogy megfelelően működik-e az új javadalmazási rendszer, ami több mint háromezer egészségügyi alkalmazottat érint Hargita megyében, köztük a kórházak személyzetét, az iskolaorvosokat és asszisztenseket, a közegészségügyi igazgatóság alkalmazottainak egy részét, a vérközpontban dolgozókat, a mediko-szociális hálózat, például a nevelőotthonok alkalmazottait, valamint a fogyatékkal élők gondozóit. „Az új rendeletet végigolvasva úgy gondolom, nehézkes lesz az alkalmazása" - fogalmazott a szakszervezet megyei vezetője. Mivel Hargita megyében nagyon sok egészségügyben dolgozó minimálbérért dolgozik, Nyúlas Emma reméli, hogy számukra lényegesen kedvező lesz az új bérezési rendszer. Ugyan lesznek olyan alkalmazottak is, akinek a fizetése nem fog változni, de átlagban nagyjából havi 200-300 lejes fizetéstöbbletre számíthatnak a dolgozók - közölte a szakszervezeti vezető. Erre vonatkozóan azért nem tudott pontos összegeket mondani, mert eddig az egészségügyi intézmények lehetőségeikhez mérten önállóan határozták meg alkalmazottaik fizetését, így a bérek intézményenként különböznek. Előfordulhat viszont olyan helyzet is, hogy valaki veszít a fizetéséből: a bérszámítási szabályozásban van felső határérték is, így azok esetében, akiknek a bére jelenleg meghaladja ezt az értéket, a többletet befagyasztja a rendszer. Ilyen helyzet azonban nem igazán van a megyében - mondta el Nyúlas Emma. Újabb tárgyalásokat kezdeményeznek Az érintettek körében nagy felháborodást keltett, hogy az új minisztériumi rendelet nem tér ki az adminisztrációs munkát végző irodai alkalmazottak béremelésére, ezért a Sanitas illetékesei e hónapban további tárgyalásokra hívják az egészségügyi és pénzügyi minisztériumok képviselőit - közölte Nyúlas Emma. DÁVID ANNA JÚLIA Kiegyenlítés: Megszüntetnék a bérkülönbségeket az egészségügyben ! Megásható a koszorúk sírja? Aligha győzne meg bárki arról, hogy miért nehezítjük azt, ami amúgy sem könnyű. Aki drága halottja földi maradványa mellett egyetlenegyszer is kimondta, „legyen könnyű a föld is rajta”, átérzi, miért emelem fel a hangomat, ha a koszorúkérdés szóba kerül. A folyton változó temetkezési szokások között vitatéma: a családtagokon kívül kiknek kötelességük koszorúval róni le a kegyeletet. Olyan ez, mint a kölcsön kenyér, ami kész adósság? Nem hiszem, hogy bárkinek kedve telne abban, ha lenyakazott, összedrótozott virágfejek mellett, koszorúszalagon látja viszont temetésenként a nevét. Mégis íratják, viszik, cipelik - ha kell, ha nem. Leteszik, fellélegeznek, aztán leplet vagy földet rá, hiszen az élet, ugye, megy tovább... Na de kinek kell pár tucat, teherautónyi vagy annál is több halotti koszorú? Az elhunytnak biztosan nem. Tehetünk egy próbát: kérdezzük meg a hozzánk közel állóktól, hány több kilós elkésett kegyességi vallomást óhajtanának búcsúzóul majdan. Írhatunk pár sort erről a kérdésről, akár végrendeletben is, hogy aszerint cselekedjenek a maradók - akiknek gyászidőben aligha jut erejük koszorúszámlálásra. Szép emlékű édesanyám élete virágjában bárhányszor kapott egy-egy csokrocskát tőlem, nem mulasztotta el „hátrahagyni”: ha már nem lesz velünk, imádkozzunk, ne koszorúzzunk. Hiszen minden alkalmat felvirágoztunk éltében. Ha mégis letennék valamit a lelkemről, veszek ma is egy-egy szép csokrot, és odaadom bárkinek, aki még tud mosolyogni érte. Hiszem, hogy kapok egy megnyugtató bólintást odaátról is. Vajon egynémely temetésen az a sok cipelnivaló, hervadékony és órákon belül szemét minőségű hanttakaró lelkiismereti teher az időben ki nem mutatott szeretetért? Nem. Mert jó részét nem is ismertük azoknak, akiknek hordjuk „a száz virágot”. Lánya, fia, unokája a barátunk, a munkatársunk, az ismerősünk, vagy egy valaki a szomszédok szerettei közül. Még szülőfalumban éltem, amikor szájról szájra terjedt a hír: a szomszéd település papja letétette a koszorúkat, és a sírgödörig azokon lépkedhetett a gyászmenet. Hosszú könyörgés előzte meg eme végletes elhatározást. Az agyagos dombi temető a hólé után sártenger volt. Kérlelte a lelkész a népet: adják össze a koszorúk árát, szervezzenek kalákát, és tegyék járhatóvá a hantokhoz vezető főbb útvonalakat - a mindenkori gyászosoknak lenne könnyebb. Süket fülekre talált, gyarapodtak, szaporodtak az akkoriban parafinos krepp-papírból alakított, fémrácsra sorakoztatott rémségek. Az őszi esők utáni első temetésen lecövekelt a temetőkapuban, és azt mondta, egy tapodtat se addig, „amíg nem csinálnak utat”. Síri csend és tanácstalanság után intett, helyezzék egymás mellé két sorba a művirághullákat. Mit volt mit tenni? Ezzel abban a faluban kiment divatból a részvétnyilvánító „útravaló”. A koszorúmegváltást pedig közösségi célra fordítják. Mi, akik szidjuk a fát meg a fát a temetői szemét miatt, akik perelünk a temetőpásztorokkal, a hatósággal és alkalmanként lelki atyáinkkal is koszorú-, magyarán bioszemét-mentesítési szándékuk miatt, képesek lennénk egy, a környezetet és a gyászoló hozzátartozókat kímélő elhatározásra? Tudnánk gyűjteni koszorúmegváltás gyanánt egy-egy kisgépre, amelylyel uniós módon válna komposztálhatóvá kegyeletünk fenyőalapos, kivégzett virághalmaza? Ha elegen kísérjük két-két szál megbecsülés jelképpel utolsó földi útján a távozót, nem marad pőrén az a rettegett, elfedést esdeklő röghalom.