Udvarhelyi Híradó - Székelyhon, 2018. július (29. évfolyam, 122-143. szám)
2018-07-02 / 122. szám
Udvarhelyi Híradó ■ 2018. július 2., hétfő AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 3 hónap 6 hónap 25 lej 70 lej 140 lej 12 hónap 280 lej Beváltja bírált ígéretét a szociálliberális kormány Júliustól nyugdíjemelés Immár bizonyos: ettől a hónaptól 10 százalékkal nő a nyugdíjpont és 23-mal a garantált nyugdíj. Ettől a hónaptól 10 százalékkal nőnek a nyugdíjak, a garantált minimálnyugdíj értéke pedig 20 százalékkal emelkedik - erősítette meg Viorica Dăncilă miniszterelnök. Amint arról korábban beszámoltunk, a 10 százalékos nyugdíjemelést a kormány már az idei költségvetés-tervezetben megígérte, de bírálták amiatt, hogy nem januártól léptette életbe az intézkedést, ahogyan a korábbi tervekben szerepelt. A kabinet ki akarta várni, hogyan alakulnak az államháztartás bevételei az első fél évben, ezért ütemezték év közepére a nyugdíjemelést. Dăncilă most eloszlatott minden kételyt és közölte, a nyugdíjpont értéke 10 százalékkal fog emelkedni, ami gyakorlatilag 10 százalékkal nagyobb öregségi járandóságot jelent több mint 5 millió nyugdíjasnak. A garantált minimálnyugdíj értékét ezzel párhuzamosan 640 lejre emelik, ami 23 százalékos növekedés. A múlt hónapban 1073 lej volt az átlagnyugdíj Romániában. Mint ismeretes, emlékeztet, hogy a szociállibeárlis kormány idén 3 százalékos GDP-arányos államháztartási hiányt tervezett, de az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap is figyelmeztette Bukarestet, hogy amennyiben nem változtat a költségvetés szerkezetén, túllépi a vállalt célt. A pénzügyminisztérium szerdán közölte, hogy az első öt hónapban az államháztartási hiány elérte a 8,14 milliárd lejt, ami a hazai össztermék 0,88 százalékát jelenti. Tavaly az első öt hónapban 0,27 százalék volt a deficit, ami abszolút értékben 2,2 milliárd lejt jelentett. BÁLINT ESZTER FOTÓ: GECSE NOÉMI Több mint 5 millió nyugdíjas járandósága nő T Híradó Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Prima Press Kft. ISSN: 1844-430X Ügyvezető-főszerkesztő: Szőke László Főszerkesztő-helyettes: Kovács Eszter Szerkesztőségi tagok: Dósa Ildikó, Fülöp-Székely Botond, Kosztolányi Kata, Pál Gábor, Széchely István (aktuális) Zályi Tibor (sport) Molnár Melinda (hitvallás) Barabás Ákos (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Tördelőszerkesztő: Csáki Ferenc, Smid Kitti Lapmunkatárs: Oláh István Műsormelléklet: Gráf Botond Apróhirdetés: Bálint Erika Reklám: Gagyi Erika (0726-720341), Magyari Zsuzsa (0726-720344) Az (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! Az Udvarhelyi Híradóra előfizethet apkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában náluk megrendelheti lapunkat. 535600, Székelyudvarhely, Szentimre u.17.sz. Telefon: 0266-218 361 E-mail: uh&udvarhelyi-hirado.ro marketing.® udvarhelyi-hirado.ro hirdetesí udvarhelyi-hirado.ro terjesztesBudvarhelyi-hirado.ro Far: 0266-218 340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Map: www.udvarhelyi-hirado.ro Telefonszolgálat: 0266-218361 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. Kézbesítik a nyugdíjakat A Román Posta július 2. és 13. között kézbesíti az állami nyugdíjakat - tájékoztatott Dombi József, a Hargita Megyei Postahivatal igazgatója. Azok a jogosultak, akik ebben az időszakban nem kapták meg a nyugdíjat, július 16-án és 17-én felvehetik a postahivatalokban. Ugyancsak ebben az időszakban kézbesítik a nyugdíjszelvényeket azoknak a személyeknek is, akiknek banki folyószámlára utalják a nyugdíjat. Ezeket a szelvényeket július 31-ig át lehet venni a postahivatalokban. A csend sziporkái Meg kell mondanom, talán a ránk zúduló hírözön hatására, vagy csak egyszerűen mert menekülni akarok előle, naponta egyre többször és többször kapcsolom ki, esetleg be sem kapcsolom a tévékészüléket. Persze ehhez tudni kell azt is, hogy évtizedeken át este az utolsó mozdulat a tévé kikapcsolása, reggel meg az első a tévé bekapcsolása volt nálam. Azt is mondhatnám, még ki sem nyíltak a szemeim, talán már félálomban nyúltam tapogatózva a kapcsoló után. Aztán történt valami, és egy nap, talán nem is teljesen tudatosan, kikapcsoltam a tévét. Viszont be kell vallanom, először föl se fogtam, hogy mi történt. Egy idő után, mert el kellett telnie egy kis időnek, úgy tűnt, mintha nem is abban a lakásban lennék, ahol vagyok. Valami megváltozott a lakásban. A lakásban élni kezdtek a tárgyak, élni kezdett a csend. Majd arra figyeltem fel, hogy a lakásban végighullámzik a nyugalom. És bennem is. Jóleső csöndhullámok riadnak bennem, aztán: jó, hogy csend van - nyugtázom. És ezzel már el is jutottam addig, hogy gondolkozom. Megszólítanak a tárgyak, könyvcímek, térítők, vázák, lassan fodrozódni kezd a csönd, majd elhal. A nyitott ablakon át madárfütty szólít meg: vedd észre, él a kinti világ. Kikönyöklök az ablakba, zöldellő lombok ringanak az ablak alatt, hársillat tör rám, szinte zúdul, remegnek a nyírfalevelek. Már a gyermekkor emlékei törnek rám. A gyermekkori napnyugták megnyugvása és riadalma születik bennem újjá, amikor az éj lassan birtokba vette a tájat, és a lakásban először elhalnak, majd felélednek a neszek, megreccsennek a tartógerendák, a padláson hancúrozó egércincogás éled. És van valami hasonló ebben a mostani, bennem fészkelő gyermekkori csendben is. Neszezni kezd az emberben a megszületésre váró gondolat, amelyet nem hall meg máskor a rázúduló zajtól. Igen, éledni kezd a gondolkodás lehetősége. Először még továbbra is a csendre és a neszekre figyelek: hányféle csend van? - villan fel bennem. No lám! Fehér csend, bánatcsend, fekete csend, sziporkázó, neszező, rebbenő, fagyott, fagyos csend - villannak a szókapcsolások bennem, és érzem a szavak súlyát is. A fehér csend és fekete bánatcsönd közötti különbséget. A feszülő és hömpölygő csend közti különbséget. Ahogy sziporkázik vagy hullámzik néha a napfény mögött a csend. Csodálatos a nyelvünk, jutok el a következő gondolatig rejtett, kiismerhetetlen, felfedezésre váró kincsesbánya. Az asszony rám szól, más irányt vált a gondolat. Igen, a gondolat, amely lehet csak az életre, családra szabott, múlt- és emlékidéző, de teljesen a nagyvilágra nyitott. És megtorpanok. Nekem az élethez tényleg szükségem van a nagyvilágból rám zúduló fájdalomra? Nyomorúságra? Amely ha nem is öli ki az együttérzést, de elhalványítja a mások iránti törődést? Vajon ez a nagyvilágból ránk törő információözön kapcsoltatta ki velem öntudatlanul a tévét? Vagy a szépség, a csönd és a nyugalom iránti vágy? Hogy önmaga, csakis önmaga legyen az ember? Kérem, kapcsolják ki a tévét, rádiót néha-néha, és látni, hallani fogják, milyen a csend. És látni fogják az eget a felhőfoszlányaival. Este a csillagokat. Az éjszaka és a nappal páratlan szépségét. Amelyről ma már szinte tudomást sem veszünk. Az emlékeinket. Lánymosolygású csend ébred majd bennünk. LŐRINCZ GYÖRGY