Udvarhelyi Híradó - Székelyhon, 2018. július (29. évfolyam, 122-143. szám)

2018-07-02 / 122. szám

Udvarhelyi Híradó ■ 2018. július 2., hétfő AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 3 hónap 6 hónap 25 lej 70 lej 140 lej 12 hónap 280 lej Beváltja bírált ígéretét a szociálliberális kormány Júliustól nyugdíjemelés Immár bizonyos: ettől a hónaptól 10 százalékkal nő a nyugdíjpont és 23-mal a garantált nyugdíj. E­ttől a hónaptól 10 száza­lékkal nőnek a nyugdíjak, a garantált minimálnyugdíj értéke pedig 20 százalék­kal emelkedik - erősítette meg Viorica Dăncilă miniszterelnök. Amint arról korábban beszámol­tunk, a 10 százalékos nyugdíj­­emelést a kormány már az idei költségvetés-tervezetben meg­ígérte, de bírálták amiatt, hogy nem januártól léptette életbe az intézkedést, ahogyan a koráb­bi tervekben szerepelt. A kabinet ki akarta várni, hogyan alakul­nak az államháztartás bevételei az első fél évben, ezért ütemez­ték év közepére a nyugdíjemelést. Dăncilă most eloszlatott min­den kételyt és közölte, a nyug­díjpont értéke 10 százalékkal fog emelkedni, ami gyakorlatilag 10 százalékkal nagyobb öregsé­gi járandóságot jelent több mint 5 millió nyugdíjasnak. A garan­tált minimálnyugdíj értékét ezzel párhuzamosan 640 lejre emelik, ami 23 százalékos növekedés. A múlt hónapban 1073 lej volt az át­lagnyugdíj Romániában. Mint ismeretes, emlékeztet, hogy a szociállibeárlis kormány idén 3 százalékos GDP-arányos államháztartási hiányt terve­zett, de az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap is fi­gyelmeztette Bukarestet, hogy amennyiben nem változtat a költ­ségvetés szerkezetén, túllépi a vállalt célt. A pénzügyminiszté­rium szerdán közölte, hogy az első öt hónapban az államház­tartási hiány elérte a 8,14 milliárd lejt, ami a hazai össztermék 0,88 százalékát jelenti. Tavaly az első öt hónapban 0,27 százalék volt a deficit, ami abszolút értékben 2,2 milliárd lejt jelentett. BÁLINT ESZTER FOTÓ: GECSE NOÉMI Több mint 5 millió nyugdíjas járandósága nő T Híradó Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Prima Press Kft. ISSN: 1844-430X Ügyvezető-főszerkesztő: Szőke László Főszerkesztő-helyettes: Kovács Eszter Szerkesztőségi tagok: Dósa Ildikó, Fü­löp-Székely Botond, Kosztolányi Kata, Pál Gábor, Széchely István (aktuális) Zályi Tibor (sport) Molnár Melinda (hit­vallás) Barabás Ákos (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Tördelőszerkesztő: Csáki Ferenc, Smid Kitti Lapmunkatárs: Oláh István Műsormelléklet: Gráf Botond Apróhirdetés: Bálint Erika Reklám: Gagyi Erika (0726-720341), Magyari Zsuzsa (0726-720344) Az (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! Az Udvarhelyi Híradóra előfizethet apkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában náluk megrendelheti lapunkat. 535600, Székelyudvarhely, Szentimre u.17.sz. Telefon: 0266-218 361 E-mail: uh&udvarh­elyi-hirado.ro marketing.® udvarhelyi-hirado.ro hirdetesí­ udvarhelyi-hirado.ro terjesztesBudvarhelyi-hirado.ro Far: 0266-218 340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Map: www.udvarhelyi-hirado.ro Telefonszolgálat: 0266-218361 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. Kézbesítik a nyugdíjakat A Román Posta július 2. és 13. között kézbesíti az állami nyugdíjakat - tájékoztatott Dombi József, a Hargita Megyei Postahivatal igazgatója. Azok a jogosultak, akik ebben az időszakban nem kapták meg a nyug­díjat, július 16-án és 17-én felvehetik a postahivatalokban. Ugyancsak ebben az időszakban kézbesítik a nyugdíjszelvényeket azoknak a sze­mélyeknek is, akiknek banki folyószámlára utalják a nyugdíjat. Ezeket a szelvényeket július 31-ig át lehet venni a postahivatalokban. A csend sziporkái Meg kell mondanom, talán a ránk zúduló hírözön hatására, vagy csak egy­szerűen mert menekülni akarok előle, naponta egyre többször és többször kapcsolom ki, esetleg be sem kapcsolom a tévékészüléket. Persze ehhez tudni kell azt is, hogy évtizedeken át este az utolsó mozdulat a tévé kikapcsolása, reggel meg az első a tévé bekapcsolása volt nálam. Azt is mondhatnám, még ki sem nyíltak a szemeim, talán már félálomban nyúltam tapogatózva a kapcsoló után. Aztán történt valami, és egy nap, talán nem is teljesen tudatosan, kikapcsoltam a tévét. Viszont be kell vallanom, elő­ször föl se fogtam, hogy mi történt. Egy idő után, mert el kellett telnie egy kis időnek, úgy tűnt, mintha nem is abban a lakásban lennék, ahol vagyok. Valami megváltozott a lakásban. A lakásban élni kezdtek a tárgyak, élni kezdett a csend. Majd arra figyeltem fel, hogy a lakásban végighullámzik a nyugalom. És bennem is. Jóleső csöndhullámok riadnak ben­nem, aztán: jó, hogy csend van - nyug­tázom. És ezzel már el is jutottam addig, hogy gondolkozom. Megszólítanak a tárgyak, könyvcímek, térítők, vázák, lassan fodrozódni kezd a csönd, majd elhal. A nyitott ablakon át madárfütty szólít meg: vedd észre, él a kinti világ. Kikönyöklök az ablakba, zöldellő lombok ringanak az ablak alatt, hársillat tör rám, szinte zúdul, remegnek a nyírfalevelek. Már a gyermekkor emlékei törnek rám. A gyermekkori napnyugták megnyug­vása és riadalma születik bennem újjá, amikor az éj lassan birtokba vette a tá­jat, és a lakásban először elhalnak, majd felélednek a neszek, megreccsennek a tartógerendák, a padláson hancúro­­zó egércincogás éled. És van valami hasonló ebben a mostani, bennem fész­kelő gyermekkori csendben is. Neszez­­ni kezd az emberben a megszületésre váró gondolat, amelyet nem hall meg máskor a rázúduló zajtól. Igen, éledni kezd a gondolkodás lehetősége. Először még továbbra is a csendre és a neszekre figyelek: hányféle csend van? - villan fel bennem. No lám! Fehér csend, bánat­csend, fekete csend, sziporkázó, nesze­­ző, rebbenő, fagyott, fagyos csend - villannak a szókapcsolások bennem, és érzem a szavak súlyát is. A fehér csend és fekete bánatcsönd közötti különb­séget. A feszülő és hömpölygő csend közti különbséget. Ahogy sziporkázik vagy hullámzik néha a napfény mögött a csend. Csodálatos a nyelvünk, jutok el a következő gondolatig­­ rejtett, kiismer­hetetlen, felfedezésre váró kincsesbá­nya. Az asszony rám szól, más irányt vált a gondolat. Igen, a gondolat, amely lehet csak az életre, családra szabott, múlt- és emlékidéző, de teljesen a nagyvilágra nyitott. És megtorpanok. Nekem az élet­hez tényleg szükségem van a nagyvilág­ból rám zúduló fájdalomra? Nyomorú­ságra? Amely ha nem is öli ki az együtt­érzést, de elhalványítja a mások iránti törődést? Vajon ez a nagyvilágból ránk törő információözön kapcsoltatta ki ve­lem öntudatlanul a tévét? Vagy a szép­ség, a csönd és a nyugalom iránti vágy? Hogy önmaga, csakis önmaga legyen az ember? Kérem, kapcsolják ki a tévét, rádiót néha-néha, és látni, hallani fogják, milyen a csend. És látni fogják az eget a felhőfoszlányaival. Este a csillagokat. Az éjszaka és a nappal páratlan szépségét. Amelyről ma már szinte tudomást sem veszünk. Az emlékeinket. Lánymosolygá­­sú csend ébred majd bennünk. LŐRINCZ GYÖRGY

Next